Szabotázs Brennbergbányán

"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."

Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.

A PÁRT igazságot akar tenni

[A feljegyzést a kommunista pártszervezet írta a MÁSZ Rt. központi szervezetéhez, idézve az Ü. B. állásfoglalását.]

Budapest, 1947. április 2.

K. 7.

Feljegyzés

Tárgy: Brennbergi jelentés

Brennberg az osztrák határ mellett, Soprontól 11 km-re fekszik. A dolgozók közül a mélyszíniek majdnem teljesen németajkúak, felszínen, műhelyekben és irodákban vannak magyar ajkúak. Brennberg az ország legmélyebb bányája, a Szent István akna, ahol jelenleg termelés folyik, 556 m mély. Napi termelés 30-32 vagon. Március 24-ig az osztrák területen lévő Jóremény akna feltárása folyt, amely azonban rosszminőségű szén miatt be lett szüntetve.

Az Ü. B. jó. Tekintélye van úgy a munkások, mint az igazgatóság előtt. Schenk Károly Ü. B. elnök egy ideig tagja volt a Magyar Élet mozgalomnak, ahol azonban aktív szerepet nem vitt. Jelenleg kitűnően végzi munkáját, és minden vonalon megbecsülésben részesül. Ő végzi az Ü. B. adminisztrációs munkáit. Trimmel József a felszíni munkások képviselője az Ü. B.-ben. Harcos kommunista. Öccse, a mélyszíni munkások képviselője az Ü. B.-ben, fiatal, heves ember, még sokat kell fejlődnie. M. K. P. tagok száma 7-800 között mozog. A titkár budapesti, ipari munkás. Jól dolgozik. Panaszuk az, hogy a Kom. Párt központja részéről nem fordítanak elegendő súlyt a brennbergbányai pártszervezetre. Az Sz. D. P. kihasznál minden alkalmat, és gyakran látogatják is ismert szoc. dem. funkcionáriusok a bányát. Legutóbb Bán és Zentai elvtársak voltak ott. Kérik azt, hogy az M. K. P. központ részéről is küldjenek ki ismertebb funkcionáriust.

Az értelmiség részéről közeledés van a párt felé. A. főmérnök, B. főintéző, C. főtanácsos, D. mérnök több ízben nyilatkoztak már úgy, hogy be akarnak lépni a pártba. Jó hatást tenne rájuk az, ha az előbb említett kérést, a központi előadó kiküldését, teljesítenék. Olyan véleményt nyilvánítanak, hogy az Ü. B. kommunista tagjainak, különösen Schenk és Trimmel elvtársaknak jó munkáját nagyra becsülik.

A Szoc. Dem. párt kb. 100 tagot számlál. Fizető tag ebből kb. 40. Az Sz. D. P. titkára Wiboray. Eredetileg kommunista volt, ő alapította meg a telepen az M. K. P.-t, onnan személyi okokból kilépett, és megalapította az Sz. D. P.-t. Ez a személyi ellentét még mindig fennáll, és ezért rossz a viszony a két munkáspárt között. Rontja még ezt az, hogy Vajk igazgató, akivel szemben a munkásság nagy ellenszenvvel viseltetik, szintén az Sz. D. P. tagja. Az Sz. D. P. minden pozíciót betöltő kommunistát kikezd. Legutóbb az orvos és a rendőrparancsnok ellen indítottak hajszát.

Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony. Az ellentét gyökere még a múlt rendszerben van. Az alábbiakban az Ü. B. állításait közöljük minden kommentár nélkül.

(Az Ü. B. állításai)

Vajk igazgató 25 éve van Brennbergbányán, mint az Urikány-Zsilvölgyi megbízottja és állítólagos részvényese. A fasiszta időkben háttérbe szorították zsidó származása miatt. A felszabadulás után ennek ellenére állandó ellentétben állt a munkásokkal, akik beleszólva az üzem vezetésébe, korlátozták hatáskörét. Ennek ellensúlyozására állandóan általánosítva Volkbundistáknak és SS-eknek nevezte a munkásokat.

Ez ellen a módszer ellen az Ü. B. erélyesen fellépett, látva ennek káros következményeit. A munkások már a múltban sem szerették Vajkot, jelenlegi viselkedésével pedig a legteljesebb gyűlöletet vonta magára. Az Ü. B. ebben a harcban maga mögé állította az egész munkásságot. Az Ü. B. nem csak azért állt szembe Vajkkal, mert viselkedésével maga ellen haragította a munkásságot, hanem azért is, mert szerintük elhanyagolja a bányát, nem törődik a termeléssel, sőt egyesek szerint egyenesen akadályozza a termelést.

Vajk volt az, aki erőltette az osztrák területen lévő Jóremény akna munkálatait, pedig az eredmények világosan megmutatták, hogy ott már nincs szén. Célja ezzel az, hogy a termelést osztrák területre helyezze át, ezzel az Urikány-Zsilvölgyinek téve jó szolgálatot.

Gazdag széntelepek vannak Ágfalva felé, melyeknek feltárását Vajk nem akarja megkezdeni. A szóbeszéd szerint azért, mert politikai fordulatra vár, és át akarja menteni az Urikány-Zsilvölgyinek a szénvagyont. Ez a mező a szakértők szerint 10 évre napi 50 vagon szén termelését biztosítja. (Eddig tart az Ü. B. állásfoglalása.)

Az Ü. B. által előadottak ellenőrzésére felkerestük A. főmérnököt, aki a következőket mondotta: 1944-ben került az Urikány-Zsilvölgyi erdélyi aranybányájából a brennbergi üzemhez. Akkor az volt a terv, hogy a Borbála aknáról párhuzamos vágatokkal jönnek a szénnek. Ez a németek bevonulása miatt elmaradt, a vállalat nem akarta a feltárást a háború miatt végrehajtani. Kutatásokat A. nem végzett. Vajkkal folytatott személyes beszélgetésből úgy tudja, hogy a szénmennyiség 10 évre napi 50 vagonos termeléshez elegendő. Arra a kérdésre, hogy miért nem tárják fel, Vajk azt a feleletet adta, hogy a Jóreményben még sok szén van.

D. mérnök, a Jóremény akna vezetője, elmondja, hogy ő már régen látja, hogy a Jóremény akna feltárásai hiábavalóak, csak Vajk ragaszkodott a munkák továbbfolytatásához. Ő is Vajkkal való beszélgetésből tud a feltáratlan szénről, aminek fel nem tárását néki azzal indokolta, hogy a szén tartaléknak kell.

Továbbiakban beszélgetést folytattunk még C. főtanácsossal és B. főintézővel, akik burkoltan szintén úgy nyilatkoztak, hogy az üzem vezetésében hiba van. Példaként A. főmérnököt állították elő, mint az üzem lelkét. Nagy megbecsüléssel nyilatkoztak az Ü. B. elnökről, Schenk Károlyról.

1946. májusában a munkásság felszólítására Vajk igazgató elhagyta a bányatelepet. Budapesten az Sz. D. P.-n és Bán Antal iparügyi miniszteren keresztül elintézték visszatérését a bányához.

Az előbbiekben felhozott vádak Vajk személyével szemben indokolttá teszik működésének felülvizsgálatát és a megfelelő intézkedések megtételét. Ha mindezeket jelentette Vajk a központban, akkor ezt a munkásságnak kell tudomására hozni, és meg kell teremteni a jó viszonyt az Ü. B. és Vajk között.

A széncsatában Brennbergbánya alulmaradt, holott úgy indult, hogy megnyeri azt. A soproni újságban ennek okáról mint az igazgató szabotázsáról írtak. A választ a kisgazdapárti sajtóorgánumban Erdős Aladár szerkesztő adta meg. Megvédi Vajkot, majd a továbbiakban személy szerint támadja az Ü. B. tagjait. A cikk aznap nem fejeződött be, másnapra ígérték a folytatást. A következő folytatás azonban nem jelent meg az Ü. B. fenyegetése folytán. A szóbeszéd szerint Gattein igazgató még aznap megérkezett oda, és összevásárolta a lapnak minden fellelhető példányát. Ugyanakkor egy nyilatkozat látott napvilágot, amelyben Vajk igazgató kijelenti, hogy a bányáról írt cikkhez az anyagot nem ő adta. Guttmann Izidor, Vajk bizalmasa, akivel együtt volt fenn előzőleg Budapesten, egy nyilatkozatot adott, melyben sajnálkozását fejezi ki, hogy az ő magyarázatát elferdítve hozták le a lapban. Az idevonatkozó cikk és nyilatkozat a birtokunkban van. Az Ü. B. nem akarva a kérdést kiélezni, csupán Nógrádi elvtársnak küldött jelentést.

Megvizsgáltuk az Ü. B. működését. Megállapítottuk, hogy a lehetőséghez mérten nem csak jól, hanem nagyon jól dolgoznak. Vajk eltávozása után, amikor egy hétig nem volt a bányánál, a termelés emelkedett. A kimutatásokból megállapítottuk, hogy Vajk távozása előtt a heti átlag 119 vagon volt, azon a héten, amikor távol volt, a termelés 147 vagonra emelkedett. Ez a termelés meg is maradt.

A szoc. dem-ek részéről voltak kísérletek, hogy az Ü. B.-t kompromittálják. A fent leírt eset után Budapestről lent járt Dutka Károly Sz. D. P. funkcionárius, aki megkérdezte a munkásoktól, hogy alkalmasnak találják-e az olyan embert Ü. B. elnöknek, aki töltőtollat használ /az Ü. B. Gattein kormánybiztostól kapott ajándékba egy töltőtollat, amelyik "mindenkori Ü. B. tulajdona" felírással a falon függ/. Dutkát alig tudták megmenteni a munkások dühétől.

A telep kívül esik minden főútvonaltól, 11 km-re van Soprontól. Semmi kulturális lehetőség nincs. A bányairodától kb. 3 km-re Görbeházán van egy mozi helyiség, ahonnan megvonták az engedélyt, mert nincsen vizsgázott mozigépész. Most a Budapesti MNDSZ igényelte és kapta meg a mozit. Javaslat van, miszerint a telepen egy központi helyen, a Borbála aknánál kellene mozit felállítani, ahol van helyiség is, amely kis átalakítással felhasználható lenne.

Rendkívül panaszolják a közlekedés hiányát Sopron felé. Régen volt autóbuszjárat Sopronba. Az Ü. B. kéri, hogy a MÁSZ indítson egy járatot, ez feltétlenül kifizetődne. A telepen van 30 iskolás, akiknek minden nap be kell járni a városba, ezenkívül a bányászasszonyok bevásárlásaikat intézve kénytelenek gyalog járni.

Jó szerencsét!

[aláírás]

Jelzete: Magyar Állami Szénbányák Rt. XXIX-F-32 - 184. doboz - 92. tétel: Pártügyek

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő