Kétnapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, Hruscsov és John F. Kennedy között.Tovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Részletek a Győr-Sopron Megyei Bíróság tárgyalási jegyzőkönyveiből
a.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 4-ei ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Kirendelt védő perorvoslatát fenntartja.
Vádlott a tanácsvezető kérdésére előadja:
Apám uradalmi cseléd volt az Eszterházy uradalomban Kistölgyfa majorban, hol most is él, s 5 hold juttatott földön gazdálkodik. 5 testvérem van, ebből ketten vagyunk otthon. Egyik testvérem a Kaposvári Hitelintézet h[elyettes] igazgatója. Ő is, én is párttagok vagyunk. Bár én csak tagjelölt vagyok. E bátyám azelőtt munkás volt.
Én mint traktorista kerültem az Állami Gépállomásra Kapuvárott, honnan jó munkám miatt kerültem az Iváni Állami Gazdasághoz, mint raktárvezető. E minőségben többször figyelmeztettem Varga Anna és Horgany Teréz traktoristákat hanyag munkájuk miatt, s mert az anyaggal lelkiismeretlenül bántak, ezért mindketten megharagudtak reám, s mikor a Gazdaságvezető feketevágása miatt a vádlottra, Szederkényire terhelőleg vallottam az igazságnak megfelelően, ellenszenvük csak nőtt e két tanúnak ellenem. S mikor a szerencsétlen véletlen folytán a légpuska kezemben a vádbeli alkalommal elsült, Varga Bella ki is jelentette Kárpáti Iván főgépész előtt, hogy most bosszút fognak állni rajtam!
A puskával a vádbeli alkalommal az udvaron verébre lőttem, de nem sült el, s a lövedék bent maradt a csőben. Ezután beléptem a konyhába, s amint a két tanúval beszélgettem, az ujjam még az elsütő billentyűn feküdt, s úgy húzogattam meg a billentyűt egymás után többször. Egyszer csak a lövedék kiszabadult, s a falba fúródott, az ott függő Rákosi képen keresztül. Véletlen volt mindez, kijelentést, izgatót, pedig egyáltalán nem tettem! Az eset után a Gazdaságtól elbocsátottak, s a nyáron katona voltam, most pedig a Vízgazdálkodásnál dolgozom, mint kubikos!
A raktárosi teendőim közé tartozott az üzemi konyha ellenőrzése is!! A puska az Állami Gazdaság sportkörének tulajdona volt!!
b.
Részletek a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 18-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Horgany Teréz:
Előre kell bocsátanom, hogy én nem voltam s nem is vagyok haragban a vádlottal:
A vádlott a kérdéses alkalomkor légpuskával a kezében lépett be a konyhába, miután kint az udvaron e puskával verebekre lőtt. Belépve az ajtón, a kezében lévő puska ravaszát csettegtette, mely elsült anélkül, hogy célzott volna. A kis lövedék Rákosi falon függő arcképébe vágódott, mire a vádlott ijedten megjegyezte: „Ezt nem jól tettem!" Majd eltávozott a konyhából.
Ezen alkalomkor a konyhában levő Bábi Mária a konyha szakácsa volt, ki 48 éves, én 19 éves vagyok s 6 elemit végeztem, majd traktorista lettem, ma is az vagyok. Jelenleg Máriakálnokon dolgozom a traktorállomáson!
Tanácsvezető a tanú elé tárja nyomozati vallomását, mire a tanú: Tény, hogy a rendőrségen így vallottam, de nagyon meg voltam ijedve, s azt sem tudtam, mit is mondok! Egyik leány, a rendőrségre történt indulásom előtt azt mondotta, ha nem úgy vallok, mint azt tettem, be fognak zárni! S ez ijedtségemet még fokozta. Hogy ki volt e személy, azt már megjelölni nem tudom. A rendőrségen a feltett kérdésekre feleltem s válaszomat írták, majd aláírás előtt az egész jegyzőkönyvet elém tárták.
Első bíróság előtt tett vallomásainak elébe tárása után: A bíróságon az eljáró bíró több esetben reám kiáltott, s én, aki soha ilyen helyen nem jártam, bizony megijedtem s azt sem tudtam, mit beszélek. A mostani vallomásomat tartom fenn. Én határozottan állítom, hogy a vádlott a konyhába történt belépésekor nem mondotta „De célzó kedvem van ma!" Én nem akartam, ismétlem, a vádlottat kifúrni helyéről. Varga Anna már nincs a gépállomáson, alighanem Cirákon lakik.
Veszeless Ottó vádlottal e tárgyalás előtt, sem máskor nem beszéltem!
Sem ő, sem más nekem nem mondotta, hogy akár itt, akár a rendőrségen, vagy első bíróságon hogyan valljak!
tag vagyok, öntudatos dolgozó, s így ha igaz lenne a vádlottnak tulajdonított kijelentés, azt most nyíltan megmondanám![...]
Kárpáti Iván [...] éves, [...] szül. [...] lakos, nős, gépállomás főgépésze, érdektelen.
Én a vádbeli időben az iváni gépállomáson együtt dolgoztam a vádlottal. Ő raktáros volt, én főgépész s egyúttal párttitkár, s jelenleg is tisztséget töltök be a pártnál, az új választás után. Pénztárosnak lettem megválasztva.
A vádlott hibátlanul dolgozott s politikailag is fejlődőképesnek mutatkozott!
A vádbeli esetnél nem voltam jelen, erről csak a történtek után szereztem tudomást, mert élénk vita s tárgyalás alapját képezték a történtek. Beszélték, hogy kik, bizony már nem tudom, miszerint a vádlott kijelentéseket is tett volna. Viszont a vádlott ezt előttem tagadta, s azt mondotta, hogy a kérdéses délelőttön verebekre lövöldözött a gépállomás légpuskájával, s a lövedék mindig beszorult a závárzatba. Majd egy beszorult lövedékes célzás után puskával a kezében betért a konyhába. Belépve ide, a kezében lévő puskán, a billentyűt állandóan csattogtatta, s egy óvatlan pillanatban az elsült, a lövedék kiszabadult s a falon lévő Rákosi képbe fúródott. Ismételte előttem, hogy mindez véletlenül történt, nem is célzott, s lehetett látni, hogy meggondolatlan tettét nagyon bánja. Meg kell jegyeznem, hogy a vádlott ezen állítását támogatni látszik azon kétségtelen tény, hogy a puska célzóműje rossz volt, ezt a vádlott is mutatta nekem, ugyanis az irányzékcsavar erről elveszett! Satuba beszorítva sem lehetett a 4 m-re elhelyezett céltárgyat eltalálni! Mind ezt ezért tudom, mert ehhez értek, ugyanis katonakoromban fegyvermester mellett dolgoztam!
Varga Anna, ki Horgany Terézzel együtt dolgozott a gépállomáson, az eset után nekem azt a kijelentést tette, hogy Veszeless a vádbeli esetnél semmi kijelentést sem tett, ezt csak reá akarják fogni, hogy kinyírják. Még azt is mondotta, hogy ezt hajlandó bárhol tanúsítani. Neveket ugyan nem említett s én nem is kérdeztem. Arról nem tudok, hogy valami ellenszenv nyilvánult volna meg a vádlott ellen. Tény hogy a Szederkényi eset kapcsán a vádlott nyíltan helytelenítette az előbbi által eszközölt feketevágást, de sokan melléje is álltak, bár Szederkényi oldalán is megnyilatkoztak a dolgozók, de elenyésző kisebbségben a vádlottal szemben, illetve ennek táborával!
Horgany Teréz jó munkásnak bizonyult, hallgatag, s így nem tudtam megismerni. Bábi Mária is jól dolgozik, de nagy szája van, s össze-vissza beszél. Az eset után vele is beszéltem a történtek felöl érdeklődve. Azt mondotta, hogy konyhai elfoglaltsága következtében, nem látott s nem hallott semmit! Hogy az eljárás során ő mégis terhelőleg vallott, csak abban látom magyarázatát, hogy a vádlott szókimondó egyénisége folytán reá megharagudhatott, s e harag vezethette vallomásában is!
Varga Anna már nincs Ivánban, nem tudom a tartózkodási helyét.
[...]
Tanácsvezető kérdésére a vádlott még előadja: Mint már az előző tárgyalás során előadtam, katona nem voltam sohasem egész az idei nyárig. 1951. július 3-án vonultam be, s szeptember 30-án szereltem le az idén. Levente 1943. évben voltam, de puskával sohasem bántam itt, ilyen kiképzést nem kaptunk.
c.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1952. január 8-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Bábi Mária:
A vádbeli alkalomkor a vádlott puskával a kezében bejött a konyhába, hol én és Horgany Teréz főztünk. A puskát kezében lóbálva ezt mondotta: „Márinéni! Célzó kedvem van, rálövök a fazékra!" E fazék nem messze tőlem a tűzhelyen volt, én meg a gyúródeszkán tésztát gyúrtam. A következő pillanatokban pedig egy csettenést halottam, s a kis lövedék a Rákosi képről lehullott az előttem levő gyúródeszkára! Erre így szóltam a vádlotthoz: „Ottó nem jól csináltad, de már késő!" A vádlott pedig szótlanul kiment a konyhából.
Tanácsvezető a tanú elé tárja a 2. sorsz.jkv-be foglalt vallomását, mire a tanú: Horgany Teréz vett reá a tárgyalás előtt akkor, hogy is valljak, mint felolvasva lett most előttem, meg akkor magam is haragudtam a Szederkényi eset miatt a vádlottra!
A második tárgyaláson azonban a járásbíróságnál már úgy vallottam, mint a rendőrségen, s mint amint a valójában is történt. Magam is megbántam már helytelen tettemet! A vádlott demokráciaellenes kijelentését sem az eset alkalmával, sem máskor nem tett! Vádlottal júliusi eltávozása óta sohasem beszéltem.
Közvádló kérdésére: Most második tárgyaláson, és a rendőrségen vallottam igazat. Ezt tartom fenn. Az eset előtt a konyhán Horgany Teréz és Varga Anna beszélte, hogy addig nem nyugszik egyik sem, míg a vádlottat ki nem fúrják. Haragudtak a vádlottra azért, mert őket hanyag munkájuk miatt több ízben a vádlott megpirongatta!
Tanácsvezető kérdésére a vádlott: A fazékra célzó kijelentést én nem tettem, eddig sem mondottam. Tanúval történt szembesítés erre eredménytelen. Tanú részére a bíróság 40,40 Ft vasúti költséget állapít meg és utalványoz.
Közvádló kérdésére a vádlott: Azelőtt másfél évig traktoros voltam, jó munkámat még a brigád többi tagjaival egyetemben a helyi újság is hozta.
Ha ügyem kedvezően végződik reám, a Gépállomás visszavesz!
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő