Bessenyei Ferenc színművész, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze (†2004)Tovább
A mecseki szén
A rendszerváltás legmegrázóbb eseményei közé tartoztak a vállalati felszámolások, köz-tük is különösen a bányabezárások, amelyek hatalmas, visszavonhatatlan vagyonvesztés-sel jártak. Erre a sorsra jutott a Mecseki Szénbányák Vállalat is. Forrásaink a felszámolás és az átalakítás dilemmája között vergődő vállalat vezetőségének terveit mutatják be rendszerváltás idején. A szerző egyúttal a mecseki szénbányászat későbbi elképzeléseiről is tájékoztat.
Tervezet a Mecseki Szénbányák vállalat szétbontására gazdasági társaságokká
MECSEKI SZÉNBÁNYÁK
TERVEZET
az állami nagyvállalat gazdasági társaságokká való szétbontására
1./ Előzmények
A mecseki feketekőszén-medencében működő állami bányavállalatnál a koksz-széntermelés növelésére irányuló állami nagyberuházás érdekmúlás miatti leállítása következtében jelentős nagyságú adósság halmozódott fel, melynek terhei veszteségessé tették a gazdálkodást.
A vállalat az 1988-1990. közötti állami szanálás során pénzügyi mérlegét jelentősen javította, gazdálkodásában azonban tovább halmozódik a veszteség, amelyet a banknál sorban álló szállítói hiteleznek meg jelenleg összesen 700 millió forinttal.
Tekintettel arra, hogy a széntermelés folyamatos fenntartása a hazai energiaellátás biztossága és a régión belüli foglalkoztatási színvonal megtartása miatt alapvető társadalmi igény, fontos érdek fűződik a vállalat felszámolásának elkerüléséhez és a szervezeti struktúra olyan átalakításához, amely tervszerűsége és nyilvánossága folytán a legkisebb mértékben zavarja a vállalati működést és a belső közhangulatot.
A Mecseki Szénbányák pénzügyi rentabilitásának helyreállítása céljából 1989. év második felében az Ipari Minisztérium megbízást adott a British Mining Consultans Limited (BMCL), az Operational Research Executive (ORE) angol cégeknek, hogy a Központi Bányászati Fejlesztési Intézettel (KBFI) együttműködve, szakértői vizsgálatokat végezzen, és javaslatokat tegyen.
A megbízás a magyar Kormány és a Világbank azon megállapodásának realizálását szolgálja, miszerint a magyar szénbányászatot jövedelmezővé és önfinanszírozóvá kell tenni, megszüntetve mindenfajta állami költségvetést terhelő támogatását.
A szakértők 1990. februárban átadott előzetes jelentése a hatékonyságjavítás legfontosabb előfeltételének a szervezeti és irányítási rendszer korszerűsítését, az erősen centralizált bürokratikus struktúra lebontását, önálló gazdasági egységek alakítását és azok üzleti együttműködésének létrehozását határozta meg.
A szervezeti korszerűsítés kereteit
- Az 1990. évi VII. törvény - az állami vagyonkezelésről,
- Az 1989. évi XIII. törvény - az állami vállalatok átalakításáról,
- Az 1988. évi VI. törvény - a gazdasági társaságokról,
- Az 1960. évi III. törvény - a bányászatról,
Együttes figyelembevételével kell meghatározni, és az átalakítást ezeken belül kell a legcélszerűbb formákban megtervezni.
2./ A Mecseki Szénbányák jelenlegi jogállása
A Mecseki Szénbányák az ipari miniszter által alapított, államigazgatási irányítás alatt álló, a vezérigazgató személyes vezetésével működő nagyvállalat, amelynél stratégiai és üzletpolitikai kérdésekben a 19 tagú Igazgatótanácsnak van döntési joga.
A vállalat valamennyi ingatlan és ingó vagyona állami tulajdonban van, ennek csekély hányada van a Mecseki Szénbányák által társtulajdonosként alapított gazdasági társaságok birtokában. A még le nem zárt állami nagyberuházás keretében létesített vagyonnal az Állami Fejlesztési Intézet rendelkezik.
Az állam tulajdonosi jogait 1990. március 1-től az Állami Vagyonügynökség gyakorolja, ezzel együtt az alapító szervet megillető jogok gyakorlása is átszállt az Ipari Minisztériumról a Vagyonügynökségre.
Az állami szanálás realizálására a Szanáló Szervezet és a Mecseki Szénbányák között 1990. év végéig hatályos megállapodás érvényes, ezzel összefüggésben a pénzügyminiszternek is jogköre van a vagyon tekintetében.
3./ Az átalakulás lépései
3. 1. államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat az alapító szervnél (Vagyonügynökség) kezdeményezheti az átalakítást (ÁT. 16. §.)
Az átalakuló szervezet köteles (ÁT. 5. §.)
- átalakulási tervet,
- a felügyelő bizottsággal és könyvvizsgálóval ellenőrzött vagyonmérleget készíteni
Az átalakulás tervnek tartalmaznia kell (ÁT. 6. §.)
- az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölését,
- az új tagok szándéknyilatkozatát
- az új társaság társasági szerződésének (alapszabályának) tervezetét,
- mindazt, amit e törvény az egyes társasági formákba való átalakulás esetésre előír.
Az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult szervezet általános jogutóda. (ÁT. 8. §)
Az állami vállalat korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat. (ÁT. 12.§)
3. 2. A vállalat és az állami vagyonkezelő szervezet az átalakulás feltételeiről (az átalakulási tervezet kézhezvételétől számított 60 napon belül) megállapodást köthet. (ÁT. 17. §)
Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat átalakulásának nem feltétele, hogy külső vállalkozók a társaságban részt vállaljanak (ÁT: 19. § [3]) A vállalat hitelezői követeléseik kielégítéseként részesedést vállalhatnak a gazdasági társaságban. (ÁT. 22. § [2])
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat átalakulása esetén valamennyi részvény az állami vagyonkezelő szervezetet illeti meg, csak az értékesítheti a hitelezőknek is. (ÁT. 21-22. §)
A vállalatnak gazdasági társasággá alakulásához a Gt. szerint szükséges intézkedések megtételére az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az alapító szerv (Vagyonügynökség!) köteles.
A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója a hatékonyabb működés megvalósítása és az értékesítés előkészítése (reorganizáció) érdekében vállalati biztost rendelhet ki, aki a vállalatot a Vagyonügynökség közvetlen irányítása és utasítása szerint vezeti. (Vüt. 16. §)
A Vagyonügynökség gazdálkodási tevékenységet közvetlenül nem folytathat; köteles az átvett állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról mielőbb gondoskodni. (Vüt. 11. §)
3.3. Az állami nagyvállalat általános jogutódaként alapított részvénytársaság erre irányulópályázat megnyerése alapján szerződést köt a Vagyonügynökséggel a vagyonkezelésre. (Vüt. 20. §)
A szerződések tartalmát a felek szabadon állapítják meg; a szerződés időtartama tíz évnél hosszabb nem lehet (Vüt. 27. §) A portfolió vagyonkezelési szerződésben a vagyonkezelő vállalja, hogy a Vagyonügynökség által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat - ideértve az elidegenítés jogát is - oly módon, hogy szerződésben meghatározott hozadék és/vagy vagyongyarapodás elérésére vállal kötelezettséget. (Vüt. 30. §)
A részvénytársaság jogosult cégtáblájára „az Állami Vagyonügynökség megbízottja" megjelölést feltüntetni.
3. 4. A tennivalók ütemezése:
- Az átalakulás kezdeményezése a Vagyonügynökségnél (1990. május)
- átalakulási terv
- vagyonmérleg
- az új társaság alapszabály-tervezete
- Megállapodás a Vagyonügynökséggel az átalakulás feltételeiről. (1990. július)
- a részvénytársaság megalapítása ((november)
- cégbejegyzés (1991. január 1.)
- Pályázat és szerződés a vagyonkezelésről a Vagyonügynökséggel (1990. december)
4. Az átalakított szervezet felépítése
Az államigazgatási irányítású nagyvállalat a Vagyonügynökség felügyelete alá tartozóvagyonkezelő részvénytársasággá alakul.
A részvénytársaság közvetlen irányításával folyik a szénbányászati (kitermelés, osztályozás, feldolgozás, értékesítés) alaptevékenység, tulajdonosi (alapítói) felügyelete alatt önállóangazdálkodó korlátolt felelősségű társaságokban pedig minden további - részben az alaptevékenységet szolgáló - tevékenység. (BCML javaslat). A részvénytársaság közvetlen irányítása alatt működő szervezeti egységek (üzemek) tagozódását és kapcsolatait a Bányatörvénynek megfelelően kell kialakítani: minden bánya elkülönült szervezeti egység, ahol bányaművelést felelős műszaki vezető irányítja.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár XXIX-F-104-a Mecseki Szénbányák Vállalat, Igazgatási ügyek 619 doboz: Szerkezeti átalakítás, szanálás iratai 1986-1990.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt február 10.
Komlós Juci színművésznő, a Nemzet Színésze (†2011)Tovább
Göncz Árpád író, műfordító, köztársasági elnökTovább
A Belgrádi Apostoli Nunciatúra – a Trianonban megkötött békeszerződés értelmében Szerb-Horvát-Szlovén Királysághozcsatolt – 62 csanádi...Tovább
Gyöngyösi János külügyminiszter a szövetséges hatalmak képviselõivel aláírta a második világháborút lezáró párizsi békét.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő