Albert Einstein publikálja „A mozgó testek elektrodinamikájáról” című dolgozatát, melyben bevezeti a speciális relativitáselméletet.Tovább
Szabotázs Brennbergbányán
"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
A szabotázsvád
[Megjelent a kommunista párthoz kötődő "Új Sopron (demokratikus napilap)"-ban]
1946. május 12. vasárnap
Igazgatói szabotázs - bányabeomlás és rossz ellátás ellenére állandóan fokozódik a széntermelés Brennbergbányán
A széncsata sorsa eldőlt. Tatabánya lett a győztes. Brennbergbánya is győzhetett volna, hiszen az új üzemi bizottság megválasztása óta a termelés olyan iramban fokozódott, hogy már biztosnak látszott a győzelem, amikor utolsó pillanatban bekövetkezett a nem várt katasztrófa:
április 18-én leomlott egy frontfejtés.
Április elején olyan rohammal indult a munka, hogy 13-ra elérték a napi 29 vagont. Ez a termelés a beomlás után 13 vagonra csökkent. A leomlott frontfejtésből 10 vagon szenet termeltek naponta, a termelés azonban 16 vagonnal csökkent, mert a beomlás eltemetett sok - a termelésnél másutt is nélkülözhetetlen szerszámot. A bányászok azonban nem veszítettek munkalendületükből, és
a május 2-án termelt 13 vagont 3-ára 16 vagonra, 5-re 18 vagonra emelték. A termelés 6-án húsz vagonra, 7-én 22 vagonra és fél vagonra, 8-án 24 és fél vagonra emelkedett.
A termelés emelkedése naponként is kimutatható. Egy reggeli turnus 124 csille szenet termel, a délutáni 134-et, az éjszakai 144-et.
A beomlott frontfejtés kitisztítását már megkezdték. Megállapították, hogy a beomlás oka kettős. Rossz volt a bányafa, friss zöld fából készült és elhajolt - de nem is volt a fejtés még ezzel a fával sem kellőképpen előkészítve, biztosítva.
Tervbe vették, hogy a beomlott frontfejtést megtisztításával egyide-jűleg egy másik frontfejtést is kiépítenek,
így a termelést jóval az április 13-i fölé tudják emelni.
A legutóbbi időben Vajk igazgató zavarta meg Brennbergbánya nyugalmát. Vajk körülbelül 2 hónapig nem volt a bányában - a munkások szerint privát üzleti ügyeit bonyolította le. A bányát teljesen elhanyagolta, amivel - ha közvetve is - felelős a beomlásért. A bánya rendelkezésére állott száraz bányafa is, de a fuvarköltség megtakarítása miatt nedves bányafát használ-tatott. A munkások megsokallták az igazgató nemtörődömségét, és amikor éppen a bányában tartózkodott, felszólították, hogy "Most már aztán végleg hagyja el a bánya területét."
Vajk el is ment, és helyette a vezetést Fekete Sándor bányamérnök vette át.
Az igazgató ügyét később magasabb hivatalos körök is tárgyalták, végül az iparügyi miniszter úgy döntött, hogy a termelés érdekében Vajknak vissza kell mennie a bányába.
LESZÁMOLUNK A SZABOTÁLÓ NAGYTŐKE KÉPVISELŐIVEL!
A munkásság tudomásul veszi ezt a döntést, és nem zúgolódik ellene. Remélik, hogy az igazgató tanult a legutóbbi eseményekből, és megváltozott. Ha azonban azt tapasztalnák, hogy nem hagyott fel munkásellenes magatartásával, és ezután sem veszi komolyan a bánya ügyét, akkor nehéz lesz gátat vetni a bányászok akaratának
[A cikket az Üzemi Bizottság adta le az Új Sopronnak.]
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 30.
1905
1934
A „Hosszú kések éjszakáján” (június 30-ára virradó éjszaka) Hitler leszámol a náci párton belüli ellenzékével, és feloszlatja az SA-t. (...Tovább
1947
Az utolsó magyar hadifoglyot is elengedték nyugati szövetséges hatalmak.Tovább
1951
Lezárul a Marshall-terv segélyezési programja.Tovább
1954
A svájci labdarúgó világbajnokságon a magyar aranycsapat 4:2-re megveri a kétszeres világbajnok Uruguayt.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő