Watergate-botrány az USA-ban.Tovább
Szabotázs Brennbergbányán
"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
Források
Vajk Artúr jelentése a bányaigazgatóságnak
| Brennbergbánya | 1945. IV. 25. |
Tekintetes Igazgatóság!
A rendes postajárat megindítása után a hivatalos kapcsolatot azonnal fel fogjuk venni, de ma módom van arra, hogy néhány sorban jelentést tehessek.
Breuer igazgatóval és annak nejével együtt január 12-én letartóztattak. A brennbergi pártirodában detektívek és nyilasok engem, Füredi építészt és dr. Keresztest, valamint Pénzes Pál vájárt súlyosan bántalmaztak. 18-án a kőhidai fegyházba kerültünk, ahol a legfelső politikai számon kérő bíróság a vádat ellenünk elejtette. Keresztes dr. ügyével kapcsolatban Fluck dr. vezérigazgató is Kőhidán volt letartóztatva. - Febr. 20-án a fentnevezettek mindnyájan Sopronba kísértettünk, ahol Fluck dr., Breuerné és Pénzes a rendőrségi zárkába, Breuer az ügyészség fogházába, a többiek a hadbíróság börtönébe kerültek mint vizsgálati foglyok. Innen az oroszok bejövetelekor mindnyájan kiszabadultunk. Én és Breuer már ápr. 2., ill. 3. óta rendesen ellátjuk szolgálatunkat Brennbergbányán.
W., R., L., H. elmenekültek, s nem is tértek vissza. I., N. menekültek, de Ritzingből visszajöttek.
Az oroszok bejövetelekor azok és a brennbergi csőcselék kifosztották az élelemtárat és a Breuer lakást. Bajkó főtanácsos úr megalakította az üzemi tanácsot, melyben Wiboray és 3 társa, Bajkó és Illyés foglalt helyet.
Visszaérkezésünkkor ez a tanács feloszlott, s folyó hó 22-én Wiboray megalapította a helybeli kommunista pártot egy 20 tagú munkástanáccsal. Tisztviselő és havidíjas tagja nincs. Velem és az üzemvezetőséggel jó viszonyt tartanak fenn. Megállapodtunk, hogy ők gondoskodnak a munkások szociális helyzetéről (élelem, bérezés, fegyelmi kérdések, felvétel stb.), mi az üzem vezetéséről.
A Volksbund és nyilas vezetőket [négy név] letartóztatta a G. P. U.
Az üzem nagyon vontatottan indul. Az utolsó hónapokban a fenntartást és feltárást teljesen elhanyagolták, mert csak a termelés volt fontos. Szénvagyonunk jelentéktelen. A munkások éjjel nem mernek munkába jönni, mert az oroszoktól félnek, kik az asszonyokat veszélyeztetik. A mélyszinti létszám 100 fővel megcsappant, mert a munkaszolgálatosok, rábaköziek, stb. elmentek. Napi 8-10 vagon a termelés. Eddig csak egyszer kaptunk vonatot, amikor a Gysev és a villanytelep részére szállítottunk, de napi 10-20 teherautóval orosz katonák szállítják el tárolt készletünket, főleg a kőhidai fegyház és az orosz kórházak számára. Írást sem adnak az átvételről. Erről minden orosz parancsnokságnál jelentést tettünk, s az orvoslást kilátásba helyezték. Tegnap két orosz mérnökkari tiszt volt itt. Felvették az összes technikai és kerüköltség adatot, felszólítottak, hogy anyagigénylésünket állítsuk össze, és kilátásba helyezték, hogy ezt kielégítik. Előirányzatunk szerint május 1-re napi 20 vg-ra tudunk felmenni, ha addig élelmet kapunk. Óbrennbergen fúrunk, s ott új üzemet akarunk nyitni kisebb mélységre.
Fluck vezérigazgató urat felkértem, hogy működésemet ne irányítsa, s így ő Illyés úrral együtt csak a központi igazgatóság ügyeivel foglalkozik.
T-né sorsáról nem tudunk; őt január elején Szombathelyre internálták.
Sürgetés következtében jelentésemet be kell fejeznem.
Teljes tisztelettel
Vajk Artúr
Illyés úr Wiedner munkakörét látja el.
A társpénztári ügyeket Koltai menekült salgótarjáni ügyvezető vezeti.
Jelzete: Z 292, Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt., Titkárság, 43. csomó, 122. tétel: Vajk Artúr levelezése
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 17.
1970
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő