Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

Fekete János levele a Pénzügyminisztériumnak Magyarország pénzügyi helyzetéről - 1982. április 2.

[I.]

  1. Magyarország konvertibilis fizetési mérlegének, adósság- és tartalékpozícióinak alakulását 1981-ben az alábbi fejlemények jellemezték:
    • A konvertibilis valutákban lebonyolított áruforgalom - a fizetési mérlegben nyilvántartott tényleges bevételi és kiadási adatok alapján - az elmúlt 10 évben elért legnagyobb összegű, 433 millió dollárt kitevő aktívummal zárult; ugyancsak rekord-összegű aktívumot, 133 millió dollárt eredményeztek az idegenforgalmi fizetések is;
    • Ezzel együtt azonban - döntően „a tőkebefektetések jövedelmei tételnek" az irreálisan magas nemzetközi kamatszint miatt kialakult 837 millió dolláros passzívuma következtében - a folyó fizetési mérleg 433 millió dollár passzívummal zárult, s ezzel meghaladta az őszi hónapokban feltételezettet;
    • A folyó fizetési mérleg passzívumának nagyobb részét - 308 millió dollár összegben - tartalékainkból kellett finanszírozni.
      • Az ismert nemzetközi fejlemények (az afganisztáni események, a lengyel és a román fizetésképtelenség, a lengyelországi rendkívüli állapot) következtében a magyar bankok 1981 második félévében már gyakorlatilag nem jutottak közép- és hosszúlejáratú hitelekhez, s megindult a rövidlejáratú betétek visszavonása.
      • Így konvertibilis és aranytartalékaink 1981. december 31-re 1863 millió dollárra csökkentek. A csökkenés azonban év közben ennél jóval jelentősebb volt. Az 1863 millió dollár ugyanis tartalmaz egy 400 millió dollár körüli 1981. novemberében-december elején realizált rövidlejáratú betétfelvételt is, amelyet - a túl nagy tartalékcsökkenés kimutatásának elkerülése érdekében - a hozzánk közel álló bankoktól window dressingként1 eszközöltünk.
      • Az 1981. évi konvertibilis fizetési mérlegünket, az 1981. december 31-i állapot szerinti adósság- és tartalékhelyzetünket az 1. sz. melléklet1 mutatja be.
  2. 1982. első negyedévében az 1981. évi tendenciák felerősödtek.
    • Az előzetes adatok szerint 1982 első negyedévében a konvertibilis devizákban lebonyolódott kereskedelmi mérleg változatlanul aktívummal zárult ugyan, de - a magas kamatszint következtében - a folyó fizetési mérleg egyenlege mintegy 200 millió dollárral passzív maradt.
    • Ezzel együtt finanszírozási problémáink rendkívül kiéleződtek, és likviditási nehézségekkel fenyegetnek, mert
      1. a közép- és hosszúlejáratú hitelpiac egyelőre változatlanul hozzáférhetetlen a magyar bankok számára is (1982 januárjában a Chemolimpex nevű külkereskedelmi vállalat tudott kötni egy még 1981. novemberében előkészített 75 millió font összegű, két éves futamidejű „bankers acceptance facility"-t1 a Magyar Nemzeti Bank garanciája mellett);
      2. több ország számos bankja folytatta rövidlejáratú betéteinek visszahívását.
        Ezek közül a jelentősebb visszavonások az alábbi országokból történtek:
        A felvett rövidlejáratú betétek állományának változása 1982. I. negyedévében
        /millió $/
        Arab bankok500
        Szocialista országok bankjai220
        Franciaország110
        Anglia100
        NSZK100
        Olaszország30
        Ausztria30
        A 2.sz. mellékletben - szigorúan bizalmas alapon - felsoroljuk azokat a bankokat, amelyeknek a nálunk elhelyezett rövidlejáratú betétei a legnagyobb arányú csökkenést mutatták.

Az elmondottak következtében 1982 első negyedévében tartalékaink terhére kellett megoldanunk

  1. a folyó fizetési mérleg passzívumának fedezését 200 millió dollár összegben;
  2. az esedékes közép- és hosszúlejáratú hiteltörlesztéseink fedezését nettó 100 millió dollár összegben;
  3. a)a lejárt, illetve visszavont rövidlejáratú betéteink fedezését nettó mintegy 1200 millió dollár összegben /ezen belül a „window dressing" keretében felvett és az első negyedévben lejárt mintegy 400 millió dollár összegű rövidlejáratú betét-visszafizetést/.

Ugyanakkor sikerült néhány nagyobb bankösszeköttetésünkkel „gentlemen's agreement"1
alapon megállapodni a még fennálló formailag rövidlejáratú - importfinanszírozási - betétek jelentős részének hosszabb lejáratra történő prolongálásában.
Tartalékaink - beleértve a swapként2 lekötött aranymennyiséget is - így 1982. március 31-ére mintegy 500-550 millió dollárra csökkentek.
Az 1982 első negyedévi előzetes fizetési mérlegünket a 3. sz. melléklet tartalmazza.

II.

Az 1982-re múlt év végén körvonalazott és elfogadott gazdaságpolitika már számolt azokkal a követelményekkel, amelyek a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok alakulásának kedvezőtlen jelei miatt 1981 második felére kialakultak. A Kormány 1981 decemberében olyan intézkedéseket hozott, amelyek eredményeként

  • a gazdasági növekedés üteme, a gazdaságtalan termelés visszafogása miatt, 1981-hez viszonyítva csak 1-1,5% lehet;
  • a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1-2%-kal csökken a nem exportorientált beruházások további korlátozása és a lakossági reáljövedelem stagnálása miatt;
  • a konvertibilis valutákban elszámolt folyó fizetési mérleg kb. 450 millió dollár deficittel zárul, mert a külkereskedelmi mérleg aktívuma ugyan 400 millió dollárt ért el, de ez várhatóan 850 millió dolláros láthatatlan deficitnek csak kb. felét fedezi.

A fizetési helyzet 1982. I. negyedévében bekövetkezett kiéleződése miatt azonban a kormány olyan további intézkedéseket határozott el (illetve foganatosít a közeljövőben), amelyek a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi mérleg eredetileg elképzelt aktívumát további 4-600 millió dollárral javíthatják, s ezzel 1982-re - a nemzetközi kamatok jelenlegi irreális szintjének a fennmaradása esetére is - biztosítják a folyó fizetési mérleg egyensúlyát. Ezek az intézkedések a következők:

A/ A globális népgazdasági folyamatok egyensúlyorientált befolyásolása érdekében

  1. Monetáris és fiskális eszközök erőteljesebb alkalmazása révén az anyagigényes és gazdaságtalan termelést csökkentik. (Az ipari termelés már az év első két hónapjában is stagnált, ezen belül pl. a kohászaté februárra már 5%-kal a tavalyi szint alatt volt.) A Magyar Nemzeti Bank megszigorította a forgóeszköz finanszírozást, 2%-kal emelte hitelkamatait. A költségvetési kiadások (támogatások) felülvizsgálata folyamatban van. Egyes üzemek teljes leállítása és a munkaerő átcsoportosítása van tervbe véve.
  2. A nem-konvertibilis exportorientált beruházási kereslet korlátozása érdekében a Bank a tavalyihoz képest csökkenti az új hitelek nyújtását és a vállalati nyereség korlátozása érdekében a cégek egy részénél, ahol erre a hitel-megállapodások lehetőséget adnak a korábbi hitelek gyorsított törlesztését írja elő. A költségvetés által finanszírozott infrastrukturális beruházásokat tovább csökkentik.
  3. Olyan fogyasztói árintézkedések (történtek, illetve folyamatosan történni fognak), amelyek a lakossági vásárlőerőt elsősorban a konvertibilis elszámolású külkereskedelmet érintően korlátozzák (pl. energiahordozók), és az életszínvonalat változatlan szinten tartják.
  4. A Kormány további takarékossági intézkedések kidolgozását rendelte el.

B/ A konvertibilis külkereskedelmi mérleg közvetlenebb befolyásolása érdekében:

  1. A Bank hitelezési eszközökkel a vállalatokat a készletek leépítésére és részben exportjára ösztönzi. (A népgazdaság egyes területein 1981 végére a vártnál nagyobb volumenben halmoztak fel - részben exportképes - készleteket. Ezek egy részének értékesítése - pl. gabona, cukor, hús, alumínium, egyes vegyipari termékek, műtrágyák - konvertibilis devizafizetés ellenében folyamatban van.) A gazdaságos konvertibilis exportjukat dinamikusan növelő vállalatok - a külföldön elért áraikkal összefüggésben - belföldi áraikat is növelhetik. A vezetők a konvertibilis exportteljesítmény függvényében külön prémiumot kaphatnak.
  2. A Magyar Nemzeti Bank április 1-től külföld felé csak úgy vállal konvertibilis devizafizetési kötelezettséget, ha az importőr a deviza forint ellenértékét egyidejűleg befizeti.
    A vállalatok a továbbiakig ez alól mentesítést nem kaphatnak.
  3. 1)A forint - egyébként a belföldi és külföldi áralakulás alapján indokolt - felértékelésére a Magyar Nemzeti Bank egyelőre nem tesz javaslatot.
  4. 1)A költségvetés helyzetét részben a költségvetési támogatások részben az állami, döntően infrastruktúrális beruházások csökkentésével javítani kell.
  5. 1)A nem konvertibilis viszonylatokban a Kormány kiegyensúlyozott áruforgalomra törekvő kereskedelempolitika erőteljesebb alkalmazását rendelte el.

Budapest, 1982. április 2.

Fekete

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt, címzés nélküli, több helyen kézzel javított, és kézírással aláírt levél.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő