A pestmegyei 

A 

A pestmegyei bíróság az izgatás bűntette miatt Ú. J. ellen indított büntetőügyben nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet:

Ú. J. vádlott, 55 éves Kisoroszi 

Indokolás:

I.

Az államügyész az 1951.áü.274/1. számú vádirattal egyezően 2 rb. az 1946:VII. tc.2.§ b./ pontjába ütköző izgatás büntette miatt emelt vádat Ú. J. ellen.

II.

A bíróság a tárgyalás adatai alapján 

A vádlott atyja hajómunkás, napszámos, élete végén községi mezőőr volt, akitől 1 hold szántót, 1300 n.öl kertet és 435 n. öl szőlőt örökölt. A vádlott ingatlan vagyona ma is ennyiből és egy lakóházból áll.

A vádlott 1924-ben ócska anyagokból- túlnyomórészt fából- összeállított egy cséplőgépet, amellyel az idők folyamán bércséplést végzett. Később ugyancsak összeszedett anyagokból sajátkezűleg felszerelt házánál egy famegmunkáló gépet, majd felállított egy darálógépet. A felszabadulás óta egyízben már felajánlotta cséplőgépét a kisoroszi földmívesszövetkezetnek, de nem vették át, mert a gép úgyszólván teljesen fából van, kis teljesítményű.

Ilyen előzmények után a vádlottat 1950-ben felvették a kulákok listájára, amit ő nagyon nehezményezett. Később kérelmet nyújtott be, hogy töröljék a listáról. Kérelmét már a pártbizottság elutasította - úgyhogy a községi tanács nem is vette tárgyalás alá- azzal az indokolással, hogy a tanács nem foglalkozhatik [!] kulák-mentéssel. Ezzel szemben két másik kisoroszi lakost, akiknek ugyancsak cséplőgépük volt és amellett kb. 5 hold földdel rendelkeznek, a tanács a kulákok listájáról törölt.

A vádlott 3 felnőtt gyermekei közül az egyik szövetkezeti ipari munkás, a másik kettő pedig gyári munkás felesége. A vádlott a földjeit maga és családtagjai művelik, gépeit maga kezeli. Darálója és famegmunkáló gépe már hosszabb ideje nincs üzemben, cséplőgépe az idei cséplési munkálatokra is be van osztva.

1951. április 10-én a vádlott kisoroszi lakásán megjelent Sz. J.né községi szülésznő (a pártelnök felesége) és C. L.né, hogy a ház lakói a békeívet aláírhassák. A vádlott feleségét és leányát találták otthon, akik kérték, hogy a békeívet aláírhassák, ami azután meg is történt. Hazajött azonban közben a vádlott is, aki ugyancsak alá akarta írni a békeívet, de azzal a kikötéssel, hogy neve mellé odaírhassa: kulák vagyok és vályogvető. Sz.né természetesen ezt nem engedte meg. Egy óvatlan pillanatban azonban Ú. J. mégis oda írta a nevét az ívre ilyképen: „Ú. J. kulák vagyok". Amikor Sz.né ezért rátámadt és felelősségre vonta, azt felelte, azért tette, hadd tudja meg az a bitang Truman, hogy ő, a kulák, szintén békét akar. Ezután Sz.né és a vádlott között vita kerekedett, amelynek során a vádlott ezt a kijelentést tette nevezettre: „Eljöhet még maga hozzám kenyérért!"

A fenti eset után 1951. május 7-én Kisorosziban szövetkezeti kisgyűlés volt, melyen a vádlott is megjelent, s amikor az egyik résztvevő arról panaszkodott, hogy a szövetkezeti árudában nem kapni szövetet, a vádlott gúnyos hanglejtéssel így kiáltott közbe: „A kulákoknak most nem adnak, s mégsincs szövet!" A vádlott közbeszólása folytán zavar keletkezett a gyűlésen, ami siettette annak befejését.

III.

A vádlott elismerte részbeni bűnösségét, éspedig abban, hogy kulákká minősítése kérdésében nem fordult kellő időben az illetékes hatóságokhoz, hanem a fentebb leirt eljáráshoz folyamodott. Védekezése az volt, hogy így akarta felhívni a figyelmet arra a vélt sérelmére, ami őt kulákká minősítésével érte. A második vádpont tekintetében pedig az volt a védekezése, hogy 2 nappal megelőzőleg leányának nem adtak textilárut a szövetkezetnek azzal az indoklással, hogy akinek a férje iszik, az ne vásároljon, s ezért a kérdés felvetésekor indulatba jött.

Egyébként a vádlott ténybeli beismerésben volt.
A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el, s bűnösségét 2 rendbeli izgatás büntettében megállapította.

Vádlottnak az a cselekménye, hogy a békeíven neve mellé odaírta: „kulák vagyok", annak következtében, hogy a békeív aláírás céljából sok más személykezébe is került, alkalmas arra, hogy a kulákok iránt szánalmat keltsen a népi demokráciának kulák-politikája ellen izgasson; abban a kijelentésében pedig, hogy „eljöhet még maga hozzám kenyérért", egyenesen az a remény jut kifejezésre, hogy a népi demokratikus államrend majd megdől s a jelenlegi pártelnök felesége ismét a kulák kegyére lesz majd ráutalva.

A vádlott fenti cselekményei tehát alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgassanak.

De ugyanilyen hatású és jellegű volt a kisgyűlésen elhangzott közbekiáltása is, mert egyrészt burkoltan arra utal, hogy a kulákokat alaptalanul vádolják meg a készletek felvásárlásával, másrészt azt az állítást tartalmazza, hogy ipari termelésünk, 5 éves tervünk nem tudja kielégíteni az indokolt szükségleteket sem.

Ezek az állítások pedig ugyancsak alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet keltsenek. A vádlott bűnösségét tehát a rendelkező rész értelmében meg kell állapítani.

IV.

A büntetés kiszabásánál a bíróság vizsgálta a vádlott személyében rejlő társadalmi veszélyesség fokát. Úgy látta, hogy a vádlott kuláknak nem minősülő személy, hanem az ingadozók osztályához tartozik, akit meg kell és meg lehet nyernünk a szocializmus számára.

Cselekményeinek társadalmi veszélyessége tagadhatatlanul nagyfokú, mert a mezőgazdaság szocialista átépítésének jelenlegi szakaszában minden olyan cselekedet, amely falun a békés fejlődés útját zavarja, fokozott mértékben veszélyezteti szocialista államrendünk kiépítését is.

Súlyosító körülményként jelentkezett még a vádlott büntetett előélete, viszont enyhítő körülményként bűnösségének elismerése.

Mindezekre figyelemmel úgy találta a bíróság, hogy vádlottal szemben indokolt a Btá.51.§-ának alkalmazása, s a törvényben előirt legkisebb büntetés mértékénél 

Budapest, 1951. évi június hó 22. napján.

Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel és kézzel írt, fogalmazvány