Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

A Külkereskedelmi Minisztérium feljegyzése az IMF küldöttséggel folytatott budapesti tárgyalásokról - 1982. november 25.

Vámpolitika és Nemzetközi
Szervezetek Főosztálya
Szolgálati használatra!

Feljegyzés

Tárgy:Megbeszélés az IMF delegációval a magyar importkorlátozó intézkedések módosulásáról

Tárgybani megbeszélésre 1982. november 25-én az MNB-ben került sor. Az IMF Executive Board-ja [Ügyvezet? igazgatóság] ez év december 8-án tárgyalja a magyar készenléti hitelkérelmet. Az IMF delegáció az ehhez szükséges háttéranyag véglegesítésére jött Budapestre. Az MNB kérése az volt, hogy a delegációt tájékoztassuk az importkorlátozó intézkedéseinkben tervezett módosításokról, hogy az IMF többek között ezek előzetes ismeretében dönthessen hitelkérelmünkről, és a későbbiekben nyilvánosságra hozandó módosítások ne támasszanak problémát a hitel folyósításában.

Az IMF delegációját tájékoztattuk arról, hogy 1983. január 1-től a jelenleg élő importkontingenseink részben megváltoznak. A kontingensek száma csökken, az az árukör, amelyre a kontingensek vonatkoznak némileg módosul, egyúttal a kontingensek által szabályozott forgalom kereskedelmi vonzata is csökken. Kérdésükre elmondtuk, hogy a kvóták módosítását a működtetésük közben szerzett tapasztalatok tették szükségessé, részben pedig igyekeztünk figyelembe venni az IMF megjegyzéseit, nevezetesen azt a kifogásukat, hogy nem látják közgazdasági értelmét nyers- és alapanyagok kontingentálásának. Jelenleg kvótagazdálkodás alá vont termékek köre több félkész- és készterméket is tartalmaz.

Előzetesen tájékoztattuk őket arról is, hogy importkorlátozó intézkedéseink (kvóta + illeték) alkalmazási köre is módosulni fog; az eddigi nem-rubel elszámolású forgalom helyett a jövőben a konvertibilis forgalmat fogjuk az intézkedések alkalmazásánál alapul venni. A módosítást technikai okokkal indokoltuk. (Pl. kínai klíring svájci frank minősítésének problémái az előző rendszerben.)

Közöltük azt is, hogy a jövőben a legkevésbé fejlett fejlődő országokat mentesíteni kívánjuk a két korlátozó intézkedés hatálya alól. Hangsúlyoztuk, hogy az alkalmazási kör módosulása tekintetében tájékoztatásunk előzetes és feltételes, mivel a KKM és az MNB fenti értelmű javaslatot tette a PM-nek, melynek előzetes reakciója pozitív volt.

Az IMF fenti közléseket tudomásul vette, azokhoz érdemi kommentárt nem fűzött.
A megbeszélés során az IMF delegáció kereskedelmi szakértője bejelentette, hogy jogi főosztályuk behatóan megvizsgálta a magyar importengedélyezési rendszert. Ennek során jogászaik arra a megállapításra jutottak, hogy Magyarországon az importengedélyezési rendszer a devizagazdálkodási rendszer részét képezi. (The licensing system is a part of the exchange system.) Ezt az állásfoglalásukat a következőkkel indokolták:

  1. Az importengedély specifikálja az importügylet devizanemét, fizetési módozatát és az ügylet összegét. Az engedélyezett összegtől való jelentősebb (5%-nál nagyobb) eltérés esetén engedélymódosítást kell kérni.
  2. Magyarországon az importengedély egyúttal devizaengedély is. Míg minden más tevékenységhez külön devizahatósági engedély birtokában lehet csak devizához jutni, addig az importengedély kereskedelmi ügyletek esetében devizaengedély is.

Jogi főosztályuk állásfoglalását kifogásoltuk, arra való hivatkozással, hogy mind a csatlakozás, mind a IV. cikk szerinti konzultációk során, delegációjuk azt az álláspontot foglalta el, hogy az importengedélyezési rendszerre az IMF jogköre nem terjed ki közvetlenül, azt a GATT kompetenciájának tekintik. Kifogásunkra azt válaszolták, hogy 1982. szeptember 1-től notifikációnk szerint 

 szempontok érvényesülnek az importengedélyek kiadásánál, és erre alapozva az IMF kompetenciája tagadhatatlan az engedélyezésben.

Arra a kérdésünkre, hogy döntésük után engedélyezési rendszerünk tekintetében kompetenciájukat hogyan értelmezik, - azaz az engedélyezési rendszer az IMF IV. cikke (surveillance-árfolyamfelügyelet) szerint éves konzultáció tárgya lehet, vagy pedig úgy tekintik-e, hogy engedélyezési rendszerünk működtetésére az összes devizagazdálkodásra vonatkozó és az engedélyezésre alkalmazható szabályukat kívánják-e alkalmazni - kitérő választ adtak.

Magyar részről kértük, hogy jogi főosztályuk döntését, a döntés indoklását, és a döntés során figyelembevett összes gazdasági és jogi vonatkozást írásban közöljék velünk. Jeleztük, hogy a döntést valószínűleg kifogásolni fogjuk.

A megbeszélésen az IMF részéről de Fontenay delegációvezető, valamint Belanger és Somogyi delegációs tagok vettek részt. Magyar részről, az MNB képviselőin kívül részt vett Balogh László et. (KKM Vámpolitikai O.) is.

Budapest, 1982. november 29.

Mellékletek

(Major István)

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt feljegyzés.

* * *

2820/Me.
Veress Elvtárs !
Török Elvtárs !

Mellékelten megküldöm az IMF delegációval folytatott megbeszélésről készült emlékeztetőt.

Az IMF új felvetése, miszerint az import engedélyezési rendszerünk deviza gazdálkodásunk rendszerét képezi, igen nagy horderejű lehet. E gondolat elfogadtatása esetén ugyanis az IMF hivatalból vizsgálhatja és minősítheti engedélyezési rendszerünk legkisebb részletét és annak működését is. Ennek során néhány olyan téma kerülhet előtérbe (az operatív bizottságok működése, az egyedi engedélyezés rendszere és ennek során alkalmazott prioritások, a referencia mennyiségek kialakítása és kezelése stb.), ahol helyzetünk nem teljesen egyértelmű.

Fentiek alapján az általunk követhető legcélszerűbb taktika - ismereteim szerint az MNB ezt az utat kívánja járni - az IMF felfogásának vitatása és annak a felfogásnak a határozott képviselete, hogy a devizagazdálkodási rendszer és az engedélyezési rendszer két különböző dolog.

Fentieket Veress et. és Török et. személyes tájékoztatására közlöm. Határozottan azt javaslom, hogy bízzuk az MNB-re, hogy erről a kérdésről kit, mikor és hogyan kíván tájékoztatni, annál is inkább, mert a téma teljes mértékben az MNB illetékességébe tartozó kérdés.

Budapest, 1982. december 2.

(Melega Tibor)

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt levéltervezet.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő