Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Tiltakozások a szovjet–magyar közös vállalatok létesítése ellen
„Azt az álláspontot szögeztem le, hogy mi természetesen a legmesszebbmenő mértékben együtt akarunk velük működni […], és én csak egyet kérek: semmi olyan megállapodás nem jöhet létre, amely kifejezetten monopolisztikus jellegű volna […]. Rövidesen kézhez kaptam egy példányt azokból az egyezmény-tervezetekből, amelyeket az orosz urak Moszkvából már készen hoztak magukkal. Amikor elolvastam ezeket a tervezeteket, nagyon megijedtem, mert úgy láttam, hogy ezek a tervezetek erősen az általam aggályosnak tartott monopolisztikus irányban mozognak.”
A történet epilógusaként a következők mondhatóak el:
Gordon Ferenc felszólalása nyomán élénk vita bontakozott ki.
Nagy Ferenc, az új miniszterelnök elsősorban a Szovjetunió részéről jelentkező terjeszkedési törekvés megítélésére tért ki, kifejezve reményét, hogy a pénzügyminiszter éles megfogalmazása nem válik nyilvánvalóvá az oroszok számára.
Gerő Ernő elsősorban gazdasági szempontból méltatta a négy részvénytársaság létrehozását, bizonyítani igyekezett, hogy az 50-50%-os részvételi arány, a vezetés összetétele nem sértheti majd a magyar érdekeket.
Balogh István, miniszterelnökségi politikai államtitkár szintén a részvénytársaságok szervezésével kapcsolatos messzemenő szovjet jóindulatot hangsúlyozta.
Rákosi Mátyás, államminiszter a szovjet-magyar viszony alakulása, a békeszerződéssel, a hadifoglyok hazaszállításával kapcsolatos kedvező magatartásuk megnyerésének szempontjait kérte messzemenően figyelembe venni a részvénytársaságok megalakítása érdekében indult tárgyalásokon. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak nem érdeke Magyarország "megnyúzása", tönkretétele, hanem erős, módos országokat kíván a szomszédságában létrehozni.
Bárányos Károly, közellátásügyi miniszter volt az, aki a jelenlévők közül osztotta Gordon Ferenc aggályait. Elsősorban a nyugati országokba került és visszaszerzendő magyar hajóállománynak a létrehozandó szovjet-magyar hajózási vállalatba való magyar - és nem mint Németországba került érték "szovjet vagyonkénti" kezelését hangsúlyozta, másrészt a csepeli Szabad Kikötőnek a szovjet-magyar közös hajózási vállalatból való kivételét kérte.
A vita során kitértek mind a négy létrehozandó részvénytársaság egy-egy fontos kérdésére
Gordon Ferenc rugalmasan, de nagyon következetesen kitartott a saját álláspontja mellett. Ő vetette fel azt, hogy ne egyszerre tárgyalják és parafálják az egyezményeket, mivel ezek előkészítése nem azonos ütemben haladt előre, hanem külön-külön, másrészt ő kérte azt is, hogy a magyar részről általa vezetett szovjet-magyar tárgyalásokon rajta kívül a minisztertanács által kijelölt további két személy vegyen részt a későbbiekben.
Kérése nyomán a minisztertanács 1946. február 22-i ülésén Bán Antal iparügyi minisztert és Balogh István miniszterelnökségi politikai államtitkárt kérte fel a bizottságban való részvételre.
Más következménye is volt azonban a Gazdasági Főtanács ülésén lezajlott vitának: Gordon Ferenc - bár továbbra is következetesen képviselte a magyar érdekeket - a szovjet igények lehető zökkenőmentes kielégítésére törekedett. Talán nem indokolatlan feltételezni azt, hogy komoly figyelmeztetésben részesítették a szenvedélyes hangvételű felszólalása miatt.
1946 nyarán megalakult a Magyar - Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. ; a "Meszhart", a Magyar - Szovjet Hajózási Rt. ; a "Dunai Timföldgyár", a Magyar - Szovjet Bauxit - Alumínium Rt. ; a "Maszovol" Magyar - Szovjet nyersolaj Rt. és kiegészítéseként a "Molaj" Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. 1955-ben a szovjet fél - megfelelő elszámolás alapján - teljesen átadta részvényeit a magyar kormánynak. Meg kell említeni, hogy a vállalatok létesítésük, fennállásuk során számos adó-, illeték, stb. kedvezményben részesültek a magyar állam részéről.
A kérdésről lásd még SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN: Az 1945. augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia (Külpolitika 1985. 4. sz. 102-118.); BALOGH SÁNDOR: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó, 1988. 70-76 és NAGY FERENC: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa - História, 1990. I. köt.178-182.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő