Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben

„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”

Források 

Rendőrségi tanúkihallgatási jegyzőkönyvek

a.
Részlet Horgany Teréznek az iváni rendőrőrsön 1951. május 24-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:

Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta olyan célzó kedvem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította. Amikor ez megtörtént, a gépállomás konyha-vezetőnője szólt Veszelessnek, hogy mit csináltál, ha ezt valaki megtudja, elvisznek. Mire Veszeless a konyha-vezetőnőnek könyörgött, hogy el nem mondja senkinek sem.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kíván.

A jegyzőkönyv helyesen vétetett fel, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.

b.
Részlet Bábi Máriának az iváni rendőrőrsön 1951. május 28-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

A Bp. 210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:

Előadom, hogy május első felében, a napot pontosan megmondani nem tudom, bejött a gépállomás konyhájára Veszeless Ottó gép.áll.alk. (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt a kijelentést tette, hogy milyen célzó kedvem van.

Azt nem láttam, hogy a puskával hova célzott, csak arra lettem figyelmes, amikor a falról a puska lövedéke elibém, a gyúródeszkára esett, amikor Veszeless Ottó azt mondta, a hétszentségét, de rosszul csináltam. Határozottan állítom azt, hogy azt nem hallottam, hogy Veszeless azt a kijelentést tette volna, hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.

Arról is csak későbbi időben szereztem tudomást, hogy a falon fekvő Rákosi képen a Rákosi egyik szemét érte a lövedék.

Egyebet az ügyre vonatkozólag előadni nem kívánok, a jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet elolvasás után h. h. aláírok.

c.
Részlet Veszeless Ottónak az iváni rendőrőrsön 1951. június 2-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

Személyazonosságának megállapítása után terhelttel közöltem, hogy demokráciaellenes magatartással van gyanúsítva.

[...]

Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőképp nyilatkozik:

Az ellenem tett gyanúsítást megértettem, bűnösnek nem érzem magamat.
Előadni kívánom, hogy május 10. táján, a napra pontosan nem emlékszem, a gépállomás konyhájába igyekeztem, amikor is kezemben volt egy légpuska, ami a gépállomás tulajdonát képezi. Amikor a konyhaajtóhoz közeledtem, az ajtó előtt lévő hársfán egy verebet láttam, és a puskával rálőttem.

Én azzal a tudattal, hogy a puskában lövedék nincsen, bementem a konyhába és a puskát a kezemben tartva, nem a Rákosi képére fogtam, és puskával játszva a puskát csettethettem, amikor az elsült és a konyha falán elhelyezett Rákosi képen Rákosi elvtárs szemét kivitte.

Tagadom azt, hogy azt a kijelentést tettem volna, hogy milyen célzó kedvem van, és hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.

Elismerem azt, hogy mikor a lövés megtörtént, megijedtem, azonban azt, hogy a szakácsné el ne mondja senkinek, nem mondtam.

Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kívánok.

A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet felolvasás után helybenhagyólag aláírok.

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.

A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.

Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.

Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2023. szeptember 13.
 

Miklós Dániel
főszerkesztő