Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább
„Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?
Egy elképzelés és egy elméleti példa 1923-ból a korona átváltására
Az első világháborút követő zűrzavaros időszak után a magas infláció, az ellátási nehézségek arra ösztönözték a lakosságot, hogy értékálló eszközben tartsa a vagyonát. Külföldi fizetőeszközre azonban a kormánynak is szüksége volt, amely érdekelt volt a valuta, illetve a devizagazdálkodás kézben tartásában. Most már „csak” az volt a kérdés, hogy az állam miképpen tudhat a lakossági és vállalati kézben lévő valutából valamennyit lecsippenteni. Erre példa az alábbiakban szó szerint közölt forrás, amelyet Kállay Tibor pénzügyminiszter iratai között találhatunk meg.
Forrás
Feljegyzés
M. Kir. Állami Jegyintézet
Budapesti fiókintézet Budapest, 1923. október 18.
Sürgönycím:
„Banko Budapest"
Példa:
Strasser és Kőnignek van belföldi korona ellenében eladható
100 000- cseh koronája
Kirchknopf és Ádám régebbről tartozik 100 000 cseh koronával a Rumburger Textilwerke A. G.-nak és engedélyt nyert arra, hogy utóbbinak „deviza elszámolási belföldi számlájára" 90 millió koronát fizessen be a Magyar leszámítoló és pénzváltó banknál.
Prága jegyez Zürichbe: 16.60 sv[ájci] fr[ank]
A belföldi Budapestet a külföldi 1.925 sv. cm.-al értékeli.
1./ Strasser és Kőnig átadja a 100 000- cs. koronát a Magyar általános hitelbanknak, mely viszont ezen összeget, mint „belföldi korona exportvalutát" a Devizaközpontnak beszolgáltatja.
A Devizaközpont vesz a Magyar általános hitelbanktól 100 000- cs[eh] koronát á sv. fr. 16.60.
16.600- sv. fr. pr. 1.975 cm magy. K. 84 050 630
¾% jutalék (a DK tag javára) -//- 630 380
A M. általános hit. Banknak kifizetünk magy. K. 84 681 010
Strasser és Kőnig kap magy. K. 84 050 630
Vagyis végeredményében 840.50 K. árfolyamon értékesítettük a cs. koronát.
A M. általános hitelbank keresett ¾% jutalékot
magy. K. 630 380-
Strasser és Kőnig-nek „belföldi korona exportvaluta" kötelezettségéből 100 000 cs. K. leírandó. (Az ilynemű kötelezettség tehát jövőben szintén külföldi pénznemben kifejezve vállalandó és nyilvántartandó.)
2./ A Magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank részére a Rumburger Textilwerke A. G.-tól Kirchknopf és Ádám miatt 100 000- cs. korona ellenében belföldi koronát:
100000- cs. K. á sv.fr. 16.60
16.600- sv. fr. pr. 1.90 cm. magy. K. 87 368 421
le ¾% jutalék (a DK tag javára) " " 655 263
a M. leszámítoló és pénzv. Bank fizet magy. K. 86 713 158
és felszámít Kirchknopf és Ádámnak magy. K. 87 368 421
utóbbinak tehát a Rumburger Textilwerke A.G. javára a deviza elszámolási belföldi számlán befizetett magy. K. 90 000 000-ból
visszajár magy. K. 2 631 579
Kirchknopf és Ádám cég a cseh koronáért végeredményben fizetett 87 368 koronát; 100 000 cseh korona devizaigénye törlésbe hozandó.
A Magyar Leszámítoló- és pénzváltó-bank keresett
¾% jutalékot magy. K. 655 263
A 100 000- cseh koronát a Magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank rendelkezésére bocsájtjuk, mely ezt viszont Kirchknopf és Ádám miatt a Rumburger Textilwerke A.G.-nak utalja át.
A Jegyintézet keres
86 713 158- bevétel után 1 ½% magy. K. 130 070
84 681 010- kiadás " 1 ½% " " 127 021
magy. K. 257 091
Az új konstrukció tehát az Államnak elég jó bevételt biztosít, melyre a beállott deficit és a kölcsönök miatti további valutarizikóra való tekintettel nagy szükségünk van; az importőröket hozzájuttatja a belföldi korona ellen elszámolható exportvalutához, és kizárja azt, hogy az exportőrök kiaknázzák az importőrök áldozatkészségét, mint ahogy az júliusban a malmok részéről
, mely áldozatot viszont az importőrök a belföldi áru árak felhajtásával vevőikre áthárítottak, minek révén végeredményben úgy a devizák, mint az áruk árai felhajtatván, a korona külföldi árfolyamának megrendülése elmaradhatatlan volt.Abban is mutatkozik előny, hogy az egész lebonyolítás a Jegyintézet kezén megy keresztül, mely így az exportőrt és az importőrt is sakkban tarthatja és a belföldi korona árfolyamot majdnem szabadon irányíthatja. Végül megvan azon lehetőségünk is, hogy a belföldi korona exportvalutából is tarthatunk vissza némi tartalékot, vagy ebből elégíthetjük ki a különösen sürgős állami érdekű oly szükségleteket, melyek magasabb árfolyamot elbírnak.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, K-275, 6. csomó, V/11 valuta és devizaügyek, 68-70.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő