Franciaországban a Somme-i csata idején először használnak tankot ("Little Willies" ). A harci gépet a britek küldik a németek ellen.Tovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Részletek a kapuvári járásbíróság 1951. október 9-én hozott ítéletéből
[...]
Ítélet:
A szabadlábon lévő Veszeless Ottó vádlott, aki 22 éves, kapuvári születésű és lakos, magyar állampolgár, ÁMG. raktáros foglalkozású, nőtlen, vagyontalan, jövedelme havi 600-700 forint, katona volt, bűnös az 1946:VII. t.c. 2. § c. pontba ütköző és aszerint minősülő izgatás büntettében.
[...]
Indoklás:
A járásbíróság Veszeless Ottó vádlott nyilatkozata, Horgany Teréz, Bábi Mária, Varga Anna és Varga Bella tanúk vallomása, az iratokhoz a tárgyalás során becsatolt arcképlenyomat, mint tárgyi bizonyíték és a tárgyalás egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Veszeless Ottó vádlott, aki az iváni állami gépállomáson raktárkezelőként működött 1951. évi május hó első felében, közelebbről meg nem határozható napon légpuskával a gépállomás udvarán verebekre lövöldözött, majd a megtöltött légpuskával belépett a gépállomás konyhájába, ahol Bábi Mária a gépállomás szakácsnője és Horgany Teréz tartózkodtak. Veszeless Ottó a konyhába való belépése után azzal a hangos kijelentéssel, hogy „de jó célzó kedvem van", a kezében tartott légpuskát célzásra emelve, a konyha egyik falán elhelyezett „Rákosi" arcképre célozva, még ezt a kijelentést téve, „vén zsidó, most kilövöm a szemedet" a puskát elsütötte s annak lövedéke a falon elhelyezett arcképet a szem helyén érte, majd a falról lepattanva az asztalnál foglalatoskodó Bábi Mária elé, a gyúróasztalra esett. A lövés után Veszeless Ottó vádlott, maga is megijedvén tettétől és tartva annak következményeitől, mentegette magát a konyhában tartózkodó Bábi Mária és Horgany Teréz előtt, kérdvén őket, „most mit tegyek", majd fellépve az egyik lócára, a falon elhelyezett arcképen a lövés helyét beceruzázta, hogy így tüntesse el azon a lövés helyét.
Veszeless Ottó vádlottnak a tényállásban leírt ezen cselekménye, figyelemmel arra, hogy sértő kijelentése az ország
a személyére vonatkozott, aki egyben az ország építését végző párt főtitkára is, továbbá azon cselekménye, amellyel a sértő kijelentések megtételével egyidejűleg a falon elhelyezett arcképre lőtt, megvalósítja az 1946:VII. tc 2. c. pontjában meghatározott és aszerint minősülő izgatás bűntettét.[...]
A vádlott tagadásával szemben a járásbíróság a kihallgatott Bábi Mária és Horgany Teréz tanúk vallomása alapján állapította meg a tényállást, és állapította meg a vádlottnak a bűnösségét. Bábi Mária és Horgany Teréz tanúk ugyan másodízben történt kihallgatásuk során már megváltoztották vallomásaikat, és úgy adták elő a történteteket, mintha a vádlott valóban véletlenül sütötte el a konyhában a légpuskát és az valóban csak véletlenül érte a falon elhelyezett Rákosi arcképet, ellentétben első ízbeni kihallgatásukkor tett vallomásaiktól, amikor is mindkét tanú határozottan vallotta és állította azt, hogy vádlott szándékosan célozva lőtt az arcképre s tette meg ugyanakkor kijelentéseit. Minthogy pedig a tanúnak vallomásai közül a rendőri nyomozati eljárás során tett vallomásaik is az előző ízben tett vallomásaikkal egyezőek és azokat erősítik meg, s mert tanúk különösebb okát nem tudták adni annak, hogy miért változtatták meg az első ízben tett vallomásaikat, a járásbíróság a tanúk vallomásai közül az első ízben tett vallomásaikkal egyezőek és azokat erősítik meg, s mert tanúk különösebb okát nem tudták adni annak, hogy miért változtatták meg az első ízben tett vallomásokat, fogadva el hitelt érdemlőknek, állapította meg az ítéleti tényállást és vádlottnak a terhére rótt bűncselekményekben való bűnösségét.
Büntethetőségét megszüntető ok nem forog fenn.
A büntetés kiszabásánál a járásbíróság a vádlott büntetlen előéletét, mint enyhítő körülményt vette figyelembe, amivel szemben súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy tettét a vádlott, mint olyan egyén követte el, aki úgy saját maga, mint szülei helyzetének jobbrafordulását éppen annak a pártnak köszönheti, amelynek vezetője Rákosi Mátyás, és aki a társadalomban elfoglalt állásából és helyzetéből kifolyóan éppen ellenkezőleg, a legnagyobb elismeréssel lett volna köteles viselkedni. Az enyhítő és súlyosító körülmények eme viszonylatában is, a cselekmény nagyfokú társadalmi veszélyessége mellett is, figyelemmel a vádlott személyében rejlő kisebb fokú társadalmi veszélyességre, a bíróság alkalmazhatónak találta vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazását, s ennek megfelelően állapította meg a rendelkező részben meghatározott szabadságvesztés-büntetést, amit mindezekkel arányosnak talált.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 15.
1916
1935
A nürnbergi törvények meghozatala.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő