Pillanatképek

Távirati jelentések Nógrád megyéből 1918 őszén

„Csehek előrenyomulásának késleltetése végett Rózsahegy környékén vasúti sínek felszedettek. Vasúti közlekedés szakadatlan fenntartása az ország legfontosabb érdeke lévén a megrongált vasúti sínek hatóságilag sürgősen helyrehozandók, és további rongálások minden rendelkezésre álló erővel megakadályozandók. Forgalmi akadályok ide és a magyar szállítóvezetőnek Budapestre táviratilag bejelentendők.”

Bevezetés 

1918 ősze a szomszéd népek többségénél az önálló nemzetállamok megalakulásának ünnepe. Az Osztrák-Magyar Monarchiától elszakadva Magyarország ekkor szintén függetlenné vált, államformája pedig - rövid időre - köztársaság lett, de a háborút követő és az ország területének kétharmadát elszakító trianoni békét megelőző zűrzavaros hónapok emlékei nem keltenek jó érzést, sőt, ez a korszak nem túl „népszerű" a történészek körében sem.

Az emberek hétköznapi életére nyomasztóan hatottak a frontról érkező rossz hírek, az áru- és az élelmiszerhiány, a hazatérő katonák megoldatlan sorsa, a spanyolnátha járvány, s mindez egy kifosztott országban, a közelgő télben, a fenyegető vereség tudatával. Mindeközben az ipari termelés pedig nem állhatott le, főleg úgy, hogy számos bányaterület idegen megszállás alatt állt.

Ekkorra mind a politikusok, mind a lakosság döntő többsége már elutasította a további harcot, a Habsburgok háborús politikáját. 1918. október végén - még IV. Károly király hozzájárulásával - Károlyi Mihály gróf vezetésével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, de a bizonytalanságot mutatta, hogy a helyi nemzeti tanácsoktól kértek vélemény az ország új államformájáról. A köztársaságot az egyöntetű támogatás után, november 16-án kiáltották ki.

Az alább közzétett táviratok erről a zűrzavaros időszakról adnak képet, egészen pontosan mindarról, ahogy ezt Nógrád vármegyében úgymond „kicsiben" megélték. A hétköznapi élet számos nehézsége éppúgy megjelenik benne, mint a politika gyors változásai. Így például olvashatunk helyi zavargásokról, amikor a lakosság katonai raktárakat vagy vonatokat kifosztva próbált tüzelőhöz, élelmiszerhez, ruhához jutni, vagy tábori kórházi jelentést az ágyak számáról, ahol spanyolnáthás katonák százait próbáltak ápolni/gyógyítani. De láthatjuk a nagypolitika helyi lecsapódását is a különböző nemzeti tanácsok megalakulásáról, azok működésének problémáiról.

A katonák sorsa szintén jól nyomon követhető. Sokan hazatérve nem találják helyüket, megélhetésüket, ezért miután lelkesedve feltűzték a híres sapkarózsát, bűncselekményekbe keverednek, vagy épp ruházatuk megtartásával próbálnak nehéz helyzetükön segíteni, még többen pedig le sem szerelhetnek.

A táviratokat olvasva megelevenednek a tankönyvek, tanulmányok leírásai, érthetővé, emberi léptékűvé válnak a száraz politikai események.

Az alábbi dokumentumokat egy forráskiadvány előkészítése során fedeztük fel. A kötet 2007-ben jelent meg a Salgótarjáni események, 1918-1919 címmel, amelynek anyagát Cs. Sebestyén Kálmán kollégámmal válogattuk, majd ő rendezte fejezetekbe, és írt rövid ismertetőket a fejezetek elé. Az anyaggyűjtés munkálatai során találkoztam az alább közölt táviratokkal is, de helyhiány miatt nem tudtuk megjelentetni a gyűjteményben.

A táviratok a Magyar Országos Levéltárban találhatók a hajdani Párttörténeti Intézetből visszakerült anyagok között: egyrészt a nemzeti tanácsok beszámolói a helyi állapotokról, másrészt a csendőrség és a katonaság jelentései feljebbvalóiknak.

A táviratok fejlécében a címzés olvasható, végül aláírás és dátum zárja a szöveget, amelyet a mai magyar helyesírással és központozással közöltem, időként helyt adva a régies írásmódnak (pl. cz) a korjelző elem okán.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 07.

1911

Hamburgban megnyílik a Régi Elba-alagút.Tovább

1918

A bukaresti békeszerződés: Románia különbékét köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával). Románia...Tovább

1946

A négy nagyhatalom párizsi külügyminiszteri értekezlete kimondja Magyarország 1938–as határainak visszaállítását.Tovább

1950

Megnyitják a Ferihegyi Nemzetközi Repülőteret.Tovább

1952

Geoffrey W.A. Dummer elsőként publikálja a modern számítógépek alapját jelentő integrált áramkörök koncepcióját.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők