II. világháború: A guadalcanali csata kezdete.Tovább
Egy izgatási per története 1951-ből
„A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosz-szabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan bizo-nyít. A legutóbbi időben a béke, majd a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban meg-tartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket.”
A Pest Megyei Bíróság ítélete
A pestmegyei
B. 2530/1951/5. szám
A
nevében!A pestmegyei bíróság az izgatás bűntette miatt Ú. J. ellen indított büntetőügyben nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet:
Ú. J. vádlott, 55 éves Kisoroszi
ottani [pontos cím] lakos, magyar állampolgár, nős, 3 gyermeke van, katona nem volt, vagyona 1 hold szántó, 435 négyszögöl szőlő, 1300 négyszögöl kert, és egy lakóház, földműves foglalkozású, aki az 1951. évi május hó 13 napjától előzetes letartóztatásban van, bűnös 2 rendbeli az 1946: VII. tc. 2 §. b.) pontjába ütköző izgatás bűntettében. A bíróság ezértÚ. J. vádlottat az 1946. VII. tc. 10.§. 3. bekezdése és a Btá. 39., 41. §-ai alapján a Btá. 51. § d.) pontjának alkalmazásával 1 (egy) évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá a közügyektől 4 (négy) évi időtartamú eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítéli;
A szabadságvesztésből a vádlott előzetes letartóztatásával a Btá. 54. §-a alapján 1 (egy) hónapot és 9 (kilenc) napot kitöltöttnek vesz.
A vádlott köteles az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 50 Ft-ot és az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni.
Indokolás:
I.
Az államügyész az 1951.áü.274/1. számú vádirattal egyezően 2 rb. az 1946:VII. tc.2.§ b./ pontjába ütköző izgatás büntette miatt emelt vádat Ú. J. ellen.
II.
A bíróság a tárgyalás adatai alapján
állapította meg a következőket:A vádlott atyja hajómunkás, napszámos, élete végén községi mezőőr volt, akitől 1 hold szántót, 1300 n.öl kertet és 435 n. öl szőlőt örökölt. A vádlott ingatlan vagyona ma is ennyiből és egy lakóházból áll.
A vádlott 1924-ben ócska anyagokból- túlnyomórészt fából- összeállított egy cséplőgépet, amellyel az idők folyamán bércséplést végzett. Később ugyancsak összeszedett anyagokból sajátkezűleg felszerelt házánál egy famegmunkáló gépet, majd felállított egy darálógépet. A felszabadulás óta egyízben már felajánlotta cséplőgépét a kisoroszi földmívesszövetkezetnek, de nem vették át, mert a gép úgyszólván teljesen fából van, kis teljesítményű.
Ilyen előzmények után a vádlottat 1950-ben felvették a kulákok listájára, amit ő nagyon nehezményezett. Később kérelmet nyújtott be, hogy töröljék a listáról. Kérelmét már a pártbizottság elutasította - úgyhogy a községi tanács nem is vette tárgyalás alá- azzal az indokolással, hogy a tanács nem foglalkozhatik [!] kulák-mentéssel. Ezzel szemben két másik kisoroszi lakost, akiknek ugyancsak cséplőgépük volt és amellett kb. 5 hold földdel rendelkeznek, a tanács a kulákok listájáról törölt.
A vádlott 3 felnőtt gyermekei közül az egyik szövetkezeti ipari munkás, a másik kettő pedig gyári munkás felesége. A vádlott a földjeit maga és családtagjai művelik, gépeit maga kezeli. Darálója és famegmunkáló gépe már hosszabb ideje nincs üzemben, cséplőgépe az idei cséplési munkálatokra is be van osztva.
1951. április 10-én a vádlott kisoroszi lakásán megjelent Sz. J.né községi szülésznő (a pártelnök felesége) és C. L.né, hogy a ház lakói a békeívet aláírhassák. A vádlott feleségét és leányát találták otthon, akik kérték, hogy a békeívet aláírhassák, ami azután meg is történt. Hazajött azonban közben a vádlott is, aki ugyancsak alá akarta írni a békeívet, de azzal a kikötéssel, hogy neve mellé odaírhassa: kulák vagyok és vályogvető. Sz.né természetesen ezt nem engedte meg. Egy óvatlan pillanatban azonban Ú. J. mégis oda írta a nevét az ívre ilyképen: „Ú. J. kulák vagyok". Amikor Sz.né ezért rátámadt és felelősségre vonta, azt felelte, azért tette, hadd tudja meg az a bitang Truman, hogy ő, a kulák, szintén békét akar. Ezután Sz.né és a vádlott között vita kerekedett, amelynek során a vádlott ezt a kijelentést tette nevezettre: „Eljöhet még maga hozzám kenyérért!"
A fenti eset után 1951. május 7-én Kisorosziban szövetkezeti kisgyűlés volt, melyen a vádlott is megjelent, s amikor az egyik résztvevő arról panaszkodott, hogy a szövetkezeti árudában nem kapni szövetet, a vádlott gúnyos hanglejtéssel így kiáltott közbe: „A kulákoknak most nem adnak, s mégsincs szövet!" A vádlott közbeszólása folytán zavar keletkezett a gyűlésen, ami siettette annak befejését.
III.
A vádlott elismerte részbeni bűnösségét, éspedig abban, hogy kulákká minősítése kérdésében nem fordult kellő időben az illetékes hatóságokhoz, hanem a fentebb leirt eljáráshoz folyamodott. Védekezése az volt, hogy így akarta felhívni a figyelmet arra a vélt sérelmére, ami őt kulákká minősítésével érte. A második vádpont tekintetében pedig az volt a védekezése, hogy 2 nappal megelőzőleg leányának nem adtak textilárut a szövetkezetnek azzal az indoklással, hogy akinek a férje iszik, az ne vásároljon, s ezért a kérdés felvetésekor indulatba jött.
Egyébként a vádlott ténybeli beismerésben volt.
A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el, s bűnösségét 2 rendbeli izgatás büntettében megállapította.
Vádlottnak az a cselekménye, hogy a békeíven neve mellé odaírta: „kulák vagyok", annak következtében, hogy a békeív aláírás céljából sok más személykezébe is került, alkalmas arra, hogy a kulákok iránt szánalmat keltsen a népi demokráciának kulák-politikája ellen izgasson; abban a kijelentésében pedig, hogy „eljöhet még maga hozzám kenyérért", egyenesen az a remény jut kifejezésre, hogy a népi demokratikus államrend majd megdől s a jelenlegi pártelnök felesége ismét a kulák kegyére lesz majd ráutalva.
A vádlott fenti cselekményei tehát alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgassanak.
De ugyanilyen hatású és jellegű volt a kisgyűlésen elhangzott közbekiáltása is, mert egyrészt burkoltan arra utal, hogy a kulákokat alaptalanul vádolják meg a készletek felvásárlásával, másrészt azt az állítást tartalmazza, hogy ipari termelésünk, 5 éves tervünk nem tudja kielégíteni az indokolt szükségleteket sem.
Ezek az állítások pedig ugyancsak alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet keltsenek. A vádlott bűnösségét tehát a rendelkező rész értelmében meg kell állapítani.
IV.
A büntetés kiszabásánál a bíróság vizsgálta a vádlott személyében rejlő társadalmi veszélyesség fokát. Úgy látta, hogy a vádlott kuláknak nem minősülő személy, hanem az ingadozók osztályához tartozik, akit meg kell és meg lehet nyernünk a szocializmus számára.
Cselekményeinek társadalmi veszélyessége tagadhatatlanul nagyfokú, mert a mezőgazdaság szocialista átépítésének jelenlegi szakaszában minden olyan cselekedet, amely falun a békés fejlődés útját zavarja, fokozott mértékben veszélyezteti szocialista államrendünk kiépítését is.
Súlyosító körülményként jelentkezett még a vádlott büntetett előélete, viszont enyhítő körülményként bűnösségének elismerése.
Mindezekre figyelemmel úgy találta a bíróság, hogy vádlottal szemben indokolt a Btá.51.§-ának alkalmazása, s a törvényben előirt legkisebb büntetés mértékénél
de mindenesetre jelentős tartalmú börtönbüntetés kiszabása célszerű, amely egyrészt szem előtt tart bizonyos nevelő célzatot, másrészt viszont módot ad a vádlott világszemléletének a szocializmus irányában való átalakítására..Budapest, 1951. évi június hó 22. napján.
dr. K. Gy. tanácsvezető | dr. E. L. m. bíró, ítéletszerkesztő |
K. Gy. ülnök | J. J. ülnök | Sz. K.né ülnök |
Írásbafoglalva: VI/30. |
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel és kézzel írt, fogalmazvány
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő