A Német Birodalom és Olaszország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.Tovább
Egy hamis igazolvány nyomában
„Adonyi zászlóalj parancsnokság a nemzeti hadsereg kötelékében nincsen. F l o r e n c z György vallomása szerint őt az Ébredő Magyarok Egyesülete küldte ki agitációs célból; szerinte az Ébredő Magyarok Egyesülete legtöbb tagjainak van ilyen igazolványa. Alárendelt katonai hatóságokat utasítottam, hogy azon katonai egyenruhában megjelenő egyéneket, kiknél ilyen igazolványt találnak, a polgári hatóságoknak adják át, s magát az igazolványt pedig az illetőktől kobozzák el."
Bevezető
Az 1918-1919-es összeomlás idején és „forradalmak korában" pillanatok alatt omlott össze a korábban szinte állandónak gondolt közigazgatás. Pillanatok alatt jöttek létre újabb szervezetek, és neveztek át szinte mindent.
Szintén az 1919-1920-as esztendők szülték meg a két világháború között működött különböző (szélső)jobboldali társaságok döntő többségét is. Ezek között voltak teljesen nyíltan működőek, mint például a Magyar Országos Véderő Egyletet, vagy a Csaba, Turul, Werbőczy egyesületek, ugyanakkor a titkosan működő Etelközi Szövetséget (EX) is 1918-1919-ben hozták létre.
Ugyancsak ebben az időszakban, 1918 őszén kezdték el szervezni az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) néven ismert, eredendően bajtársi társaságot is. Érdemes megjegyezni, hogy a korszakban az „ébredő" szó már önmagában is kifejezte a szélsőjobboldali mozgalmakkal és eszmékkel való szimpatizálást. Bár az ÉME alakuló közgyűlését 1919. január 6-án tartotta,
csak 1924-ben hagyták jóvá 138.878/1924 VIII. BM .Ezen szervezetek tevékenységei azonban messze túlmutattak a „szimpla" bajtársi egyesületek keretein: nem csak összejártak a tagok, és előadásokat hallgattak vagy „közgyűltek." Önmeghatározásuk eszmei jegyei mellett a külsőségekben vagy éppen a kitűzőkben és a különféle tagkönyvekben, igazolványokban is tetten érhetjük ezeket a szervezeteket. Nyilvánvaló, hogy azokban a zavaros időszakban egy-egy igazolvány túlmutatott, de legalábbis túlmutathatott valós szerepén és értékén, pláne ha felmutatása megfelelő fellépéssel és hangnemmel társult.
Ezek a szervezetek ugyanis nem pusztán befolyásolni és irányítani akarták a politikai folyamatokat. Feladatuknak tekintették, hogy napi szinten, az utcán, a kávéházakban, az egyetemeken vagy bármilyen más nyilvános helyen érvényt szerezzenek elképzeléseiknek. Ezek közül a legfontosabb a magyar faj védelme és előtérbe helyezése volt, ami a gyakorlatban nem csak egymás támogatását jelentette, hanem a magyarországi zsidóság ki-, illetve visszaszorítását az élet szinte valamennyi területéről. Ez az egyetemi életben például a numerus nullus (és nem a numerus clausus!) bevezetését követelték, de fizikai erővel megakadályozták azt is, hogy a zsidó származású hallgatók bemehessenek az egyetemi
. A tiszti különítményes alakulatok tagjai - akik egyben lehettek akár ÉME tagok is - számos esetben pedig kinézet alapján a nyílt utcán vagy éppen kávéházakban inzultáltak embereket. Ezen esetek közül is kiemelkedően súlyos volt az ún. két Klub kávéházi eset. Az ügybe az akkori budapesti rendőrfőkapitány belebukott, a nyomozás pedig nemcsak felderítette a tetteseket, hanem azt is megállapította, hogy valamennyien ÉME . Az eset kapcsán feltétlen hangsúlyozni kell, hogy az államrendőrség és a Honvédelmi Minisztérium (HM) T (tájékoztató) osztálya párhuzamosan nyomozott! Utóbbiak pedig mindent elkövettek, hogy ne derüljön fény az ...Sporadikus forrásaink alapján tudjuk, hogy az EX vezetése 1922-ben kérte tagjait, hogy jelentsék a rendőrségnél
„jó magyar embereket", illetve hogy az ÉME önálló hírszerző osztályt is működtetett a szervezet .1921-1922 fordulójára azonban igazzá vált a mondás, miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet." A tiszti különítmények és a különböző radikális szervezetek tevékenysége immár kínossá vált a kormány(ok) számára. A Teleki kormány még az ÉME működését is
.Ennek ellenére a szervezetek tovább éltek, s próbálták tartani megszerzett pozícióikat. 1921. február 8-án azonban elvi döntés született az egységes kém-nemzet- és vörösvédelmi hatóság megszervezéséről, s a nyárra az is világossá vált, hogy ez a Belügyminisztérium keretein belül fog létrejönni. A HM T osztálya 1921. június 26-án átkerült a BM felügyelete alá, majd alig egy évvel később (1922. június 1.) meg is szűnt.
A helyzet fonákságát és 1921-1922-es változását remekül mutatja, hogy az amúgy is meglehetősen kaotikus igazolványhelyzetet a hamisítványok tovább bonyolították. Az alábbiakban egy, a Belügyminisztérium reservált iratai között fennmaradt forrást közlünk, amely egy meglehetősen ügyetlen hamisítvány kapcsán hívja fel a figyelmet a jelenségre. Nyilvánvaló, hogy egy nem létező alakulatra való hivatkozás, ráadásul az egyik hivatkozott tiszt neve ugyanaz, mint a település, ahol az alakulat állomásozik, önmagában is több mint furcsa lett, illetve lehetett volna egy tapasztalt tisztnek.
Ugyanakkor látszik, hogy a HM azonnal tájékoztatta az esetről a belügyminisztert, ami mutatta a két tárca normalizálódó viszonyát, s hogy immár a közös ellenségek közé tartoztak a szélsőjobboldali szélsőségesek (is).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 11.
Bárdossy László Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül bejelenteti, hogy a Magyar Királyság...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő