A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Források
Rendőrségi tanúkihallgatási jegyzőkönyvek
a.
Részlet Horgany Teréznek az iváni rendőrőrsön 1951. május 24-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
[...]
210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:
Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta olyan célzó kedvem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította. Amikor ez megtörtént, a gépállomás konyha-vezetőnője szólt Veszelessnek, hogy mit csináltál, ha ezt valaki megtudja, elvisznek. Mire Veszeless a konyha-vezetőnőnek könyörgött, hogy el nem mondja senkinek sem.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kíván.
A jegyzőkönyv helyesen vétetett fel, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.
b.
Részlet Bábi Máriának az iváni rendőrőrsön 1951. május 28-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
[...]
A Bp. 210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:
Előadom, hogy május első felében, a napot pontosan megmondani nem tudom, bejött a gépállomás konyhájára Veszeless Ottó gép.áll.alk. (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt a kijelentést tette, hogy milyen célzó kedvem van.
Azt nem láttam, hogy a puskával hova célzott, csak arra lettem figyelmes, amikor a falról a puska lövedéke elibém, a gyúródeszkára esett, amikor Veszeless Ottó azt mondta, a hétszentségét, de rosszul csináltam. Határozottan állítom azt, hogy azt nem hallottam, hogy Veszeless azt a kijelentést tette volna, hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.
Arról is csak későbbi időben szereztem tudomást, hogy a falon fekvő Rákosi képen a Rákosi egyik szemét érte a lövedék.
Egyebet az ügyre vonatkozólag előadni nem kívánok, a jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet elolvasás után h. h. aláírok.
c.
Részlet Veszeless Ottónak az iváni rendőrőrsön 1951. június 2-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
[...]
Személyazonosságának megállapítása után terhelttel közöltem, hogy demokráciaellenes magatartással van gyanúsítva.
[...]
Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőképp nyilatkozik:
Az ellenem tett gyanúsítást megértettem, bűnösnek nem érzem magamat.
Előadni kívánom, hogy május 10. táján, a napra pontosan nem emlékszem, a gépállomás konyhájába igyekeztem, amikor is kezemben volt egy légpuska, ami a gépállomás tulajdonát képezi. Amikor a konyhaajtóhoz közeledtem, az ajtó előtt lévő hársfán egy verebet láttam, és a puskával rálőttem.
Én azzal a tudattal, hogy a puskában lövedék nincsen, bementem a konyhába és a puskát a kezemben tartva, nem a Rákosi képére fogtam, és puskával játszva a puskát csettethettem, amikor az elsült és a konyha falán elhelyezett Rákosi képen Rákosi elvtárs szemét kivitte.
Tagadom azt, hogy azt a kijelentést tettem volna, hogy milyen célzó kedvem van, és hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.
Elismerem azt, hogy mikor a lövés megtörtént, megijedtem, azonban azt, hogy a szakácsné el ne mondja senkinek, nem mondtam.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kívánok.
A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet felolvasás után helybenhagyólag aláírok.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő