Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben

„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”

Források 

Rendőrségi tanúkihallgatási jegyzőkönyvek

a.
Részlet Horgany Teréznek az iváni rendőrőrsön 1951. május 24-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:

Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta olyan célzó kedvem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította. Amikor ez megtörtént, a gépállomás konyha-vezetőnője szólt Veszelessnek, hogy mit csináltál, ha ezt valaki megtudja, elvisznek. Mire Veszeless a konyha-vezetőnőnek könyörgött, hogy el nem mondja senkinek sem.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kíván.

A jegyzőkönyv helyesen vétetett fel, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.

b.
Részlet Bábi Máriának az iváni rendőrőrsön 1951. május 28-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

A Bp. 210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:

Előadom, hogy május első felében, a napot pontosan megmondani nem tudom, bejött a gépállomás konyhájára Veszeless Ottó gép.áll.alk. (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt a kijelentést tette, hogy milyen célzó kedvem van.

Azt nem láttam, hogy a puskával hova célzott, csak arra lettem figyelmes, amikor a falról a puska lövedéke elibém, a gyúródeszkára esett, amikor Veszeless Ottó azt mondta, a hétszentségét, de rosszul csináltam. Határozottan állítom azt, hogy azt nem hallottam, hogy Veszeless azt a kijelentést tette volna, hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.

Arról is csak későbbi időben szereztem tudomást, hogy a falon fekvő Rákosi képen a Rákosi egyik szemét érte a lövedék.

Egyebet az ügyre vonatkozólag előadni nem kívánok, a jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet elolvasás után h. h. aláírok.

c.
Részlet Veszeless Ottónak az iváni rendőrőrsön 1951. június 2-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

Személyazonosságának megállapítása után terhelttel közöltem, hogy demokráciaellenes magatartással van gyanúsítva.

[...]

Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőképp nyilatkozik:

Az ellenem tett gyanúsítást megértettem, bűnösnek nem érzem magamat.
Előadni kívánom, hogy május 10. táján, a napra pontosan nem emlékszem, a gépállomás konyhájába igyekeztem, amikor is kezemben volt egy légpuska, ami a gépállomás tulajdonát képezi. Amikor a konyhaajtóhoz közeledtem, az ajtó előtt lévő hársfán egy verebet láttam, és a puskával rálőttem.

Én azzal a tudattal, hogy a puskában lövedék nincsen, bementem a konyhába és a puskát a kezemben tartva, nem a Rákosi képére fogtam, és puskával játszva a puskát csettethettem, amikor az elsült és a konyha falán elhelyezett Rákosi képen Rákosi elvtárs szemét kivitte.

Tagadom azt, hogy azt a kijelentést tettem volna, hogy milyen célzó kedvem van, és hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.

Elismerem azt, hogy mikor a lövés megtörtént, megijedtem, azonban azt, hogy a szakácsné el ne mondja senkinek, nem mondtam.

Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kívánok.

A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet felolvasás után helybenhagyólag aláírok.

Ezen a napon történt július 22.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő