Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

Marjai József miniszterelnök-helyettes levele Jacques de Larosiere IMF vezérigazgatónak - 1982 november

J. de Larosiere úrnak, vezérigazgató
Nemzetközi Valuta Alap
Washington D. C.

Kedves de Larosiere Úr!

A Magyar Népköztársaság kormánya az 1982. október 13-án kelt Szándéklevélben összegezte 1983. évi gazdaságpolitikai programjának fő célkitűzéseit és azok megvalósításának - gazdaságirányítási rendszerünkkel összhangban álló - eszközeit. Ehhez kértük az Alap támogatását. Ezúton fejezem ki azon reményemet, hogy miként eddig, ezúttal is, számíthatunk az Ön személyes támogatására is.

Az Alap küldöttségével szeptemberben folytatott konstruktív tárgyalások óta intenzíven dolgoztunk azon, hogy gazdaságpolitikánk 1983. évi programját hatékony eszközökkel megalapozzuk. Őszintén szólva, több tekintetben előbbre tartunk annál, mint amit egy-két hónappal ezelőtt - ez év november végére - elérhetőnek véltünk. Ezt annak ellenére kell megjegyeznem, hogy a kormányban kezdettől fogva meg volt a politikai akarat a külgazdasági helyzet követelményeivel reálisan összhangban álló gazdaságpolitika folytatására. Úgy tűnik, hogy az 1982. tavasza óta folyamatosan meghozott korrekciós intézkedéseink pozitív hatása is a vártnál erőteljesebbnek bizonyult, s ezzel a jövő évi program már csak emiatt is megalapozottabbá vált.

Az 1982. évi gazdasági fejlődés fő sajátosságaként arról szeretném Önt tájékoztatni, hogy a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékben, 3-3,5 százalékkal csökken, tükrözve ilyen irányú intézkedéseinket. Ez, a korábban lehetségesnek tartottnál lassúbb növekedés ellenére is biztosítja, hogy a folyó fizetési mérlegben, konvertibilis valutákban, ebben az évben mintegy 600 millió dolláros javulás következzék be 1981-hez viszonyítva. Ma már úgy látjuk, hogy az ez évi deficit nem, vagy alig haladja meg a 100 millió dollárt. Ennek hatása - ha nem is kielégítő mértékben - tükröződik a likviditási helyzet és a költségvetés alakulásában is. Ön előtt ismert, hogy fájdalmas intézkedéseket is kellett hoznunk. A fogyasztói árak ez év októberében sajnos már kb. 9 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban.

Az utóbbi néhány hét folyamán több, az 1983. évi gazdaságpolitika vonalát erősítő intézkedéseket határoztunk el. Közülük egyesek megtételét előbbre hoztuk:

  • November 30-án sor került a forint 3 százalékos leértékelésére. Decemberben még további 1 százalékos leértékelést tervezünk, a különbözeti termelői forgalmiadó-visszatérítés változatlan mértéke mellett.
  • December 6-tól átlagosan 20 százalékkal felemeljük a motorbenzin fogyasztói árát, a már eddig elhatározott fogyasztói árintézkedéseken túlmenően. A külkereskedelmi beszerzési árak függvényében a jövő év januárjában emelkednek a személygépkocsi árak is.
  • A vállalati fejlesztési alapok általában 7%-át elvonjuk és zároljuk. Felhasználásukról - exportnövelő vagy energia-megtakarító beruházások céljára - később fogunk dönteni. A vállalatok kötelező tartalékképzésének mértéke - a korábban elgondolt 5 százalékpontnyi mérséklés helyett - változatlanul 20 százalék marad.

Úgy ítéljük meg, hogy ezek az intézkedések is hozzájárulnak majd az 1983-ra kidolgozott program erősítéséhez, sikeres végrehajtásához, a 600 millió dolláros folyó fizetési mérleg aktívum konvertibilis valutákban való eléréséhez. 1983-ra, mint ismeretes, a belföldi felhasználás további 3-4 százalékos csökkentését tervezzük. Ezen belül a szocialista szektor beruházásai állótőkében további 10 százalékkal csökkennek változatlan áron. A reálbér, számításaink szerint, 4-4,5 százalékkal tovább csökken.

Budapesten járt munkatársainak több ízben kifejtettem, hogy tervezési gyakorlatunknak megfelelően, tervelgondolásainkat nem tekintjük merevnek, a decemberben megjelenő előirányzatokat megmásíthatatlan dogmának. Ha a gazdasági helyzet tényleges alakulása az elkövetkező hónapokban veszélyeztetni látszanék jövő évi célkitűzéseink maradéktalan valóra váltását, további intézkedéseket léptetünk életbe, akár tervezzük azokat jelenleg, akár nem.

Fontosnak tartom, hogy az Alap tagországainak kormányai a realitásokkal számoló gazdaságpolitikát folytassanak, s ezzel könnyítsék egymás helyzetét. Ehhez azonban szükség van a kereskedelmi bankok megfelelő hozzáállására is. Pozitív fejlemény, hogy az Alap és a jegybankok vezetői az utóbbi időben a kereskedelmi bankokat is reális döntések meghozatalára ösztönzik. Ön, vezérigazgató úr, különösen sokat tehet annak érdekében, hogy a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban ne következzék be tartós törés, illetve a helyzet normalizálódjék. Mi, országunk méreteinek megfelelően, hozzájárulásunkat egy szigorú, de reális gazdasági program kidolgozásával kívántuk megalapozni, amihez számítunk a kereskedelmi bankok támogatására is.

Végül, ezúttal kérem, tolmácsolja munkatársainak is köszönetemet munkájukért, az itteni megbeszéléseken megnyilvánuló kooperatív szellemért.

Kérem, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését és személyes üdvözletemet.

Tisztelettel:

(Marjai József)
[miniszterelnökhelyettes]

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt levéltervezet, kézzel javítva.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 21.

1921

Károly, hogy trónját visszaszerezze, a felesége, Zita királyné társaságában repülõgéppel ismét Magyarország területére érkezett.Tovább

1944

A második világháborúban a szövetségesek elfoglalják Aachent, az első német nagyvárost.Tovább

1949

Kispesten felavatják az ország első úttörőházát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő