Angol orosz - magyar export - import társaság tervezete

Az alábbi dokumentum az elméleti gazdaságpolitikai írások egyik gyöngyszeme is lehetne, ha lett volna realitása. Az olvasó előtt felsejlik Magyarországnak képe, amely összeköti a Keletet a Nyugattal, a tervgazdaságot a piac világával – és ebből jól megél. Miért érdekes a dokumentum? Mert az angol–orosz–magyar export–import társaság létrehozásának gondolatát1947-ben vetették papírra – a világháború után megkötött békeszerződés előtt nem sokkal, és a kezdődő hidegháború idején.

Bevezetés 

A forrás akár az elméleti gazdaságpolitikai írások egyik gyöngyszeme is lehetne. Az olvasó előtt felsejlik egy vízió: annak a Magyarországnak a képe, amely összeköti a Keletet a Nyugattal, a tervgazdaságot a piac világával - és ebből jól megél.

Mi az abszolút bizarr? Ezt a kérdést akár egy vicc első mondataként is fel lehetne tenni, de mivel e folyóirat célja távolról sem az, hogy feledhető találós kérdésekkel kívánjon könnyed szórakozásra csábítani, így a kérdésre adható egyik lehetséges válasz egy 1947-ben papírra vetett gondolat: angol - orosz - magyar export-import társaság alapítása.

A szerzőről aláírás és utalás híján csupán annyit lehet megállapítani, hogy a közgazdaságtanban, illetve a kereskedelempolitikában járatos, képzett személy lehetett. Sajnos, az irat helye sem ad ehhez a kérdéshez fogódzót, mivel ez a tervezet a Belügyminisztérium Közrendészeti Főosztályának iratai között lelhető fel.

A dokumentumban nem szerepel dátum, így a tervezet születésének időpontjára csak az irat tartalmából lehet következtetni. A szerző utal a már meglévő angol-magyar kereskedelmi kapcsolatokra, továbbá szót ejt "az angol megszállás alatt lévő területről nemrégiben visszaérkezett magyar küldöttség"-ről. A britek által megszállt Németország területén járt magyar delegációról, annak összetételéről, utazásának időpontjáról és tárgyalásainak eredményéről sajnos nem sikerült érdemi információt szereznem, de egyéb külügyi eseményekből arra lehet következtetni, hogy a tervezet 1947 derekán készülhetett. A második világháború után az első kereskedelmi tárgyalásokat Magyarország Nagy-Britanniával 1946 novemberében kezdte meg Londonban; majd angol-magyar kereskedelmi megállapodásokat tettek közzé 1947. május 23-án; 1947. június 26-án pedig egy Tárcaközi Külkereskedelmi Értekezleten nyilvánították ki, hogy Magyarország Németország brit megszállási övezetével kereskedelmi kapcsolatokat kíván létesíteni, amire angol részről pozitív reagálás érkezett.

A belpolitikai élet egyes eseményei is ezt az időszakot valószínűsítik, hiszen 1947 tavaszán-nyarán a béke-előkészítő tárgyalások tanulságait levonva, az ország számára meddőnek találván mind a nyugati, mind a szovjet orientációt, a magyar politikusok egy része - amint ezt az 1947. március 20-án a nemzetgyűlésben a külpolitikai orientációról folytatott vita is mutatta - Magyarország a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közti közvetítő szerepét tartotta kívánatosnak.

Az itt közzétett tervezet Magyarország "híd" státusát feltételezi; tulajdonképpen nem más, mint a közvetítő szerepről vallott politikai elképzelések egyfajta gazdasági szempontú alátámasztása. Azonban ha volt is realitása 1945 után egy ilyen elképzelésnek, azt gyakorlatilag a tervezet születésekor el is veszítette. Részint azért, mert épp ezen gondolatok kikristályosodásának időszakában az addig is kölcsönös bizalmatlansággal terhelt viszony a nagyhatalmak között a külügyminiszterek tanácsának moszkvai ülésszakán (1947. március 10.-április 25.) végképp megromlott. Részint pedig azért, mert Magyarország Szovjetunióhoz való kötődése ekkorra már - a parlamenti demokrácia színielőadásától függetlenül - politikai és gazdasági szempontból is eléggé szoros volt; köszönhetően többek között az 1945 augusztusában megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezményeknek, az itt tartózkodó Vörös Hadseregnek és a Vorosilov marsall által vezetett, a szovjet érdekeket előtérbe helyező SZEB, valamint a szovjet támogatást élvező MKP tevékenységének.

A cinikus olvasóban talán még az is felmerülhet, hogy a tervezet szerzője művét talán azért nem írta alá, mert mire eljutott az utolsó mondatig, már valamely 1947 nyarán történt esemény (a Marshall-terv kihirdetése és az arra való szovjet és kelet-(közép)-európai reagálás, esetleg a Dinnyés-kormány színre lépése) miatt már maga sem látta értelmét. A már említett Tárcaközi Értekezlet után egy nappal, június 27-én hangzott el a Nemzetgyűlésben Mihályfi Ernő, a külügyekkel megbízott tájékoztatásügyi miniszter kijelentése Magyarország külpolitikájáról, melynek "alapja az őszinte és fenntartás nélküli barátság [] a Szovjetunióval". Az elgondolás tehát 1947 nyarán először értelmetlenné, majd egyenesen bizarrá vált. A szerzőről azonban egy dolog bizton állítható: a KGST megalapításához vajmi kevés köze lehetett.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 14.

1911

Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább

1921

Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább

1939

Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább

1955

Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő