Ú. J. fellebbezése

Tisztelt Megyei Bíróság!

B 2530/1951. számu ítélet ellen a tárgyaláson szóvel [!] bejelentett fellebbezésemet tisztelettel a következőkben

indokolom:

Mindenekelőtt tisztelettel előadom, hogy szóvel [!] előterjesztett fellebbezésemben nem tudtam panasz tárgyává tenni azt, hogy a f. év junius hó 9.-én kelt előterjesztett észrevételeim és bizonyítási indítványom nem volt az ítélő bíróság előtt [popup title="[...] " format="Default click" activate="click" close text="Fél oldalon át taglalja, hogy miképpen próbálta felkutatni a büntetőtanácshoz beadott kérvényét, és érvényt szerezni ennek."]az abban előterjesztett bizonyítási indítvánnyal és az ahhoz mellékelt nyilatkozattal a büntetőtanács nem foglalkozott, aminek egyenes folyománya a tényállás helytelen megállapítása. 
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="„Csak az a büntetés jogos, ami igazságos” elvnek közel két oldalas általános érvényű kifejtése, hivatkozva a szovjet bűnvádi eljárásjogra is."]
Ismételjük meg mi is történt!

Az ítélet maga is tényként állapítja meg, hogy nem vagyok kuláknak tekinthető-, megállapítja tényként, hogy ezzel szemben két másik kisoroszi lakost, akiknek ugyancsak cséplőgépük volt és kb. 5 hold földdel is rendelkeznek, a tanács a kulákok listájáról törölt-, megállapítja a bíróság igen helyesen tényként, hogy kuláknak nem minősülök-, hogy 1924-ben ócska anyagokból - tulnyomórészt fából - összeállítottam egy cséplőgépet-, hogy ugyancsak összeszedett anyagokból saját kezűleg háznál felszereltem egy famegmunkáló gépet-, hogy a cséplőgépet a Kisoroszi Földművesszövetkezetnek már régebben felajánlottam, de nem vették át, mert a gép úgyszólván teljesen fából van, kis teljesítményű.

Tévedett tehát mindezen megállapítások után a Megyei Bíróság akkor, amikor engem kétrendbeli, az 1946. VII. t. c. 2.§. b./ pontjába ütköző izgatás bűntettével mondott a vád szerint ki bűnösnek, s mellőzte annak a megállapítását, hogy végső elkeseredésemben, jogos felindulásomban és méltán érzett szégyenérzettel idegeim felkorbácsolódván, vesztettem el a türelmemet, józanságomat és fakadtam ki méltánytalan elbánás ellen. Ám de ez a kifakadás, az a tényállás, amely a kifakadással kapcsolatos, nem alkalmas a vádbeli cselekmény tényálladéki elemeinek fedésére, mert megállapítja ám a tényállás azt is, amikor én a békeívet „kulák vagyok" megjelöléssel írtam alá, akkor azt is mondtam: „Hadd tudja meg az a bitang Truman, hogy én kulák vagyok és szintén békét akarok".

Ilyként kellett volna a büntetőtanácsnak mérlegelnie e kijelentésemet, nem kiragadni magát a kijelentést, de a tényállásnál megállapítani a célzatot.

Nem vagyok én osztályidegen, mégcsak ingadozó sem vagyok, hiszen gyermekeimet is munkára neveltem, miként megállapítást nyert, hogy gyermekem ipari munkás, két leány pedig gyári munkás felesége. Hogy azt a csekély földet, amellyel rendelkezem, magam és családtagjaim műveljük, gépeimet magam kezelem. Ilyen előzmények után nem lehet engem az ingadozók osztályához tartozónak tekinteni, hanem öntudatos szocialistának, aki mindenként fel akarta hívni a rajtam esett sérelemre a figyelmet, hogy e sérelem törvényes keretek között reparáltassék. Miért izgatnék én a saját osztályom ellen.

Tévedett a Megyei Bíróság, amikor a békeíven nevem mellék „kulák vagyok" odabiggyesztésének olyan jelentőséget tulajdonít, amely alkalmas a kulákok iránti szánalom keltésére és a kulák politika elleni izgatására. Ellenkezőleg! Megítélésem szerint - amire fentebb már reámutattam - ha az egész mondatot ismertetik, azt is tehát, amit az aláírás céljaként megjelöléssel, mint tényállást a sérelmes ítélet is magáévá tesz, akkor abból a helyes okfejtéssel csak az a következtetés vonható le, hogy én is, ha ilyen minőségben is a békét kívánom. Nem igaz tehát az a feltevés, mintha akár kulák is háborút kívánnék és csatlakoznék bármely imperialista célkitűzéshez.

Ami már most a textiláruk vásárlásával kapcsolatos kijelentésemet illeti, ennek sem lehet azt a jelentőséget, sem azt a célt tulajdonítani, aminőt a sérelmes ítélet annak tulajdonit, Jogos kritikát gyakoroltam a beszerzés fogyatékosságáról és arról, hogy nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a határozott rendelkezéssel, tehát csecsemők részére küldött anyagot azok, akik arra érdemesek, azt meg ne kapják. A leányom másállapotban volt és van, miként azt az ezennel ide eredetiben csatolt hatósági orvosi bizonyítvány tanúsítja. ?t tehát függetlenül attól iszákos-e az ura, vagy sem, joggal megillették azok a holmik, amelyek a csecsemő kezeléssel kapcsolatosan ily rendeltetéssel az árudába elküldtek. Tehát amikor én azt a kijelentést tettem ugyancsak kritikát gyakoroltam és nem szánalmat kívántam a kulákok javára kelteni, hogy igen is valahol valami hiba van a vásárlás, vagy elosztás tekintetében Kisorosziban, mert első a gyermek, függetlenül azttól [!], hogy kié, s nem lehet semmiféle kifogást használni fel, mert mindaddig, amíg ily rendeltetéssel küldött árut csecsemők javára igényelnek, másnak adni nem lehet.

E helyüvé kapcsolódik harmadik kijelentésként terhemre rótt:

„Eljöhet még maga hozzám kenyérért"

A tárgyaláson kérdést intézett hozzám a védelem. Megérdeklődte megfelel-e a valóságnak az, amitt e helyütt hitelt érdemlően, hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazoltam, az nevezetesen, hogy a leányom kisbabát vár. Beigazolást nyert a tárgyaláson az, hogy Sz. J.né, pártelnök felesége szülésznő. Ez a kijelentésem azt jelentette, hogy ne legyen olyan gőgös, mert hiszen eljöhet még hozzám kenyérért, hiszen rövidesen lebabázik a kisleányom és akkor - érthetőleg - szükségünk lehet reá, ő viszont ellenértékként fizetséget kap. Így értelmeztem és nem másként. A helytelenül megállapított tényállás következményeként terhemre rótt bűncselekménynek tényálladéki elemei fenn nem forogván, felmentésemet kérem.

Ezeket az elveket tette magáévá a magyar törvényhozás, amikor a Btá-t és az új bűnvádi perrendtartást megalkotta és e magasztos elvekre tekintettel kérem a t. Fellebbezési Bíróságot, hogy a jogszabálysértéssel, helytelen ténybeli következtetéssel és iratellenesen megállapított tényállásra alapított ítélet megsemmisítésével a II. Bpn. 67.§-ának /2/ bekezdése alapján állapítson meg új tényállást, amelynél a fentebb előadottakat figyelembe venni és ilyként megállapított új tényálláshoz képest oly büntetést állapítani meg szükségképpen, amely gyökeresen különbözik a büntetésnek attól a természetétől, amellyel a kizsákmányoló államban találkozunk.

Az enyhítő körülményeket sem mérlegelte ki javamra a t. Elsőbíróság. Nem mérlegelte azt, hogy nem vagyok osztályidegen, hogy dolgozó vagyok, hogy jogos felháborodásomban ragadtattam el magam kétértelműként magyarázható, de semmiként sem az ítéletben megállapított magyarázatban róható kijelentéseket, hogy nem állok szemben a dolgozó néppel.

Tisztelettel
Ú. J.

Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.