Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

A Külkereskedelmi Minisztérium feljegyzése az IMF küldöttséggel folytatott budapesti tárgyalásokról - 1982. november 25.

Vámpolitika és Nemzetközi
Szervezetek Főosztálya
Szolgálati használatra!

Feljegyzés

Tárgy:Megbeszélés az IMF delegációval a magyar importkorlátozó intézkedések módosulásáról

Tárgybani megbeszélésre 1982. november 25-én az MNB-ben került sor. Az IMF Executive Board-ja [Ügyvezet? igazgatóság] ez év december 8-án tárgyalja a magyar készenléti hitelkérelmet. Az IMF delegáció az ehhez szükséges háttéranyag véglegesítésére jött Budapestre. Az MNB kérése az volt, hogy a delegációt tájékoztassuk az importkorlátozó intézkedéseinkben tervezett módosításokról, hogy az IMF többek között ezek előzetes ismeretében dönthessen hitelkérelmünkről, és a későbbiekben nyilvánosságra hozandó módosítások ne támasszanak problémát a hitel folyósításában.

Az IMF delegációját tájékoztattuk arról, hogy 1983. január 1-től a jelenleg élő importkontingenseink részben megváltoznak. A kontingensek száma csökken, az az árukör, amelyre a kontingensek vonatkoznak némileg módosul, egyúttal a kontingensek által szabályozott forgalom kereskedelmi vonzata is csökken. Kérdésükre elmondtuk, hogy a kvóták módosítását a működtetésük közben szerzett tapasztalatok tették szükségessé, részben pedig igyekeztünk figyelembe venni az IMF megjegyzéseit, nevezetesen azt a kifogásukat, hogy nem látják közgazdasági értelmét nyers- és alapanyagok kontingentálásának. Jelenleg kvótagazdálkodás alá vont termékek köre több félkész- és készterméket is tartalmaz.

Előzetesen tájékoztattuk őket arról is, hogy importkorlátozó intézkedéseink (kvóta + illeték) alkalmazási köre is módosulni fog; az eddigi nem-rubel elszámolású forgalom helyett a jövőben a konvertibilis forgalmat fogjuk az intézkedések alkalmazásánál alapul venni. A módosítást technikai okokkal indokoltuk. (Pl. kínai klíring svájci frank minősítésének problémái az előző rendszerben.)

Közöltük azt is, hogy a jövőben a legkevésbé fejlett fejlődő országokat mentesíteni kívánjuk a két korlátozó intézkedés hatálya alól. Hangsúlyoztuk, hogy az alkalmazási kör módosulása tekintetében tájékoztatásunk előzetes és feltételes, mivel a KKM és az MNB fenti értelmű javaslatot tette a PM-nek, melynek előzetes reakciója pozitív volt.

Az IMF fenti közléseket tudomásul vette, azokhoz érdemi kommentárt nem fűzött.
A megbeszélés során az IMF delegáció kereskedelmi szakértője bejelentette, hogy jogi főosztályuk behatóan megvizsgálta a magyar importengedélyezési rendszert. Ennek során jogászaik arra a megállapításra jutottak, hogy Magyarországon az importengedélyezési rendszer a devizagazdálkodási rendszer részét képezi. (The licensing system is a part of the exchange system.) Ezt az állásfoglalásukat a következőkkel indokolták:

  1. Az importengedély specifikálja az importügylet devizanemét, fizetési módozatát és az ügylet összegét. Az engedélyezett összegtől való jelentősebb (5%-nál nagyobb) eltérés esetén engedélymódosítást kell kérni.
  2. Magyarországon az importengedély egyúttal devizaengedély is. Míg minden más tevékenységhez külön devizahatósági engedély birtokában lehet csak devizához jutni, addig az importengedély kereskedelmi ügyletek esetében devizaengedély is.

Jogi főosztályuk állásfoglalását kifogásoltuk, arra való hivatkozással, hogy mind a csatlakozás, mind a IV. cikk szerinti konzultációk során, delegációjuk azt az álláspontot foglalta el, hogy az importengedélyezési rendszerre az IMF jogköre nem terjed ki közvetlenül, azt a GATT kompetenciájának tekintik. Kifogásunkra azt válaszolták, hogy 1982. szeptember 1-től notifikációnk szerint 

 szempontok érvényesülnek az importengedélyek kiadásánál, és erre alapozva az IMF kompetenciája tagadhatatlan az engedélyezésben.

Arra a kérdésünkre, hogy döntésük után engedélyezési rendszerünk tekintetében kompetenciájukat hogyan értelmezik, - azaz az engedélyezési rendszer az IMF IV. cikke (surveillance-árfolyamfelügyelet) szerint éves konzultáció tárgya lehet, vagy pedig úgy tekintik-e, hogy engedélyezési rendszerünk működtetésére az összes devizagazdálkodásra vonatkozó és az engedélyezésre alkalmazható szabályukat kívánják-e alkalmazni - kitérő választ adtak.

Magyar részről kértük, hogy jogi főosztályuk döntését, a döntés indoklását, és a döntés során figyelembevett összes gazdasági és jogi vonatkozást írásban közöljék velünk. Jeleztük, hogy a döntést valószínűleg kifogásolni fogjuk.

A megbeszélésen az IMF részéről de Fontenay delegációvezető, valamint Belanger és Somogyi delegációs tagok vettek részt. Magyar részről, az MNB képviselőin kívül részt vett Balogh László et. (KKM Vámpolitikai O.) is.

Budapest, 1982. november 29.

Mellékletek

(Major István)

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt feljegyzés.

* * *

2820/Me.
Veress Elvtárs !
Török Elvtárs !

Mellékelten megküldöm az IMF delegációval folytatott megbeszélésről készült emlékeztetőt.

Az IMF új felvetése, miszerint az import engedélyezési rendszerünk deviza gazdálkodásunk rendszerét képezi, igen nagy horderejű lehet. E gondolat elfogadtatása esetén ugyanis az IMF hivatalból vizsgálhatja és minősítheti engedélyezési rendszerünk legkisebb részletét és annak működését is. Ennek során néhány olyan téma kerülhet előtérbe (az operatív bizottságok működése, az egyedi engedélyezés rendszere és ennek során alkalmazott prioritások, a referencia mennyiségek kialakítása és kezelése stb.), ahol helyzetünk nem teljesen egyértelmű.

Fentiek alapján az általunk követhető legcélszerűbb taktika - ismereteim szerint az MNB ezt az utat kívánja járni - az IMF felfogásának vitatása és annak a felfogásnak a határozott képviselete, hogy a devizagazdálkodási rendszer és az engedélyezési rendszer két különböző dolog.

Fentieket Veress et. és Török et. személyes tájékoztatására közlöm. Határozottan azt javaslom, hogy bízzuk az MNB-re, hogy erről a kérdésről kit, mikor és hogyan kíván tájékoztatni, annál is inkább, mert a téma teljes mértékben az MNB illetékességébe tartozó kérdés.

Budapest, 1982. december 2.

(Melega Tibor)

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt levéltervezet.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 21.

1921

Károly, hogy trónját visszaszerezze, a felesége, Zita királyné társaságában repülõgéppel ismét Magyarország területére érkezett.Tovább

1944

A második világháborúban a szövetségesek elfoglalják Aachent, az első német nagyvárost.Tovább

1949

Kispesten felavatják az ország első úttörőházát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő