A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Gyenes György levelei a munkaszolgálatból
„Cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!)"
„Anyukám csak semmi letargia. Összeszorított fogakkal is, de tartsd magad egyenesen, most már ki muszáj bírni fizikailag és szellemileg egyaránt. Gondolj arra, hogy nekem éppúgy csak egy célom van, élni Érted. Rövid a hely, nem tudlak hosszú szavakkal vigasztalni, de így is kell érezned azt a vágyódást, tudni és érteni azt az összekötő kapcsot, ami Bennünket minden, de minden körülmények közt együtt tart és éltet."
A „munkaszolgálatba mentés" a nyilas hatalomátvételig működött. 1944. október 15. után a még Magyarországon lévő munkásszázadok és a fővárosban maradt mintegy 200 ezer zsidó helyzete nagyjából azonossá vált. A Honvédelmi Minisztérium október 26-ai bizalmas rendelete adott hírt arról a megállapodásról, mely szerint a magyar kormány hadifontosságú építési munkálatokhoz kölcsönképpen katonai kisegítő szolgálatot teljesítő legénységet bocsát a német hatóságok rendelkezésére. Hetven munkaszolgálatos egységet indítottak útnak a magyar katonai hatóságok, átadásuk november 2-án Mosonmagyaróváron kezdődött meg. November 6-ától kezdődően pedig a munkaszolgálatra alkalmasnak talált zsidókat Budapestről gyalogmenetben hajtották nyugat felé a bécsi országúton.
György utolsó levelének feladása utáni sorsára vonatkozó ismereteink homályba vésznek, semmi egyéb dokumentum, igazolás nem áll rendelkezésünkre. A következő biztos pont az adományozó közlése, mely szerint a fiatalembert nem hurcolták el a nyugati határhoz, hanem a fővárosban bujkálva érte őt a szovjet csapatok bevonulása. Analógiákra kell hagyatkoznunk, a század tagjaival készített interjúk, felvett jegyzőkönyvek alapján valószínűsíthetjük, mi történt vele.
A 107/303. század legénysége 1944. október 16-án Budapest felé indult, a Szálasi-féle hatalomátvétel hírére azonban jobbnak látták Füleken maradni. November 5-én nyílt parancsot kaptak, hogy az alakulatot az Albrecht-laktanyába kell irányítani. Dömösig gyalogoltak. A századon - melynek jövője nem sok biztatóval kecsegtetett - Mellinger parancsnok segített: svájci menlevelet szerzett számukra, majd feltette őket egy dunai uszályra, így érkeztek meg november első napjaiban Budapestre, ahol az Aréna úti laktanya fűtetlen helyiségeibe kerültek, mindenféle ellátás
. Szolgálati jeggyel el lehetett hagyni az épületet, többen éltek is ezzel a .Tehát György is azon személyek közé tartozott, aki valamilyen módon Budapestre
. Ebben az időszakban csillagos házakban bujkált, a családi emlékezet feljegyzett egy keresztény órásmestert, aki többször segített rajta élelemmel. Túlélési esélyei jobbnak bizonyultak az átlagnál. Szerencséje volt, mert nem kegyetlen parancsnok és kínzásokat kedvelő keretlegények kezei közé került. Húsz éves fiatalemberként valószínűleg megfelelő kondícióval rendelkezett, így sokkal jobban bírta szervezete a fizikai megterhelést és az éhezést. Pozitív hozzáállására, életszeretetére pedig mi sem nagyobb bizonyíték, mint szüleinek folytonos biztatása, kitartásra buzdítása.Gyenes György a háború után a szegedi egyetemen klasszika-filológia szakot végzett. 1949-től a
dolgozott zenei forgatóként, zenei szerkesztőként, rendezőként végül pedig művészeti főmunkatársként ment nyugdíjba 1991-ben. 2002-ben hunyt el.Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő