A mecseki szén

A rendszerváltás legmegrázóbb eseményei közé tartoztak a vállalati felszámolások, köz-tük is különösen a bányabezárások, amelyek hatalmas, visszavonhatatlan vagyonvesztés-sel jártak. Erre a sorsra jutott a Mecseki Szénbányák Vállalat is. Forrásaink a felszámolás és az átalakítás dilemmája között vergődő vállalat vezetőségének terveit mutatják be rendszerváltás idején. A szerző egyúttal a mecseki szénbányászat későbbi elképzeléseiről is tájékoztat.

Tervezet a Mecseki Szénbányák vállalat szétbontására gazdasági társaságokká

MECSEKI SZÉNBÁNYÁK

TERVEZET
az állami nagyvállalat gazdasági társaságokká való szétbontására

1./ Előzmények
A mecseki feketekőszén-medencében működő állami bányavállalatnál a koksz-széntermelés növelésére irányuló állami nagyberuházás érdekmúlás miatti leállítása következtében jelentős nagyságú adósság halmozódott fel, melynek terhei veszteségessé tették a gazdálkodást.

A vállalat az 1988-1990. közötti állami szanálás során pénzügyi mérlegét jelentősen javította, gazdálkodásában azonban tovább halmozódik a veszteség, amelyet a banknál sorban álló szállítói hiteleznek meg jelenleg összesen 700 millió forinttal.

Tekintettel arra, hogy a széntermelés folyamatos fenntartása a hazai energiaellátás biztossága és a régión belüli foglalkoztatási színvonal megtartása miatt alapvető társadalmi igény, fontos érdek fűződik a vállalat felszámolásának elkerüléséhez és a szervezeti struktúra olyan átalakításához, amely tervszerűsége és nyilvánossága folytán a legkisebb mértékben zavarja a vállalati működést és a belső közhangulatot.

A Mecseki Szénbányák pénzügyi rentabilitásának helyreállítása céljából 1989. év második felében az Ipari Minisztérium megbízást adott a British Mining Consultans Limited (BMCL), az Operational Research Executive (ORE) angol cégeknek, hogy a Központi Bányászati Fejlesztési Intézettel (KBFI) együttműködve, szakértői vizsgálatokat végezzen, és javaslatokat tegyen.

A megbízás a magyar Kormány és a Világbank azon megállapodásának realizálását szolgálja, miszerint a magyar szénbányászatot jövedelmezővé  és önfinanszírozóvá kell tenni, megszüntetve mindenfajta állami költségvetést terhelő támogatását.

A szakértők 1990. februárban átadott előzetes jelentése a hatékonyságjavítás legfontosabb előfeltételének a szervezeti és irányítási rendszer korszerűsítését, az erősen centralizált bürokratikus struktúra lebontását, önálló gazdasági egységek alakítását és azok üzleti együttműködésének létrehozását határozta meg.
A szervezeti korszerűsítés kereteit

  • Az 1990. évi VII. törvény - az állami vagyonkezelésről,
  • Az 1989. évi XIII. törvény - az állami vállalatok átalakításáról,
  • Az 1988. évi VI. törvény - a gazdasági társaságokról,
  • Az 1960. évi III. törvény - a bányászatról,

Együttes figyelembevételével kell meghatározni, és az átalakítást ezeken belül kell a legcélszerűbb formákban megtervezni.

2./ A Mecseki Szénbányák jelenlegi jogállása
A Mecseki Szénbányák az ipari miniszter által alapított, államigazgatási irányítás alatt álló, a vezérigazgató személyes vezetésével működő  nagyvállalat, amelynél stratégiai és üzletpolitikai kérdésekben a 19 tagú Igazgatótanácsnak van döntési joga.

A vállalat valamennyi ingatlan és ingó vagyona állami tulajdonban van, ennek csekély hányada van a Mecseki Szénbányák által társtulajdonosként alapított gazdasági társaságok birtokában. A még le nem zárt állami nagyberuházás keretében létesített vagyonnal az Állami Fejlesztési Intézet rendelkezik.

Az állam tulajdonosi jogait 1990. március 1-től az Állami Vagyonügynökség gyakorolja, ezzel együtt az alapító szervet megillető jogok gyakorlása is átszállt az Ipari Minisztériumról a Vagyonügynökségre.

Az állami szanálás realizálására a Szanáló Szervezet és a Mecseki Szénbányák között 1990. év végéig hatályos megállapodás érvényes, ezzel összefüggésben a pénzügyminiszternek is jogköre van a vagyon tekintetében.

3./ Az átalakulás lépései
3. 1. államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat az alapító szervnél (Vagyonügynökség) kezdeményezheti az átalakítást (ÁT. 16. §.)
Az átalakuló  szervezet köteles (ÁT. 5. §.)

  • átalakulási tervet,
  • a felügyelő bizottsággal és könyvvizsgálóval ellenőrzött vagyonmérleget készíteni

Az átalakulás tervnek tartalmaznia kell (ÁT. 6. §.)

  1. az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölését,
  2. az új tagok szándéknyilatkozatát
  3. az új társaság társasági szerződésének (alapszabályának) tervezetét,
  4. mindazt, amit e törvény az egyes társasági formákba való átalakulás esetésre előír.

Az átalakulás során létrejövő  gazdasági társaság az átalakult szervezet általános jogutóda. (ÁT. 8. §)
Az állami vállalat korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat. (ÁT. 12.§)

3. 2. A vállalat és az állami vagyonkezelő szervezet az átalakulás feltételeiről (az átalakulási tervezet kézhezvételétől számított 60 napon belül) megállapodást köthet. (ÁT. 17. §)
Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat átalakulásának nem feltétele, hogy külső vállalkozók a társaságban részt vállaljanak (ÁT: 19. § [3]) A vállalat hitelezői követeléseik kielégítéseként részesedést vállalhatnak a gazdasági társaságban. (ÁT. 22. § [2])
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat átalakulása esetén valamennyi részvény az állami vagyonkezelő szervezetet illeti meg, csak az értékesítheti a hitelezőknek is. (ÁT. 21-22. §)
A vállalatnak gazdasági társasággá alakulásához a Gt. szerint szükséges intézkedések megtételére az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az alapító szerv (Vagyonügynökség!) köteles.
A Vagyonügynökség  ügyvezető igazgatója a hatékonyabb működés megvalósítása és az értékesítés előkészítése (reorganizáció) érdekében vállalati biztost rendelhet ki, aki a vállalatot a Vagyonügynökség közvetlen irányítása és utasítása szerint vezeti. (Vüt. 16. §)
A Vagyonügynökség gazdálkodási tevékenységet közvetlenül nem folytathat; köteles az átvett állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról mielőbb gondoskodni. (Vüt. 11. §)

3.3. Az állami nagyvállalat általános jogutódaként alapított részvénytársaság erre irányulópályázat megnyerése alapján szerződést köt a Vagyonügynökséggel a vagyonkezelésre. (Vüt. 20. §)
A szerződések tartalmát a felek szabadon állapítják meg; a szerződés időtartama tíz évnél hosszabb nem lehet (Vüt. 27. §) A portfolió  vagyonkezelési szerződésben a vagyonkezelő vállalja, hogy a Vagyonügynökség által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat - ideértve az elidegenítés jogát is - oly módon, hogy szerződésben meghatározott hozadék és/vagy vagyongyarapodás elérésére vállal kötelezettséget. (Vüt. 30. §)
A részvénytársaság jogosult cégtáblájára „az Állami Vagyonügynökség megbízottja" megjelölést feltüntetni.

3. 4. A tennivalók ütemezése:

  1. Az átalakulás kezdeményezése a Vagyonügynökségnél (1990. május)
    • átalakulási terv
    • vagyonmérleg
    • az új társaság alapszabály-tervezete
  2. Megállapodás a Vagyonügynökséggel az átalakulás feltételeiről. (1990. július)
    • a részvénytársaság megalapítása ((november)
    • cégbejegyzés (1991. január 1.)
  3. Pályázat és szerződés a vagyonkezelésről a Vagyonügynökséggel (1990. december)

4. Az átalakított szervezet felépítése
Az államigazgatási irányítású nagyvállalat a Vagyonügynökség felügyelete alá tartozóvagyonkezelő részvénytársasággá alakul.
A részvénytársaság közvetlen irányításával folyik a szénbányászati (kitermelés, osztályozás, feldolgozás, értékesítés) alaptevékenység, tulajdonosi (alapítói) felügyelete alatt önállóangazdálkodó korlátolt felelősségű társaságokban pedig minden további - részben az alaptevékenységet szolgáló - tevékenység. (BCML javaslat). A részvénytársaság közvetlen irányítása alatt működő szervezeti egységek (üzemek) tagozódását és kapcsolatait a Bányatörvénynek megfelelően kell kialakítani: minden bánya elkülönült szervezeti egység, ahol bányaművelést felelős műszaki vezető irányítja.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár XXIX-F-104-a Mecseki Szénbányák Vállalat, Igazgatási ügyek 619 doboz: Szerkezeti átalakítás, szanálás iratai 1986-1990.

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők