A mecseki szén

A rendszerváltás legmegrázóbb eseményei közé tartoztak a vállalati felszámolások, köz-tük is különösen a bányabezárások, amelyek hatalmas, visszavonhatatlan vagyonvesztés-sel jártak. Erre a sorsra jutott a Mecseki Szénbányák Vállalat is. Forrásaink a felszámolás és az átalakítás dilemmája között vergődő vállalat vezetőségének terveit mutatják be rendszerváltás idején. A szerző egyúttal a mecseki szénbányászat későbbi elképzeléseiről is tájékoztat.

Tervezet a Mecseki Szénbányák vállalat szétbontására gazdasági társaságokká

MECSEKI SZÉNBÁNYÁK

TERVEZET
az állami nagyvállalat gazdasági társaságokká való szétbontására

1./ Előzmények
A mecseki feketekőszén-medencében működő állami bányavállalatnál a koksz-széntermelés növelésére irányuló állami nagyberuházás érdekmúlás miatti leállítása következtében jelentős nagyságú adósság halmozódott fel, melynek terhei veszteségessé tették a gazdálkodást.

A vállalat az 1988-1990. közötti állami szanálás során pénzügyi mérlegét jelentősen javította, gazdálkodásában azonban tovább halmozódik a veszteség, amelyet a banknál sorban álló szállítói hiteleznek meg jelenleg összesen 700 millió forinttal.

Tekintettel arra, hogy a széntermelés folyamatos fenntartása a hazai energiaellátás biztossága és a régión belüli foglalkoztatási színvonal megtartása miatt alapvető társadalmi igény, fontos érdek fűződik a vállalat felszámolásának elkerüléséhez és a szervezeti struktúra olyan átalakításához, amely tervszerűsége és nyilvánossága folytán a legkisebb mértékben zavarja a vállalati működést és a belső közhangulatot.

A Mecseki Szénbányák pénzügyi rentabilitásának helyreállítása céljából 1989. év második felében az Ipari Minisztérium megbízást adott a British Mining Consultans Limited (BMCL), az Operational Research Executive (ORE) angol cégeknek, hogy a Központi Bányászati Fejlesztési Intézettel (KBFI) együttműködve, szakértői vizsgálatokat végezzen, és javaslatokat tegyen.

A megbízás a magyar Kormány és a Világbank azon megállapodásának realizálását szolgálja, miszerint a magyar szénbányászatot jövedelmezővé  és önfinanszírozóvá kell tenni, megszüntetve mindenfajta állami költségvetést terhelő támogatását.

A szakértők 1990. februárban átadott előzetes jelentése a hatékonyságjavítás legfontosabb előfeltételének a szervezeti és irányítási rendszer korszerűsítését, az erősen centralizált bürokratikus struktúra lebontását, önálló gazdasági egységek alakítását és azok üzleti együttműködésének létrehozását határozta meg.
A szervezeti korszerűsítés kereteit

  • Az 1990. évi VII. törvény - az állami vagyonkezelésről,
  • Az 1989. évi XIII. törvény - az állami vállalatok átalakításáról,
  • Az 1988. évi VI. törvény - a gazdasági társaságokról,
  • Az 1960. évi III. törvény - a bányászatról,

Együttes figyelembevételével kell meghatározni, és az átalakítást ezeken belül kell a legcélszerűbb formákban megtervezni.

2./ A Mecseki Szénbányák jelenlegi jogállása
A Mecseki Szénbányák az ipari miniszter által alapított, államigazgatási irányítás alatt álló, a vezérigazgató személyes vezetésével működő  nagyvállalat, amelynél stratégiai és üzletpolitikai kérdésekben a 19 tagú Igazgatótanácsnak van döntési joga.

A vállalat valamennyi ingatlan és ingó vagyona állami tulajdonban van, ennek csekély hányada van a Mecseki Szénbányák által társtulajdonosként alapított gazdasági társaságok birtokában. A még le nem zárt állami nagyberuházás keretében létesített vagyonnal az Állami Fejlesztési Intézet rendelkezik.

Az állam tulajdonosi jogait 1990. március 1-től az Állami Vagyonügynökség gyakorolja, ezzel együtt az alapító szervet megillető jogok gyakorlása is átszállt az Ipari Minisztériumról a Vagyonügynökségre.

Az állami szanálás realizálására a Szanáló Szervezet és a Mecseki Szénbányák között 1990. év végéig hatályos megállapodás érvényes, ezzel összefüggésben a pénzügyminiszternek is jogköre van a vagyon tekintetében.

3./ Az átalakulás lépései
3. 1. államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat az alapító szervnél (Vagyonügynökség) kezdeményezheti az átalakítást (ÁT. 16. §.)
Az átalakuló  szervezet köteles (ÁT. 5. §.)

  • átalakulási tervet,
  • a felügyelő bizottsággal és könyvvizsgálóval ellenőrzött vagyonmérleget készíteni

Az átalakulás tervnek tartalmaznia kell (ÁT. 6. §.)

  1. az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölését,
  2. az új tagok szándéknyilatkozatát
  3. az új társaság társasági szerződésének (alapszabályának) tervezetét,
  4. mindazt, amit e törvény az egyes társasági formákba való átalakulás esetésre előír.

Az átalakulás során létrejövő  gazdasági társaság az átalakult szervezet általános jogutóda. (ÁT. 8. §)
Az állami vállalat korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat. (ÁT. 12.§)

3. 2. A vállalat és az állami vagyonkezelő szervezet az átalakulás feltételeiről (az átalakulási tervezet kézhezvételétől számított 60 napon belül) megállapodást köthet. (ÁT. 17. §)
Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat átalakulásának nem feltétele, hogy külső vállalkozók a társaságban részt vállaljanak (ÁT: 19. § [3]) A vállalat hitelezői követeléseik kielégítéseként részesedést vállalhatnak a gazdasági társaságban. (ÁT. 22. § [2])
Az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat átalakulása esetén valamennyi részvény az állami vagyonkezelő szervezetet illeti meg, csak az értékesítheti a hitelezőknek is. (ÁT. 21-22. §)
A vállalatnak gazdasági társasággá alakulásához a Gt. szerint szükséges intézkedések megtételére az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az alapító szerv (Vagyonügynökség!) köteles.
A Vagyonügynökség  ügyvezető igazgatója a hatékonyabb működés megvalósítása és az értékesítés előkészítése (reorganizáció) érdekében vállalati biztost rendelhet ki, aki a vállalatot a Vagyonügynökség közvetlen irányítása és utasítása szerint vezeti. (Vüt. 16. §)
A Vagyonügynökség gazdálkodási tevékenységet közvetlenül nem folytathat; köteles az átvett állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról mielőbb gondoskodni. (Vüt. 11. §)

3.3. Az állami nagyvállalat általános jogutódaként alapított részvénytársaság erre irányulópályázat megnyerése alapján szerződést köt a Vagyonügynökséggel a vagyonkezelésre. (Vüt. 20. §)
A szerződések tartalmát a felek szabadon állapítják meg; a szerződés időtartama tíz évnél hosszabb nem lehet (Vüt. 27. §) A portfolió  vagyonkezelési szerződésben a vagyonkezelő vállalja, hogy a Vagyonügynökség által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat - ideértve az elidegenítés jogát is - oly módon, hogy szerződésben meghatározott hozadék és/vagy vagyongyarapodás elérésére vállal kötelezettséget. (Vüt. 30. §)
A részvénytársaság jogosult cégtáblájára „az Állami Vagyonügynökség megbízottja" megjelölést feltüntetni.

3. 4. A tennivalók ütemezése:

  1. Az átalakulás kezdeményezése a Vagyonügynökségnél (1990. május)
    • átalakulási terv
    • vagyonmérleg
    • az új társaság alapszabály-tervezete
  2. Megállapodás a Vagyonügynökséggel az átalakulás feltételeiről. (1990. július)
    • a részvénytársaság megalapítása ((november)
    • cégbejegyzés (1991. január 1.)
  3. Pályázat és szerződés a vagyonkezelésről a Vagyonügynökséggel (1990. december)

4. Az átalakított szervezet felépítése
Az államigazgatási irányítású nagyvállalat a Vagyonügynökség felügyelete alá tartozóvagyonkezelő részvénytársasággá alakul.
A részvénytársaság közvetlen irányításával folyik a szénbányászati (kitermelés, osztályozás, feldolgozás, értékesítés) alaptevékenység, tulajdonosi (alapítói) felügyelete alatt önállóangazdálkodó korlátolt felelősségű társaságokban pedig minden további - részben az alaptevékenységet szolgáló - tevékenység. (BCML javaslat). A részvénytársaság közvetlen irányítása alatt működő szervezeti egységek (üzemek) tagozódását és kapcsolatait a Bányatörvénynek megfelelően kell kialakítani: minden bánya elkülönült szervezeti egység, ahol bányaművelést felelős műszaki vezető irányítja.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár XXIX-F-104-a Mecseki Szénbányák Vállalat, Igazgatási ügyek 619 doboz: Szerkezeti átalakítás, szanálás iratai 1986-1990.

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő