A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Homokként pergett el a pénz
Kudarc Líbiában
1980 áprilisában a magyar állam 1000 lakás kivitelezésére szerződött Líbiával. Rögtön kiviláglott, hogy a helyi körülmények között, a magyar vállalkozások nem képesek „megélni”. A hatalmas határidőcsúszás miatt a Líbiai Lakásépítési Titkárság 1984. május 5-én levélben tudatta a magyar féllel, hogy a továbbiakban nem kíván együttműködni az építő vállalattal. Ezt követően a Minisztertanács döntése értelmében azonnal le kellett állítania a líbiai lakásépítést, és 1984. augusztus 15-ig le kellett vonulni a helyszínről.
Források
A vállalkozás bukása
Az ÉVM álláspontja szerint a vállalkozás kudarcában közrejátszottak olyan okok is, amelyek a külkereskedelmi, ill. a banki tevékenységben gyökereznek. Ezek a tényezők nem okoztak közvetlen veszteséget, de kétségtelenül közrejátszottak abban, hogy a gazdaságirányítás összességében sem volt képes a vállalkozás helyzetének menet közbeni javítására, érdemi befolyásolására.
A Magyar Nemzeti Bank 1982-ben vélhetően a hazai devizagazdálkodás valós gondjaiból indíttatva, 7 millió USD-t a fővállalkozóval hazautaltatott, ami a helyszíni finanszírozásban hosszú időre kiható nehézségeket eredményezett. Az ÉMEXPORT 1980. szeptember 12-én az MNB képviselőjét tájékoztatta a vállalkozás előkésztéséről. A KKM ennek során sürgette a pénzintézetek közremuködését, az MNB pénzügyi biztosi tevékenységét. Az MNB a vállalkozással kapcsolatos együttmuködésbe csak a szerződés megkötését követően, megkeresésére kapcsolódott be. Export fővállalkozói célhitelt a szerződés megkötését követő 7 hónap múlva folyósította. A hitelcenzúra eljárások ugyan indokoltak a pénzkihelyezés védelme érdekében, ennek lassúsága azonban a helyszíni termelés időszakos leállítását eredményezte. A hitelezés folyamatosan bizonytalan eleme volt a vállalkozásnak.
A Külkereskedelmi Minisztérium szakmai irányítást adott a vállalkozási szerződés előkészítéséhez. Ennek során azonban nem érzékelte a fővállalkozó felkészültségének hiányosságait. Ennek ellenére a fokozatos felfejlődést feltételezve - egyetértett a szerződés tartalmával és aláírásával. A Kereskedelmi Kirendeltség még szorgalmazta is a gyors pozitív döntést.
A KKM a vállalkozás vitele során egészen a vállalkozás bukásának kirajzolódásáig nem szorgalmazta a vállalkozásról való levonulást, közremuködése a kádercserék szorgalmazására és intenzív sorozatos ellenőrzésre irányult.
A Pénzügyminisztérium is folyamatos tájékozódással rendelkezett a vállalkozás alakulásáról. Helyszínen járt szakértője 1983. elején a 2 milliárd Ft körülire becsült veszteség ellenére sem ajánlotta a levonulást, hanem a vállalkozás gyorsítására hazai pénzügyi intézkedésekre (utólagos tőkésítés, forgóeszköz juttatás, alapjuttatás) tett javaslatot, amelyek azonban nem kerültek végrehajtásra.
A vállalkozás vitelének második szakaszában - 1983. elejétől - az említett külkereskedelmi és pénzügyi szervek folyamatosan részt vettek a vállalkozással kapcsolatos központi intézkedések kialakításában, később a kormánybiztos munkájának segítésében. E tevékenységek során nem merült fel olyan javaslat, amelynek végrehajtását az ÉVM, illetve vállalatai ne szorgalmazták volna, a vállalkozás kudarcának elkerülését azonban mindezek ellenére sem lehetett központi intézkedésekkel elérni.
MOL. XIX-D-6-jj 12. doboz. (Magyar Országos Levéltár - Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium - Petrovai László miniszterhelyettes iratai)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő