Válság a KGST-ben

1956-1958

„A KGST munkája legfőbb hiányosságának tartjuk, hogy eddig nem történt meg az együttműködés közgazdaságtudományi megalapozása. A szóban forgó országok a fejlettség különböző fokán álló, természeti gazdasági adottságaikban különböző, önálló országok, amelyeknek érdekei az egyes termelési ágak fejlesztésében nem mindig megegyezők. Mindegyik ország elsősorban azokat a termelési ágakat, gyártmányfajtákat igyekszik fejleszteni, amelyek látszólag a legtöbb gazdasági eredményt adják, viszonylag kisebb és amellett gyorsan megtérülő beruházásokat igényelnek."

Kitekintés

Röviden kitérünk a KGST IX. értekezletén elfogadott határozatok végrehajtására 1958 végéig. Az állandó bizottságok többsége nem tudta tartani a határidőket, tehát feladataik elvégzését vagy el sem kezdték, vagy csúsztak a végrehajtással. Ilyen volt a Közgazdasági Állandó Bizottság, amelynek hozzá kellett volna látnia az átfogó stratégiai elemzésekhez. Hasonlóan eredménytelennek mutatkozott a gépipari testület tevékenysége a tagországok egyre nyilvánvalóbb érdekellentéte miatt. Ennek következtében a bizottságok közötti koordináció sem valósulhatott meg. Ezen a képviselő-helyettesi értekezlet erőfeszítései sem segítettek. Ugyanakkor egyes területeknél volt előrehaladás. A vegyipar mellett elsősorban a Szovjetunióból érkező kőolajvezeték kiépítésére, és a villamosenergia rendszerek további egyesítésének előkészítésére történtek lépések. Előrelépés mutatkozott egyes hengereltacél és csőfajták gyártásának 1965-ig terjedő szakosításában. Nem kapcsolódott ehhez a széntermelés, ezen belül a koszolható szén ügye, ami továbbra is a bizonytalanság szférájában lebegett. A bizottságok munkáját nehezítette, hogy sem az október végi határidőre, sem év végéig nem zárultak le a tagországok 1961-1965-re vonatkozó kétoldalú tárgyalásai. A KGST apparátus nem kapott munkájához a tagországokból információkat. Az azonban látszott, hogy ahol elkezdődtek a munkálatok, ott is csak részeredményeket hoztak. Magyarország szempontjából különösen aggasztó volt, hogy a timföld-, és alumíniumhiány megoldására - épp az energiaproblémák miatt - nem sikerült választ adni. A titkárság átszervezése csigalassúsággal folyt.

Végül is a KGST 1958. december 11-13-án Prágában lezajlott X.

az említett három területen, vagyis a hengereltacél és csőfajták gyártásával kapcsolatos , az NDK-t, Lengyelországot, Csehszlovákiát és Magyarországot érintő kőolajvezeték , és a vegyipari (műanyag-, vegyi szál, műkaucsuk- és műtrágyagyártás) fejlesztéséről sikerült megállapodások felé . A nemzetközi bank megszervezésének kérdését megint elhalasztották, viszont végre elkészült a Tanács első munkaterve. Döntöttek abban is, hogy ki kell dolgozni a KGST .

1958. december 9-13-a között Prágában lezajlott a KGST országok közgazdászainak első nemzetközi értekezlete, amely nagyszabású együttműködési rendszer kiépítése mellett döntött a közgazdaságtudomány minden fontosabb területén. Ez a KGST

és a kompatibilis tervezés elméleti megalapozása irányában tett legelső, feladatkijelölő lépésnek ígérkezett.

Ezen a napon történt augusztus 03.

1914

Németország hadat üzen Franciaországnak.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő