Az Iráni-Magyar Közlekedési Társaság (1975-1979)

A Hungarocamion Vállalat fuvarozási tevékenysége az egzotikusabbnak ítélt országokra is kiterjedt. A külföldön létesített tranzitállomásoknak – műszaki szerviz, személyzetellátás, vámoltatás és egyéb logisztikai feladatok ellátása miatt – mindig is meghatározó jelentőségük volt. Ebbe a folyamatba illeszkedett az Iránban alapított Iran–Majarestan Transport Co. létrehozása, amely később vakvágánynak bizonyult a cég történetében. A vegyesvállalat működése alatt végig nehézségekkel küzdött, de a rendelkezésre álló iratok néhány magyar szempontból érdekes tanulsággal szolgálnak.

Források

Részletek a Teheránban működő Hungarocamion képviselet személyi problémáiról készült közös jelentésből

Jelentés

A teheráni Hungarocamion kolónia személyi ellentéteinek kivizsgálásáról

[...]
Az ügy vizsgálata során meghallgattuk a nagykövet, a kereskedelmi kirendeltség vezető, a konzul véleményét és minden alkalmazottal beszélgetést folytattunk, egyes esetekben ismételten is.
[...]

A beszélgetések, valamint eddigi tényismereteink összevetése alapján a kolónián belül kialakult ellentétek okait az alábbiakban látjuk:

1./ A vezetés hibái:
- Az IMT és Hungarocamion kirendeltségének elhatárolása, az ezzel kapcsolatos jogok és kötelességek nem voltak egyértelműek.
- Az IMT magyar igazgatója és a Hungarocamion kirendeltség vezetője hatáskörének megosztása a kezdettől fogva nem volt egyértelmű. Ez szembeállította a két vezetőt és lehetőséget adott arra, hogy a beosztottak is kihasználják.
- A két vezető nem tartotta be a közös, illetőleg koordinált vezetés alapkövetelményét. Nem egymással egyeztetve intézkedtek, hanem egymással ellentétesen, és külön-külön egymás beosztottjai felé is. Ezt a beosztottak egy része kihasználta, és mindig a másik vezetőhöz szaladt „igazságért".
A két vezető pedig egymás intézkedéseit a beosztottakon keresztül kontrázta meg.
- A Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya [Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztálya] csak most adta ki az első munkaköri leírást, amely egyértelműen meghatározza az egyes beosztások feladatköreit, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, valamint a feladatkörök elhatárolását. Ennek hiánya lehetőséget adott arra, hogy egyesek a gyakorlatban végzett feladataikat vitássá tehessék és mások feladataiba beleszólhassanak. A szakmai feladatok személyre szóló meghatározásának hiánya a munkában is és az emberek egymáshoz való viszonyában is ellentétekre vezetett.
- A két vezető nem használta fel a különböző problémák megoldásában a kollektívát. Nem kezdeményeztek közös véleménycserét sem a munka, sem az emberi problémák megbeszélése során; nem ütköztették nyílt színen az egymással ellentétes véleményeket és magatartási formákat. Ennek az lett a következménye, hogy a jelenlegi kolónia nem kollektíva, hanem csak egyedek összessége.
[...]

2./ A kolóniának, mint közösségnek hibái:
- Jellemző volt az emberek osztályozása nyelvtudás, iskolázottság, műveltség és aszerint, hogy ki mi volt korábban. Ez egyeseknél kisebbségi komplexusra, illetőleg mások lenézésére vezetett.
- Hiányzott a közvetlen, őszinte légkör. Az emberek szívesen alkottak véleményt közvetett információk, feltételezések alapján. Ez kedvező talaja volt a pletykának, irigykedésnek. Hiányzott a nyílt, egyenes, sértés és sértődés nélküli bírálat. Az egymás háta mögött történő véleményalkotás fenntartások fokozatos felrakódására, az ellentétek előbb burkolt elhúzódására, majd nyílt kirobbanására vezetett.
- Háttérbe került az emberek saját hibáikhoz való önkritikus viszonya, általában mindenki másban kereste a hibát anélkül, hogy az ellentétek kialakulásában játszott szerepét ki-ki reálisan mérlegre tette volna.
- A munkában is hiányzott az egymásnak történő segíteni akarás, és az emberek vagy saját munkájukat hangsúlyozták és emelték mások munkája fölé, vagy megkérdőjelezték egymás munkáját, illetőleg szorgalmát.
- Általában negatívan értékelhető a feleségek szerepe. Jelentős részük van abban, hogy az ellentétek kialakultak és elhúzódtak. Egyes esetekben férjeiket a háttérből irányítva ösztönözték saját, szubjektív ítéletalkotásukhoz igazodó magatartás kialakítására. Egyértelműen megállapítható, hogy ilyen nagy létszámú kolóniában a férjek és feleségek együttdolgozása egészségtelen.
[...]

Tanulságok, javaslatok:

A teheráni kolónia helyzetének vizsgálata fontos tanulságokkal szolgált a gazdasági tevékenység irányítása, szervezettsége, a káderkiválasztás és az emberi viszonyokkal való foglalkozás vonatkozásában.
Bebizonyosodott, hogy a vezetés gyengeségei, az emberek egymás közti viszonyában tartósan eltűrt ellentétek a munkára is negatív hatást gyakorolnak; lazítják a fegyelmet, csökkentik a munka hatékonyságát, és végső soron olyan légkör kialakulásához vezetnek, amelyben a tulajdonképpeni cél másodlagos szerepet kap.
Megállapítható, hogy a kolónia többsége [...] hosszabb idő óta jól látta el a szoros értelemben vett szakmai feladatát.
Ez elterelte a figyelmet a bajok tényleges okairól és a helyzet tisztázását, illetve megoldását is elhúzta.
Az utóbbi hetekben azonban a személyek ellentéte a munkában is lecsapódott, és a normális gazdasági tevékenység gátjává vált.
[...]
Intézkedéseket tettünk a munkarend megváltoztatására, a szakmai tevékenység szervezettségének, hatékonyságának fokozása céljából.

Budapest, 1977. június 1.

                                               Dr. Boros András és Dr. Vásárhelyi József

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 16.

1963

Föld körüli pályára indul a Vosztok–6 űrhajó, fedélzetén Valentyina Tyereskovával, a világ első női űrhajósával.Tovább

1977

Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió új vezetője.Tovább

1989

Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi Miklós, valamint egy hatodik koporsó - amely emlék az ismeretlen...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő