Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

Feljegyzés a kormány gazdasági vezetői részére az importkorlátozásokról - 1984. április 2.

KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUMSZOLGÁLATI HASZNÁLATRA!
Vámpolitika és Nemzetközi
Szervezetek Főosztálya
Szám: 0266/6/84
Készült: 1 pld.+14 fotó
2. sz. pld. 3 lap
Tárgy: Importkorlátozások bejelentése az IMF-nek

Az IMF-fel áprilisban kezdődő tárgyalások során abból indulok ki, hogy amint azt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről szóló központi dokumentum is kimondja, három területen továbbra is fennmaradnak importkorlátozások, mégpedig a gépek, a fogyasztási cikkek és a közületi beruházások területén. Világos, hogy ilyen importkorlátozásokat nem lehet titokban tartott „egyéb intézkedésekkel" végrehajtani, ezért ezek felszámolására nem szabad semmiféle ígéretet tenni.

Az a körülmény, hogy importkorlátozásainkat 1982-ben, likviditási nehézségeinkre hivatkozással a GATT-ban bejelentettük, és hogy ezt követően a GATT Fizetési Mérleg Bizottságában annak rendje és módja szerint megtárgyaltuk, nemzetközi tekintélyünket, szavahihetőségünket, hitelünket rendkívül megerősítette. Ezt semmiféle álcázott intézkedéssel kockáztatni nem szabad.

Az IMF-fel és csak az IMF-fel szemben a készenléti hitel keretében vállaltunk olyan kötelezettséget, hogy új korlátozásokat nem vezetünk be.

Az un. „fogyasztási cikkek"-re vonatkozó importkorlátozásokat csatlakozási tárgyalásunk alkalmából bejelentettük a GATT-nak, fokozatos felszámolásukra csupán a 

végén tettünk ígéretet az USA-nak, ami természetesen a legnagyobb kedvezményes kikötés alapján minden viszonylatban érvényes lett volna. Az 1982-ben fizetési mérleg okokból bevezetett korlátozások között ezt is fenntartottuk, és továbbra nyilvánosan alkalmaztuk. A közületi beruházások tekintetében a GATT bizonyos szabadságot enged abban, hogy ott nem vagyunk kötelesek ezekre, az ún. „nemzeti elbánást" alkalmazni, azaz az importból származó beszerzések korlátozása viszonylag könnyebben képviselhető.

Ezen kívül ezeket az IMF-nek is bejelentettük. Új, azaz 1982. óta bevezetett korlátozásnak tekinthető a gépimportok korlátozása. Néhány annak idején bevezetett korlátozás azonban a gépszektorra is vonatkozott.

Az itt ismertetett körülményekre hivatkozva javaslom, hogy az IMF-fel fogadtassuk el hogy:
Eltörlünk minden kontingenst, helyre állítjuk az 1982. előtt bevezetett „automatikus engedélyezési rendszert", fenntartjuk viszont a gépimportok, a fogyasztási cikkek és a közületi beruházások korlátozását, kontingensek formájában, ügyelve arra, hogy azok ne vonatkozzanak nagyobb forgalomra, mint a korább érvényben volt, most megszüntetett kontingensek.

A gépimport korlátozás egyik indokaként felhozható, hogy ez a hazai keresletszabályozás egyik átmenetileg szükséges eszközének tekinthető. A kontingens nagyságát meghatározhatjuk az 1983. évi tényleges behozatal szintjén, azzal, hogy azt évenként bizonyos összeggel hajlandók lennénk megemelni, amíg a kontingens teljes felszámolására nem lesz módunk. Szükséges, hogy vámtarifaszámok mélységéig meghatározzuk, hogy milyen cikkek esnek a kontingens alá, de a kontingens globális jellegét meg kell őriznünk, szabad kezet biztosítva egyes cikkekre vonatkozó importdöntéseknek. A kontingenst nem kívánatos származási országok szerint felosztani.

A fogyasztási importcikkeknél ugyanez az eljárás követendő azzal, hogy itt az eddiginél nagyobb összeget jelenthetünk be, úgy, hogy a fogyasztási keretben eddig fel nem tüntetett cikkeket (déligyümölcs, kávé, kakaó, stb.) idesoroljuk.

A közületi beszerzési kontingens is globális jellegű legyen. Itt nem szükséges vámtarifa szerinti bontás, megjelölhetők viszont azok az intézmények, amelyek ezen beszerzési kontingens címzettjei. Fontos feltétele ilyen kontingensek törvényesítésének, hogy az importált árut a címzett saját céljaira használja fel, azt nem értékesítheti a hazai piacon.

Genf, 1984. április 2.

Nyerges János

Jelzet: MOL XIX-G-3-c 27. doboz. Másolat, géppel írt levél.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő