Dokumentumok a fővárosi vendéglátók államosításáról 1949–1953.

„Amikor megjött a férjem, a kávéház helyén lóistálló volt az oroszoknak, nem volt könnyű rendbe hozni a helyiséget. A férjem társban volt a bátyjával, aki nagy betegen jött haza, rövid időn belül meg is halt. A volt strómanokkal nyitotta meg az üzletet, de a kommunista párt kérte, hogy adjuk oda nekik, adnak helyette másikat. Jó adottságú helyiség volt, saroküzlet, nagy kirakatokkal, színpaddal, jól jött volna nekik. A férjem nem adta. […] Csúnyán elbántak velünk, megfenyegették a piaci árusokat, hogy aki bejön hozzánk, attól elvetetik az árusítási engedélyt.”

Források  

Javaslat vendéglők és kocsmák bezáratására

Belkereskedelmi Minisztérium Titkársága
Tanácsi Osztály
Szigorúan bizalmas!

Előadó: dr. Gyürky Rudolf

Javaslat
a vendéglátóipar (vendéglő, korcsma) megszüntetésére.

  1. A még magánkézben lévő valamennyi vendéglőt és korcsmát folyó hó 29-én szerdán fogjuk országosan, egységes szempontok szerint felszámolni.
  2. Az adatokat részben a tanácsok által készített kimutatásból, részben pedig a Közétkeztetési Főosztály által foganatosított adatközlésből vettük.

    Megjegyezzük, hogy a két adatfelvétel sem a magánkereskedők létszámát, sem pedig a továbbüzemeltetési javaslatot illetően nem egyezett meg, ezért az intézkedés alapjául szolgáló kimutatás tartalmazza mindazokat az üzleteket is, amely az egyik vagy másik javaslatból hiányoznak. A továbbüzemeltetésnél hasonlóképpen javaslatot figyelembe vettük. [!] Minthogy előfordulhatnak üzletek, amelyek a kimutatásból még így is kimaradtak, ezért utasítjuk a vendéglátóipari trösztöket, hogy az akció napján az egész területet vizsgálja felül abból a szempontból, hogy nem maradt-e ki vendéglátóiparos, vagy korcsmáros az akcióból és az ilyen üzletek lezárásáról az akciót követő napon pótlólag köteles gondoskodni a megyei tanács kereskedelmi osztálya (Budapesten a Titkárság).

    A továbbüzemeltetés kérdésében azért fogadtuk el akár a tanács, akár a vendéglátóipari tröszt részéről érkezett javaslatot, nehogy az akciók eredményeként bármilyen fennakadás jelentkezzék a fogyasztók ellátásában. Valószínű, hogy ezek közül néhányat 

    kell menet közben, ezért felhatalmazzuk a vendéglátóipari trösztöket, hogy kísérjék figyelemmel ezeknek az üzleteknek a működését, és az akciót követően 2-3 héten belül tegyenek javaslatot a megyei tanács kereskedelmi osztálya felé azoknak az üzleteknek a megszüntetésére, amelyek a fogyasztók ellátása szempontjából nem szükségesek.

  3. Az akció végrehajtása: Valamennyi üzlet bezárását két megbízott fogja végezni, mégpedig oly módon, hogyha tovább üzemeltetett vendéglőről (korcsmáról) van szó, a megbízottak egyike az átvevő vendéglátóipari vállalat kiküldöttje, a továbbüzemeltetés szempontjából figyelembe nem jövő üzletek bezárását pedig két pénzügyőr fogja végrehajtani.

    A megbízottak kioktatását szerdán reggel 7 órakor kell Budapesten kerületenként, vidéken pedig megyeszékhelyenként megtartani. A megbízottak kioktatását a kereskedelmi osztály vezetője végzi és a Pénzügyminisztérium és a SZÖVOSZ gondoskodik arról, hogy minden kerületben és minden megyében legyen egy felelős vezető funkcionárius, aki a pénzügyőrök munkáját irányítja.

[...]
Az akció előkészítéséért a Minisztérium Titkársága felelős, amely gondoskodik a megvonó határozatok, jegyzőkönyvek, tértivevények, megbízólevelek, ragszalagok [ragasztószalagok], stb. megfelelő mennyiségben való előkészítéséről, kiállításáról. Ezt az anyagot kedden folyó hó 28-án estig a kerületi tanács, vidéken pedig a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjéhez jutatja el. Ezzel egyidejűleg megküldjük a kioktató értekezlet anyagát is (beszédvázlatot).

[...]

  1. A továbbüzemeltetésre javasolt kocsmákat és vendéglőket az akciót követő  kell megnyitni és ezeknek az árukészletét egyrészt sör és egyéb hűsítő italokkal kiegészíteni, szükség esetén a lezárt, de tovább nem üzemeltetett korcsmák árukészletével pótolva.

[...]

Budapest, 1952. október 22.

Fonyó Imre s. k.

Jelzet: MOL XIX-G-4-jj 36. d.

Ezen a napon történt augusztus 20.

1938

A gödi fészekben megtartott munkás–paraszt sporttalálkozó antifasisz-ta tüntetéssé változott.Tovább

1953

Százezer néző jelenlétében megnyitotta kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Befogadóképessége megközelítette a 100 ezer...Tovább

1961

Megnyílt Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nemcsak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000–...Tovább

1963

Az utolsó falut (Aporliget) is bekötötték a villamos-energia hálózatba.Tovább

1969

A tisztavatást első alkalommal rendezték meg a Parlament előtt (egészen 2006-ig).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő