Dokumentumok a fővárosi vendéglátók államosításáról 1949–1953.

„Amikor megjött a férjem, a kávéház helyén lóistálló volt az oroszoknak, nem volt könnyű rendbe hozni a helyiséget. A férjem társban volt a bátyjával, aki nagy betegen jött haza, rövid időn belül meg is halt. A volt strómanokkal nyitotta meg az üzletet, de a kommunista párt kérte, hogy adjuk oda nekik, adnak helyette másikat. Jó adottságú helyiség volt, saroküzlet, nagy kirakatokkal, színpaddal, jól jött volna nekik. A férjem nem adta. […] Csúnyán elbántak velünk, megfenyegették a piaci árusokat, hogy aki bejön hozzánk, attól elvetetik az árusítási engedélyt.”

Molnár Sándor vendéglős kérelme személyes tárgyainak visszajuttatására

Másolat hivatalos használatra 6851/II.2.1949. K. Sz. M. számhoz.

6 Ft-os bélyegilleték.

Miniszter Úr!

Alulírott Molnár Sándor vendéglősmester, budapesti (VII. Baross tér 19.) lakos, Baross tér 19. szám alatti vendéglő üzletemet a Miniszter Úr kelt 

 rendeletével államosította, és oda vállalatvezetőt rendelt ki.

Tisztelettel kérem miniszter Urat, hogy az alább előadott indokok alapján az államosítást hatályon kívül helyezni és a vállalatvezetőt visszahívni szíveskedjék.

Egyben tisztelettel kérem, hogy fenti kérelmem elintézéséig az államosítás kapcsán lefoglalt személyes - tehát nem az üzletrészhez tartozó ingóságaimat és élelmiszereimet már most felszabadítani szíveskedjék.

Kérelmemet a következőkben indokolom meg:
Megütött és mélyen lesújtott a Miniszter Úr államosítási rendelete, melynek magyarázatát adni nem tudtam és nem tudom és az időközben a hírlapokban megjelent közlemények és a vendéglátóipari szakszervezetben kapott információk alapján következtetem, hogy személyemről, üzletemről és üzletvezetésemről teljesen torz, hamis és valótlan tájékoztatást terjesztettek fel Miniszter Úrhoz, és ez váltotta ki azt, hogy fenti rendelet számomra méltánytalan és elképzelhetetlenül súlyos helyzetet hozott.

Magam csaknem egy évszázadra visszamenőleg vendéglős famíliából származom. Léván születtem 1910-ben, édesapám Léva vidéki vendéglős volt, s ebből az üzletből tartotta el feleségét és öt gyermekét. Mi gyermekek szűkös viszonyok között nevelkedtünk és tanultunk.

Hat elemi elvégzése után pincértanoncnak szegődtem, majd felszabadulva éttermi segéd lettem, igyekeztem szakmai tudásomat a legmagasabb fokra fejleszteni, s rövidesen letettem a vendéglősmester vizsgát.

Később megnősültem, és jelenleg egy 10 éves fiam és 9 éves kisleányom van. Önállósítottam magam Léván, üzletemben feleségem, aki szintén vendéglős családból származik - a szakképzettsége is megvan - igen nagy segítségemre volt a lábraállás idejében, de későbben is.

Rövidesen - s ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom - üzletem Léván és annak messze vidékén hírneves lett, mert a legszolidabb és a legjobb konyhával rendelkező étteremi helyiség volt. Hamar megszereztem mindenki megbecsülését, hogy fiatal korom dacára a lévai és a Léva járási vendéglős ipartársulatoknak az

A felszabadulás után a Felvidéken a magyarok üldözése, jogsérelmei és szenvedése megkezdődtek. Ennek dacára én ott üzletemet mindenáron folytatni akartam, és meg akartam menteni. Minden igyekezetem azonban hiábavaló volt.

Engem is megfosztottak üzletemtől, elrendelték és végrehajtották a kitelepítésemet. 1947. december havában áttettek a határon marhavagonban feleségemmel és két kiskorú gyermekemmel együtt. Öcsém, aki ugyancsak szakképzett vendéglős és Léván önálló iparűző volt, hasonló sorsra jutott, őt is áttették a határon feleségével és két kiskorú gyermekével együtt.
Vagyontárgyaim, amelyekkel Csehszlovákiából átjöttem, hét megrakott vagont töltöttek meg. Ezekben a vagonokban egy élet kemény és szorgalmas munkájának eredménye volt. Több mint 100 000 forint értékű árum volt felhalmozva. Ezt az árut a magyar szabad piacon értékesítettem. Áthoztam továbbá készpénzben annyi cseh koronát, amiért azután engedély alapján 10 000 forintot kaptam.

Fenti adatokat okmányokkal igazolni tudom és a hét vagon áruról szóló okmányokat kívánságra be tudom mutatni. Igazolni tudom továbbá a cseh korona összegnek 10 000 forintra való beváltását.

Itt Magyarországon hónapokig mindenféle kereset nélkül állottam, megmaradt vagyonomat nem akartam felélni, ezért 1948. év tavaszán üzlet után néztem. Természetesen a szakmában kívántam elhelyezkedni és ajánlások, valamint hosszas utánjárás után vettem át a Baross tér 19. számú üzletet, Nemes Sándortól.

Nemesnek csak az üzlet silány berendezéséért 30 000 forintot fizettem ki, és ezzel kapcsolatos egyéb költségeimet nem is említve 80 000 forintot költöttem az üzlet rendbehozására, előrebocsájtva, hogy a vagyonomat képező árukat csak lényeges árveszteséggel tudtam értékesíteni. Mindezeket számlákkal és okmányokkal igazolni tudom.
Itt jegyzem meg, hogy az áttelepítési Kormánybiztosságtól 8000 forintot kaptam kölcsönként, dr. Haniszló Gyula sógoromtól 1948. decemberében 5000 forint kölcsönt, végül Adamcsa Árpád régi barátom tartozása fejében 5800 forintot törlesztett nekem. Ezeket az összegeket is üzletembe fektettem bele.

Mikor 1948. március hó végén üzletemet megnyitottam, már tekintélyes adósággal indultam, de még ekkor is és ezután is folytak a javítási munkálatok. Ennek ellenére bíztam abban, hogy kellő forgalom esetén sikerül magamat utolérnem, kötelezettségeimnek eleget tennem, s hősiesen küzdöttem, hogy adósságaimat törleszteni tudjam.

Az üzletben dolgoztam én magam, egész családom és öcsém is. Az üzletet én vezettem, a konyhát feleségem, aki kiválóan főz. Elsősorban a konyhára fektettem a fő hangsúlyt, igen olcsó ebéd menüt adtam, hogy az üzlet forgalmát emeljem. Ez természetesen ráfizetést jelentett.

Sajnos, éppen ebben az időben kezdődött el az üzletmenet hanyatlása, a forgalom napról-napra csökkent. Hiába igyekeztem, hogy a forgalom olyan szintre emelkedjék, hogy a rezsi viselését lehetővé tegyem, ez nem sikerült. Tartozásaim hétről-hétre emelkedtek, a konyhára erősen ráfizettem, üzletemet szerettem volna leépíteni, de a szakszervezet nem engedte az alkalmazottak elbocsájtását.

Ekkor kaptam a fent már említett összegeket, hogy a forgalom nem sikerült. [...]
Nem tudom megérteni, hogy ilyen körülmények között, hogy kaphatott lábra az a rémhír miszerint én az üzletből tőkét vonok el. Ennek pontosan az ellenkezője volt igaz. Különben is, tőkét az üzletből csak akkor vonhattam volna ki, ha abban árukészlet alakjában kivonható érték lett volna, márpedig ez sajnos nem volt, mert ha lett volna, azt elsősorban kötelezettségeim fedezésére fordítottam volna.

Mint üzletembernek egyébként sem lehet közömbös nekem, hogy milyen magatartást tanúsítok az állammal és a hitelezőkkel szemben. Ez mindig vezető szempont volt előttem. Erőmön felüli harcot folytattam azért, hogy valahogy a tavaszi hónapokig kihúzhassam, mert az akkor meginduló jobb üzletmenet esetleg könnyebbülést jelenthetne számomra.

Tudatában vagyok annak, hogy Budapesten az üzletvezetés az erős verseny miatt sokkal nehezebb, lehet, hogy kisebb hibákat is követtem el, azok az állítások, amelyek személyemmel szemben elhangzottak a legteljesebb mértékben valótlanok. Más vendéglősöknek százezres adótartozásai vannak, ugyanakkor nekem csak 20 000 forint. Biztosan tudom, hogy ha én és családom dolgozhatnánk az üzletben, hamarosan behoznánk a veszteséget.
Mindezen körülmények alapján az államosítást egy olyan kis iparossal, aki egész életében családjával együtt üzletéért keményen dolgozott méltánytalannak tartom. Jelenleg itt állok családommal egy fillér nélkül, öcsém ugyanígy, a szó szoros értelmében éhezünk, holott amikor a Felvidékről eljöttem, vagyonkámat hét vagonban szállítottam ide.

Ismételtem kérem továbbá miniszter Urat, szíveskedjék fenti alapos bizonyítás után meggyőződést szerezni és vendéglőüzletem államosítását hatályon kívül helyezni, a vállalatvezetőt visszahívni.

Tisztelettel kérem továbbá, hogy fenti kérelmem értelmében az itt részletezett személyi, tehát nem üzletemhez tartozó ingóságaimat felszabadítani és nekem kiadni szíveskedjék. Ezek az ingóságok azért voltak üzletemben, mert lakásomon külön háztartást nem vezettem, és így ezeket üzletemben tartottam. Jelenleg nincsen egy tányérom, evőeszközöm, egy falatnyi élelmem.

Fentiek alapján tisztelettel kérem kiadni: egy négytagú család háztartásához szükséges főzőedényt, evőeszközt, gyermek evőeszközt, 

Továbbá ruháskosarat,gyermekbiciklit, képeket, mosószódát, lakatokat, piaci kosarakat, fakanalakat, mák-dió és húsdarálót, ételhordót, habverőgépet, mosogatótálakat, lámpákat és egyéb háztartási cikkeket. Mindezeket feleségem férjhezmenetele alkalmával hozta háztartásunkba, és azokat Léváról szállítottuk ide. Ezeknek nagy része a kamrában van elhelyezve. Úgyszintén Léváról hoztuk az asztalt, ágyakat, ágyneműt, vasalódeszkákat, hokedlit, mosóedényeket.

Végül tisztelettel kérem a magánháztartásomhoz tartozó és kisgyermekeim táplálását szolgáló két üveg kb. 6 kg méz és 3 edényben lévő gyümölcsízt kiadni szíveskedjék. Úgyszintén öcsém Molnár Lajosnak az üzlet egyik helyiségében elhelyezett ágyát, ágyneműjét a hozzá tartozó matracokkal együtt. Ezek azért voltak az üzletemben, mert öcsém munka után a késő esti órákban nem tudott hazamenni Rákospalotára családjához, és ilyenkor munkahelyén aludt.

Kérésem megismételve vagyok tisztelettel:

Molnár Sándor s. k

Jelzet: MOL XIX-L-20-m 280. d.

Ezen a napon történt július 05.

1914

II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett, megerősítve az I. világháború kitörését jelentő későbbi hadüzenetet...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő