Szabotázs Brennbergbányán

"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."

Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.

Az Ü. B. nem hagyja annyiban a dolgot

[Az Üzemi Bizottság levele Nógrádi Sándor államtitkárhoz]

Másolat

Brennbergbánya, 1946. V. 18.

Államtitkár Úr!

Hivatkozással Államtitkár Úrnál Vajk Artúr bányaigazgató eltávolítása ügyében tett megbeszélésünkre, alábbiakban tisztelettel jelentjük azon esemény óta történt további fejleményeket:

Sajnos a vihar egyáltalán nem csillapodott le, hanem még jobban kiszélesedett, azzal a különbséggel, hogy az Ü. B. erélyes intézkedései, melyeket a rend és fegyelem teljes megőrzése érdekében végzett, teljes eredménnyel jártak, és az újjáépítő munka lázas ütemben folytatódott és folytatódik.

Az Ü. B-vel nem tért vissza Vajk bányaigazgató a telepre, hanem csupán folyó hó 14-én kedden jött vissza Budapestről. Addig is nyilvánvalóan Guttmann, az Ü. B. rossz szelleme a soproni újságban az Ü. B. vezető tagjait rágalmazó és Vajk bányaigazgatót dicsőítő cikket helyezett el. Mikor ezen szemenszedett valótlanságoktól hemzsegő cikk miatt nevezettet - az Ü. B. elnöki minőségében felelősségre vontam, erre egy a kezem között lévő bocsánatkéréssel válaszolt. A nyilatkozatát egyelőre elfogadtam. Közben f. hó 14-én Vajk bányaigazgató visszatért a telepre dr. Gattein miniszteri biztos úr kíséretében. Ekkor már egy újabb cikk volt a soproni újság részére, mint "államtitkári feljegyzés" leadva. De a fejleményekből látták azt, hogy az Ü. B. igaza tudatában nem hagyja magát eltántorítani, és már feljelentéssel fenyegetőztünk, súlyos pénzáldozatok árán a cikk második részének közlését, helyesebben napilapszerű megjelenését megakadályozták úgy, hogy egyszerűen megvették nevezett újság aznapi 2 oldalát úgy, hogy az csonkán jelent meg. Ennek dacára mintegy 150 példány, mely úgyszintén kezeink között van, közkézen forog. Bármikor bemutathatjuk államtitkár úrnak.

Dr. Gattein min. biztos úrnak ittlétekor az Ü. B. tagjai javaslatot tettek arra vonatkozóan, hogy az Ü. B. tagjainak a mindenkori kollektív szerződésben a mélyszíni munkásokra megállapított béreket utalják át. Ezt túlságosan szolgálatkészen és a még meg sem jelent béremelések figyelembe vételével nyert Guttmann úr - mint bérszámfejtő - által elintézést oly értelemben, hogy az Ü. B. 3 vezető tagjának [három név] összesen 33 milliárd 260 millió 300 000 pengő utánfizetést teljesített. Ez a megbeszélés alkalmával f. hó 15-ig megjelent összes béremelések figyelembevételével is oly túlzott, hogy ez csupán megvesztegetési célt szolgálhat. Rá 2 napra az Ü. B. másik 3 dolgozó tagjának, [három név] fejenként 1 800 000 000 pengőt utaltatott ki. Ezen összegre szintén nem tartjuk magunkat illetékesnek, főleg akkor, amikor a bányák államosítása folytán végeredményben az állam pénztárából, mint közpénzből utaltatott ki a dolgozók megkárosításával. Államtitkár Úrra bízzuk annak szíves eldöntését, hogy ezen összegeket fizessük-e vissza, vagy milyen célra ajánljuk fel.

Tisztelettel kérjük Államtitkár Urat, hogy immár ezen ügyet végleg lezárni, Vajk bányaigazgatót és a többi reakcióst eltávolítani szíveskedjék, hogy a kinevezendő új Igazgatósággal a zavartalan munka megindulhasson szeretett Hazánk újjáépítése érdekében.

Amennyiben Államtitkár Úr az "államtitkári feljegyzések" alatt megjelent újságcikkeket megtekinteni, akár további felvilágosításokat kapni óhajt, készséggel állunk rendelkezésére, mindenkor méltóztassék az Ü. B.-t kihallgatásra rendelni.

Jó szerencsét!

[négy aláírás, s. k.]

Jelzete: XXIX-F-32, Magyar Állami Szénbányák Rt. - 184. doboz - 92. tétel: Pártügyek

Ezen a napon történt május 16.

1911

Rodolfo (er. Gács Rezső) bűvész (†1987)Tovább

1931

A Nemzeti Radikális Párt, a Frontharcosok Nemzeti Pártja és az Ifjú Magyarok Nemzeti Pártja egyesült Nemzeti Radikális Párt néven.Tovább

1935

Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.Tovább

1950

A KIE közgyűlése – szabálytalanul – Bereczky Albert püspök elnökletével kimondta a KIE feloszlását. Utoljára a kecskeméti KIE tartotta meg...Tovább

1960

Theodore H. Maiman megalkotja az első lézertTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők