Angol orosz - magyar export - import társaság tervezete

Az alábbi dokumentum az elméleti gazdaságpolitikai írások egyik gyöngyszeme is lehetne, ha lett volna realitása. Az olvasó előtt felsejlik Magyarországnak képe, amely összeköti a Keletet a Nyugattal, a tervgazdaságot a piac világával – és ebből jól megél. Miért érdekes a dokumentum? Mert az angol–orosz–magyar export–import társaság létrehozásának gondolatát1947-ben vetették papírra – a világháború után megkötött békeszerződés előtt nem sokkal, és a kezdődő hidegháború idején.

Bevezetés 

A forrás akár az elméleti gazdaságpolitikai írások egyik gyöngyszeme is lehetne. Az olvasó előtt felsejlik egy vízió: annak a Magyarországnak a képe, amely összeköti a Keletet a Nyugattal, a tervgazdaságot a piac világával - és ebből jól megél.

Mi az abszolút bizarr? Ezt a kérdést akár egy vicc első mondataként is fel lehetne tenni, de mivel e folyóirat célja távolról sem az, hogy feledhető találós kérdésekkel kívánjon könnyed szórakozásra csábítani, így a kérdésre adható egyik lehetséges válasz egy 1947-ben papírra vetett gondolat: angol - orosz - magyar export-import társaság alapítása.

A szerzőről aláírás és utalás híján csupán annyit lehet megállapítani, hogy a közgazdaságtanban, illetve a kereskedelempolitikában járatos, képzett személy lehetett. Sajnos, az irat helye sem ad ehhez a kérdéshez fogódzót, mivel ez a tervezet a Belügyminisztérium Közrendészeti Főosztályának iratai között lelhető fel.

A dokumentumban nem szerepel dátum, így a tervezet születésének időpontjára csak az irat tartalmából lehet következtetni. A szerző utal a már meglévő angol-magyar kereskedelmi kapcsolatokra, továbbá szót ejt "az angol megszállás alatt lévő területről nemrégiben visszaérkezett magyar küldöttség"-ről. A britek által megszállt Németország területén járt magyar delegációról, annak összetételéről, utazásának időpontjáról és tárgyalásainak eredményéről sajnos nem sikerült érdemi információt szereznem, de egyéb külügyi eseményekből arra lehet következtetni, hogy a tervezet 1947 derekán készülhetett. A második világháború után az első kereskedelmi tárgyalásokat Magyarország Nagy-Britanniával 1946 novemberében kezdte meg Londonban; majd angol-magyar kereskedelmi megállapodásokat tettek közzé 1947. május 23-án; 1947. június 26-án pedig egy Tárcaközi Külkereskedelmi Értekezleten nyilvánították ki, hogy Magyarország Németország brit megszállási övezetével kereskedelmi kapcsolatokat kíván létesíteni, amire angol részről pozitív reagálás érkezett.

A belpolitikai élet egyes eseményei is ezt az időszakot valószínűsítik, hiszen 1947 tavaszán-nyarán a béke-előkészítő tárgyalások tanulságait levonva, az ország számára meddőnek találván mind a nyugati, mind a szovjet orientációt, a magyar politikusok egy része - amint ezt az 1947. március 20-án a nemzetgyűlésben a külpolitikai orientációról folytatott vita is mutatta - Magyarország a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közti közvetítő szerepét tartotta kívánatosnak.

Az itt közzétett tervezet Magyarország "híd" státusát feltételezi; tulajdonképpen nem más, mint a közvetítő szerepről vallott politikai elképzelések egyfajta gazdasági szempontú alátámasztása. Azonban ha volt is realitása 1945 után egy ilyen elképzelésnek, azt gyakorlatilag a tervezet születésekor el is veszítette. Részint azért, mert épp ezen gondolatok kikristályosodásának időszakában az addig is kölcsönös bizalmatlansággal terhelt viszony a nagyhatalmak között a külügyminiszterek tanácsának moszkvai ülésszakán (1947. március 10.-április 25.) végképp megromlott. Részint pedig azért, mert Magyarország Szovjetunióhoz való kötődése ekkorra már - a parlamenti demokrácia színielőadásától függetlenül - politikai és gazdasági szempontból is eléggé szoros volt; köszönhetően többek között az 1945 augusztusában megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezményeknek, az itt tartózkodó Vörös Hadseregnek és a Vorosilov marsall által vezetett, a szovjet érdekeket előtérbe helyező SZEB, valamint a szovjet támogatást élvező MKP tevékenységének.

A cinikus olvasóban talán még az is felmerülhet, hogy a tervezet szerzője művét talán azért nem írta alá, mert mire eljutott az utolsó mondatig, már valamely 1947 nyarán történt esemény (a Marshall-terv kihirdetése és az arra való szovjet és kelet-(közép)-európai reagálás, esetleg a Dinnyés-kormány színre lépése) miatt már maga sem látta értelmét. A már említett Tárcaközi Értekezlet után egy nappal, június 27-én hangzott el a Nemzetgyűlésben Mihályfi Ernő, a külügyekkel megbízott tájékoztatásügyi miniszter kijelentése Magyarország külpolitikájáról, melynek "alapja az őszinte és fenntartás nélküli barátság [] a Szovjetunióval". Az elgondolás tehát 1947 nyarán először értelmetlenné, majd egyenesen bizarrá vált. A szerzőről azonban egy dolog bizton állítható: a KGST megalapításához vajmi kevés köze lehetett.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 23.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához (ennek visszautasítása nyomán, július 28-án a Monarchia hadat üzen, megkezdődik...Tovább

1946

László belügyminiszter feloszlatta a KALOT-ot.Tovább

1979

Drasztikus áremelésre került sor. Országszerte az érdeklődés és a viták középpontjába került ez a döntés, s igazában többé le sem került a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő