Kikiáltják Lettország függetlenségét.Tovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1952. január 8-án hozott ítéletéből
[...]
Ítélet:
A megyei bíróság az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja; a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában felmenti. A felmerült bűnügyi költség az államkincstárt terheli.
Indoklás:
Az elsőbíróság ítélet ellen a vádlott és védő felmentés és enyhítés végett fellebbezett.
A fellebbezési bíróság nem fogadta el az elsőbíróság által megállapított tényállást, mert iratellenes az elsőbíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlott beismerte azt, miszerint rálőtt Rákosi Mátyás arcképére, hasonlóan iratellenes az a megállapítás, hogy Bábi Mária vádlott a rendőrség előtt terhelően vallott volna a vádlottra. Éppen azért a tanúkat újból kihallgatta. Figyelemmel arra, hogy Horgany Teréz és Bábi Mária tanúk 3 ízben történt kihallgatásuk során állandóan megváltoztatták vallomásukat, míg a fellebbviteli eljárás során határozottan kijelentették, hogy terhelő vallomásuk nem felel meg a valóságnak, és azt Bábi Mária előadása szerint Horgany Teréz rábeszélése folytán tette meg egy ízben, továbbá, mert adatok merültek fel arra, hogy a tanúkat vádlottal, mint a konyha vezetőjével szemben táplált haragjuk is vezette vallomásuk megtételénél, továbbá, mert Kárpáti Iván tanúvallomása szerint a puska teljesen alkalmatlan célzásra és végül, mert a vádlott atyja gazdasági cseléd sorban volt a felszabadulást megelőzően és a népi demokrácia jóvoltából jutott földhöz, míg a vádlott éppen jó munkája folytán került magasabb állásba, mely körülmények egymagukban is valószínűtlenné teszik azt, hogy a vádlott a vád tárgyává tett magatartást tanúsított volna, ezért a fellebbezési bíróság nem látta megnyugtatóan bizonyítva azt, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette, s mert maga az államügyész indítványozta a vádlott felmentését, ezért a fellebbezési bíróság az ítéletet megváltoztatva, a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában felmentette.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő