Gyenes György levelei a munkaszolgálatból

„Cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!)"

„Anyukám csak semmi letargia. Összeszorított fogakkal is, de tartsd magad egyenesen, most már ki muszáj bírni fizikailag és szellemileg egyaránt. Gondolj arra, hogy nekem éppúgy csak egy célom van, élni Érted. Rövid a hely, nem tudlak hosszú szavakkal vigasztalni, de így is kell érezned azt a vágyódást, tudni és érteni azt az összekötő kapcsot, ami Bennünket minden, de minden körülmények közt együtt tart és éltet."

György levelei 1944 késő tavaszán a Szív utca 28. szám alatti lakásukba érkeztek, az ősszel írt lapokat viszont már a 14. számba . A dátumból sejthető, a család nem önszántából költözködött, a lakáscsere mögött a zsidók sárga csillaggal megjelölt házakba történő állt.

Dorogi Farkas Ákos polgármester június 17-én tette közzé a csillagos házaknak a főváros akkori 14 kerületére lebontott

. A Szív utca 14. szám azok közé az épületek közé tartozott, melyeket utólag vettek lajstromba. A Budapesti Közlöny június 24-ei száma közölte a „zsidóházaknak" a rendelet felülvizsgálata utáni, végleges lajstromát, ekkor 54 új házat jelöltek ki és 862-t .

A Szív utca 14. szám alatti lakóház, melynek egy 3. emeleti lakását lakta a Gyenes-család 1944 nyarától.
Fotó: Google Térkép

A családot a fővárosi zsidókkal együtt 1944 nyarán nem fenyegette még közvetlen életveszély. Ugyanakkor nem sok reményre adhattak okot a nyíregyházi

fennmaradt levelezőlapjai, noha ezek is azt a hamis reményt táplálták, amellyel a budapesti zsidóság sokáig hitegette önmagát, illetve hagyta, hogy vele: „Hála a sorsnak, hogy titeket megmentett ettől, ami minket ért. Ti remélhettek, mert egészen más a helyzetetek. Mindannyian csókolunk mindenkit és most már utoljára Isten veletek! Károly."

A levelezés 1944. nyár végén és őszén zajlik, a kronologikus sorrend felállítását megnehezíti a leveleken a datálás, illetve a postai bélyegző hiánya. Az mindenesetre biztosra vehető, hogy a hagyaték csak töredékét tartalmazza a küldeményeknek. A Magyar Királyi Állami Posta által készített sárga színű postai levelezőlapokra füleki postabélyegző került. Ezeket feladójuk a polgári postán keresztül továbbította az erre vonatkozó díjszabása szerinti áron. A díjmentesség csak azokat az alakulatokat illette meg, amelyek tábori postaszámmal rendelkeztek, ez a fronton, vagy a visszacsatolt részeken szolgálatot teljesítő egységekre egyaránt jellemző volt, a 107/303. század esetében azonban nem állt

.

A hadrakelt sereg és a hátország közötti postaforgalom közvetítésére még békeidőben megszervezték a tábori posta rendszerét. A Felvidék visszacsatolásakor azonban a Magyar Királyi Posta és a Honvédelmi Minisztérium úgy döntött, hogy nem mozgósít és állít fel tábori postahivatalokat. E mögött valószínűleg a területszerzés békés jellegének hangsúlyozása állhatott. A diplomáciai egyezmények útján visszaszerzett terült nem fegyveres harcok árán jutott újfent az ország birtokába, így hivatalosan nem tekinthető a bevonult sereg sem hadrakeltnek. Itt a postaforgalmat a bevonuló alakulatokkal együtt mozgó Magyar Királyi Posta látta, ezért látható György 1944-es levelezőlapjain is a mozgóposta

. Továbbá néhány lapon a postabélyegző mellett a cenzúra pecsétje is fellelhető „Ellenőrizve" szöveggel és dátumpecséttel.

A munkaszolgálatosokat reggelenként zárt sorban kísérték munkára a füleki zománcgyárba, ahol az üzemhez tartozó fatelepén és különféle építkezéseken dolgoztatták

. A napi munkaidő nyolc óra volt, amit három óra túlórával toldottak meg. Órabér gyanánt egy pengőt kaptak, amit tíznaponta fizettek ki, de a fizetés napján a csendőrök a pénzt rendszerint elvették. György emellett egyik levelében megemlítette, hogy gyengélkedőre került, ami arra enged következtetni, hogy munkavezetőik tekintettel voltak egészségügyi állapotukra.

Kincstári felszerelésüket - ahogy arról május 28-ai levelében beszámolt - egy darab, koszos és használhatatlan kincstári sapka és egy jó állapotú karszalag tette ki. A szállásukat a faszárító pajtákban leszórt szalma jelentette, mosakodásra volt lehetőségük. György azt írta, az éjszakai hidegek ellen a szalmába fúrták magukat. Lajos nevű bajtársukon pedig, aki úgy feküdt le, „mint egy búvár, mikor a mélybe száll," minden este nagyokat derültek. Később beköltöztek a Vigadó

: „szép új terem, bőséges férőhely, mégis csak szoba, némileg a »hazára« emlékeztet." Az étkezésük nem túl bőséges, de a körülményekhez képest rendszeres volt. Az éhezés ellen szól a böjt betartásának lehetősége is. Ennek ellenére, mikor György „jó bulija" révén meszet oltott, megjegyezte, hogy a könnyebb fizikai munkával járó kevesebb energia befektetés némileg kompenzálta a koszt gyengeségét.

Ahogyan a katonaságot általában, úgy a muszos századokat is - sőt, speciális helyzetük, a mindennapos atrocitásoknak való kiszolgáltatottságuk és folyamatos fenyegetettségük miatt még hatványozottabban - jellemezte a bajtársi közösségek, „háztartások" kialakulása, melyeknek tagjai próbálták egymást segíteni, amivel csak tudták. György szolidaritása példaértékű e tekintetben, ő egész századát igyekezett támogatni, részvétet tanúsított szerencsétlenebb, rosszabb hátterű sorstársai iránt: „Írok a közeljövőben egy hivatalos lapot, melyben ruhaneműt fogok kérni a század részére. Valóban nagyon szegény fiúk is vannak, kik részére bármilyen kis mennyiségben lehet küldeni. Pl. egy rongyos lepedő, rossz cipő, 1-2 pár harisnya, vagy akármi. Kérlek, szedjetek össze, amit lehet."

Gyenes György szüleinek küldött levelezőlapjainak egyike.
Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2013.159.6.

György lapjai egy másik jellegzetességre is utalnak: a vidéki állomáshelyre vezényelt muszosokat a kerettagok alkalomadtán „hazakísérték," elintézték számukra, hogy rövidebb időt az otthonukban tölthessenek. Bizonyos esetekben ezt a jó szándék, míg máskor a haszonszerzés vágya motiválta: „Csütörtökön újabb csoport megy Pestre, ugyanazok vezetésével, mint a múltkor, avval a különbséggel, hogy az esetleges csomagot, amit el akartok küldeni, a következő címre vigyétek el. Markó utca 7. félemelet 4. Hegedüs." A századokat átszövő korrupciós szálakról hemzsegnek a visszaemlékezések, erről mesélnek a bónozások, a hipisek, illetve a keret különféle „szerzeményezéseihez" való asszisztálások

.

„Mosolyogni és hinni kell" - biztatja szüleit a „magát igen jól érző Gyuri," akiről megállapíthatjuk, hogy érett férfiként ítélte meg helyzetét, reálisan látta lehetőségeit, és hálás volt azon könnyebbségekért, amelyek helyzetén enyhítettek. Ugyanakkor nem feledhető, hogy a lapokat ellenőrizték, emellett György hozzáállásával minden bizonnyal aggódó szüleit is nyugtatni próbálta. Másrészt igyekezett csillapítani az egyre nehezebb életfeltételek között, a csillagos házak zsúfoltságában elszabadult indulatokat: „Az otthoni torzsalkodások és haragtartás: hazamenetelem után lesz néhány erőteljes szavam, esetleg pofon is (nagyon megerősödtem!). Ilyesmivel foglalkozunk 1944-ben, ez 1. nagyfokú hálátlanság a gondviseléssel szemben. 2. nevetséges."

Hivatalos úton feladott levelezőlapjai mellett - sok bajtársával egyetemben - lényegi mondanivalóját a cenzúra állomásait kikerülő feketeleveleiben közölte

. Azok a muszosok, akik módot találtak a cenzúra kijátszására, nagyobb terjedelemben, egészen más minőségben és természetesen jóval valóságosabb tartalommal levelezhettek. Ez esetben a helyzetjelentések őszinteségének - mint arra fentebb utaltam - csak az otthoniak megnyugtatására irányuló törekvés szabott gátat. „Mindent, amit más levélben nem mondhattam el, előszóval elmondja majd Gyuri pontosan, részletesen. Elmondja, hogy nagyon várjuk a végét, hogyan reménykedünk, hogy ez mihamarabb bekövetkezik, hogy tartja ez bennünk a lelket s a remény éltetésében minden akadályon keresztül haza fogunk jutni!" - olvasható a tényleges lelki állapotukról szóló tájékoztatás.

„Hugó meggyógyult - Hugó még beteg": az ilyen és ehhez hasonló ártatlan mondatok valójában a feketelevelek célba érésének statisztikai mutatóiként szolgáltak. Első esetben egy, Hugó „gyógyulásának" elmaradása esetén pedig két küldemény került a címzetthez. Több olyan gyanús mondat is olvasható a levelekben, amelyek valószínűleg valami mögöttes tartalomra utalnak, így egy bizonyos Pistike újabb cselekedeteiről, egy könnyező nagynéniről, valamint egy piknikről, melyek helyes kódolására az „Értitek, ugye?" kérdés is felhívta a figyelmet.

Ezen a napon történt február 04.

1919

– A magyar hadseregen belül megalakul az első önálló térképészeti szervezet, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport.Tovább

1939

Milan Stojadinović jugoszláv kormányfő bukása.Tovább

1946

Nagy Ferenc miniszterelnök kormányt alakít.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő