Válság a KGST-ben

1956-1958

„A KGST munkája legfőbb hiányosságának tartjuk, hogy eddig nem történt meg az együttműködés közgazdaságtudományi megalapozása. A szóban forgó országok a fejlettség különböző fokán álló, természeti gazdasági adottságaikban különböző, önálló országok, amelyeknek érdekei az egyes termelési ágak fejlesztésében nem mindig megegyezők. Mindegyik ország elsősorban azokat a termelési ágakat, gyártmányfajtákat igyekszik fejleszteni, amelyek látszólag a legtöbb gazdasági eredményt adják, viszonylag kisebb és amellett gyorsan megtérülő beruházásokat igényelnek."

Az 1956-os megállapodás

Mi történt Berlinben? Az első napirend keretében az országok ágazati fejlesztési terveinek összehangolásáról tárgyaltak, s elfogadták a gépek és berendezések gyártására vonatkozó szakosítási javaslatokat (pl. járművekét), illetve a beruházási elképzeléseket. Tulajdonképpen arról döntöttek, hogy az egyes országokban megkezdett építkezéseket befejezhetik-e, vagy sem. Lényegében megállapodás született - persze kétoldalú egyezmények alapján - az 1956-1960 közötti gépipari fejlesztési tervekről és a kereskedelmi egyezmények tartalmáról. Szorgalmazták az éppen induló szakosítási és kooperációs együttműködés folytatását, ezzel kapcsolatban ajánlásokat fogalmaztak meg a szerszámgépgyártás, az energetikai berendezések gyártása, a közlekedési gépgyártás, a hajógyártás, a műszergyártás, a rádiótechnika, a vezetékes hírközlés, az optikai és műszeripar területére. A műszaki kutatásban és fejlesztésben a tapasztalatcsere erősítésére helyezték a hangsúlyt.

Lényegében megállapodás született a vaskohászat érccel és koksszal való 1956-1960 közötti ellátásáról, ennek megfelelően tíz új kohó építéséről, a Krivoj rogi vasércszállítás növeléséről, illetve a tagországok arányos részvételéről a szovjet vasércbányászat fejlesztésében, és más részletekben. Egyezség született a széntermelés növeléséről, aknaépítésről, ahol Lengyelország 40, Csehszlovákia 16, Románia öt új akna építését vállalta az ötéves terv alatt. Más országok kisebb beruházások, kutatás mellett kötelezték el magukat. Ugyanakkor Lengyelország növekvő exportkötelezettségében nem sikerült dűlőre jutni. Ajánlások születtek a színesfémkohászat, a kőolaj és gázipar, a vegyipar, a textil-, bőr-, és cipőipar területére.

A mezőgazdaság viszont nem volt a lezárható megállapodások szférájára. Javaslatot dolgoztak ki ugyanakkor a műtrágyaipar bővítésére és a mezőgazdasági gépek gyártásának fejlesztésére.

Munkaprogramot fogadtak el a villamosenergia-szállítás bővítéséről a dunai vízi erőmű rendszer továbbépítéséről, egyáltalán a folyókon való közlekedési jelentőségének növeléséről.

Ami a pénzügyi kérdéseket illeti, megegyeztek a többoldalú klíring bevezetésének előkészítéséről. Egyetértettek gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési állandó

alapításáról. Ezeknek a hangsúlyozottan állandóan működő bizottságoknak a feladata a több országot érintő fejlesztési tervek, szakosítások és kooperációk, gazdaságossági javaslatok lépésről-lépésre történő kidolgozása, valamint a több országot érintő műszaki problémák megoldása, konferenciák, szakértői értekezletek szervezése, ágazati paraméterek egységesítése stb. lett volna. A mezőgazdasági bizottságnak az élelmiszeripari együttműködéssel, illetve a mezőgazdasági nyersanyaggyártással is foglalkoznia kellett. Emellett kialakítottak egy Fa és Cellulóz Állandó Bizottságot az erdőgazdaság fejlesztésére és a csatolt területek összehangolására. Kereskedelmi Bizottság is alakult, ahol a tőkés kapcsolatok közös tervezték. , hogy a bizottságok csak a résztvevő országok egyhangú döntésével hozhatnak határozatot.

Az ajánlások meglehetősen sok termékfajtára kiterjedtek: ezek között az energetikai berendezések 14 csoportja, a dieselek 23 csoportja, a fémforgácsoló szerszámgépek 69 csoportja, a kovácsoló-sajtoló berendezések 110 fajtája, a mezőgazdasági gépek és traktorok 15 fajtája, a diesel-mozdonyok 13 típusmérete, teher- és személygépkocsik, autóbuszok, vagonok és más gép- és berendezésfajták szerepeltek.

A berlini ülésszak tehát újszerűnek és eredményesnek tűnt, mondhatni áttörést jelentett. A megfeszített munka látszólag meghozta gyümölcsét, és a jövőre nézve sok ígéretet tartalmazott. A valóság azonban szinte azonnal rácáfolt az álmokra és a tervekre. Az egyeztetések során ugyanis minden ország a maga számára ideálisnak képzelt fejlesztések mellett lobbizott ahelyett, hogy az egyébként jól ismert párhuzamos kapacitások egyeztetett lebontásán gondolkodott volna. Ilyen körülmények között a gyorsítás nagy nyersanyag-, és energiaigényeket indukált anélkül, hogy biztosítására meglettek volna a feltételek. Hiába tolta ki a KGST-ből a Tanács a kétoldalú tárgyalások felé a problémák kezelését, ezzel egy tapodtat sem lehetett előre haladni.

Ezen a napon történt március 02.

1902

Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami iskolákhoz kapcsolódó ifjúsági egyesületek országos méretű szervezését...Tovább

1907

Elhunyt Széchenyi Andor utazó (*1865)Tovább

1923

Csepelen üzembe helyezik a 250 wattos HUTH-adók egyikét. A Magyar Távirati Iroda közgazdasági híreinek továbbítására használták.Tovább

1933

New Yorkban bemutatják a King Kong című filmet.Tovább

1938

Moszkvában elkezdődik a Lev Davidovics Trockij elleni per.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő