Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

Feljegyzés a kormány gazdasági vezetői részére az importkorlátozásokról - 1984. április 2.

KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUMSZOLGÁLATI HASZNÁLATRA!
Vámpolitika és Nemzetközi
Szervezetek Főosztálya
Szám: 0266/6/84
Készült: 1 pld.+14 fotó
2. sz. pld. 3 lap
Tárgy: Importkorlátozások bejelentése az IMF-nek

Az IMF-fel áprilisban kezdődő tárgyalások során abból indulok ki, hogy amint azt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről szóló központi dokumentum is kimondja, három területen továbbra is fennmaradnak importkorlátozások, mégpedig a gépek, a fogyasztási cikkek és a közületi beruházások területén. Világos, hogy ilyen importkorlátozásokat nem lehet titokban tartott „egyéb intézkedésekkel" végrehajtani, ezért ezek felszámolására nem szabad semmiféle ígéretet tenni.

Az a körülmény, hogy importkorlátozásainkat 1982-ben, likviditási nehézségeinkre hivatkozással a GATT-ban bejelentettük, és hogy ezt követően a GATT Fizetési Mérleg Bizottságában annak rendje és módja szerint megtárgyaltuk, nemzetközi tekintélyünket, szavahihetőségünket, hitelünket rendkívül megerősítette. Ezt semmiféle álcázott intézkedéssel kockáztatni nem szabad.

Az IMF-fel és csak az IMF-fel szemben a készenléti hitel keretében vállaltunk olyan kötelezettséget, hogy új korlátozásokat nem vezetünk be.

Az un. „fogyasztási cikkek"-re vonatkozó importkorlátozásokat csatlakozási tárgyalásunk alkalmából bejelentettük a GATT-nak, fokozatos felszámolásukra csupán a 

végén tettünk ígéretet az USA-nak, ami természetesen a legnagyobb kedvezményes kikötés alapján minden viszonylatban érvényes lett volna. Az 1982-ben fizetési mérleg okokból bevezetett korlátozások között ezt is fenntartottuk, és továbbra nyilvánosan alkalmaztuk. A közületi beruházások tekintetében a GATT bizonyos szabadságot enged abban, hogy ott nem vagyunk kötelesek ezekre, az ún. „nemzeti elbánást" alkalmazni, azaz az importból származó beszerzések korlátozása viszonylag könnyebben képviselhető.

Ezen kívül ezeket az IMF-nek is bejelentettük. Új, azaz 1982. óta bevezetett korlátozásnak tekinthető a gépimportok korlátozása. Néhány annak idején bevezetett korlátozás azonban a gépszektorra is vonatkozott.

Az itt ismertetett körülményekre hivatkozva javaslom, hogy az IMF-fel fogadtassuk el hogy:
Eltörlünk minden kontingenst, helyre állítjuk az 1982. előtt bevezetett „automatikus engedélyezési rendszert", fenntartjuk viszont a gépimportok, a fogyasztási cikkek és a közületi beruházások korlátozását, kontingensek formájában, ügyelve arra, hogy azok ne vonatkozzanak nagyobb forgalomra, mint a korább érvényben volt, most megszüntetett kontingensek.

A gépimport korlátozás egyik indokaként felhozható, hogy ez a hazai keresletszabályozás egyik átmenetileg szükséges eszközének tekinthető. A kontingens nagyságát meghatározhatjuk az 1983. évi tényleges behozatal szintjén, azzal, hogy azt évenként bizonyos összeggel hajlandók lennénk megemelni, amíg a kontingens teljes felszámolására nem lesz módunk. Szükséges, hogy vámtarifaszámok mélységéig meghatározzuk, hogy milyen cikkek esnek a kontingens alá, de a kontingens globális jellegét meg kell őriznünk, szabad kezet biztosítva egyes cikkekre vonatkozó importdöntéseknek. A kontingenst nem kívánatos származási országok szerint felosztani.

A fogyasztási importcikkeknél ugyanez az eljárás követendő azzal, hogy itt az eddiginél nagyobb összeget jelenthetünk be, úgy, hogy a fogyasztási keretben eddig fel nem tüntetett cikkeket (déligyümölcs, kávé, kakaó, stb.) idesoroljuk.

A közületi beszerzési kontingens is globális jellegű legyen. Itt nem szükséges vámtarifa szerinti bontás, megjelölhetők viszont azok az intézmények, amelyek ezen beszerzési kontingens címzettjei. Fontos feltétele ilyen kontingensek törvényesítésének, hogy az importált árut a címzett saját céljaira használja fel, azt nem értékesítheti a hazai piacon.

Genf, 1984. április 2.

Nyerges János

Jelzet: MOL XIX-G-3-c 27. doboz. Másolat, géppel írt levél.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 21.

1921

Károly, hogy trónját visszaszerezze, a felesége, Zita királyné társaságában repülõgéppel ismét Magyarország területére érkezett.Tovább

1944

A második világháborúban a szövetségesek elfoglalják Aachent, az első német nagyvárost.Tovább

1949

Kispesten felavatják az ország első úttörőházát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő