Gyenes György levelei a munkaszolgálatból

György levelei 1944 késő tavaszán a Szív utca 28. szám alatti lakásukba érkeztek, az ősszel írt lapokat viszont már a 14. számba . A dátumból sejthető, a család nem önszántából költözködött, a lakáscsere mögött a zsidók sárga csillaggal megjelölt házakba történő állt.

Dorogi Farkas Ákos polgármester június 17-én tette közzé a csillagos házaknak a főváros akkori 14 kerületére lebontott

. A Szív utca 14. szám azok közé az épületek közé tartozott, melyeket utólag vettek lajstromba. A Budapesti Közlöny június 24-ei száma közölte a „zsidóházaknak" a rendelet felülvizsgálata utáni, végleges lajstromát, ekkor 54 új házat jelöltek ki és 862-t .

A Szív utca 14. szám alatti lakóház, melynek egy 3. emeleti lakását lakta a Gyenes-család 1944 nyarától. Fotó: Google Térkép

A családot a fővárosi zsidókkal együtt 1944 nyarán nem fenyegette még közvetlen életveszély. Ugyanakkor nem sok reményre adhattak okot a nyíregyházi

fennmaradt levelezőlapjai, noha ezek is azt a hamis reményt táplálták, amellyel a budapesti zsidóság sokáig hitegette önmagát, illetve hagyta, hogy vele: „Hála a sorsnak, hogy titeket megmentett ettől, ami minket ért. Ti remélhettek, mert egészen más a helyzetetek. Mindannyian csókolunk mindenkit és most már utoljára Isten veletek! Károly."

A levelezés 1944. nyár végén és őszén zajlik, a kronologikus sorrend felállítását megnehezíti a leveleken a datálás, illetve a postai bélyegző hiánya. Az mindenesetre biztosra vehető, hogy a hagyaték csak töredékét tartalmazza a küldeményeknek. A Magyar Királyi Állami Posta által készített sárga színű postai levelezőlapokra füleki postabélyegző került. Ezeket feladójuk a polgári postán keresztül továbbította az erre vonatkozó díjszabása szerinti áron. A díjmentesség csak azokat az alakulatokat illette meg, amelyek tábori postaszámmal rendelkeztek, ez a fronton, vagy a visszacsatolt részeken szolgálatot teljesítő egységekre egyaránt jellemző volt, a 107/303. század esetében azonban nem állt

.

A hadrakelt sereg és a hátország közötti postaforgalom közvetítésére még békeidőben megszervezték a tábori posta rendszerét. A Felvidék visszacsatolásakor azonban a Magyar Királyi Posta és a Honvédelmi Minisztérium úgy döntött, hogy nem mozgósít és állít fel tábori postahivatalokat. E mögött valószínűleg a területszerzés békés jellegének hangsúlyozása állhatott. A diplomáciai egyezmények útján visszaszerzett terült nem fegyveres harcok árán jutott újfent az ország birtokába, így hivatalosan nem tekinthető a bevonult sereg sem hadrakeltnek. Itt a postaforgalmat a bevonuló alakulatokkal együtt mozgó Magyar Királyi Posta látta, ezért látható György 1944-es levelezőlapjain is a mozgóposta

. Továbbá néhány lapon a postabélyegző mellett a cenzúra pecsétje is fellelhető „Ellenőrizve" szöveggel és dátumpecséttel.

A munkaszolgálatosokat reggelenként zárt sorban kísérték munkára a füleki zománcgyárba, ahol az üzemhez tartozó fatelepén és különféle építkezéseken dolgoztatták

. A napi munkaidő nyolc óra volt, amit három óra túlórával toldottak meg. Órabér gyanánt egy pengőt kaptak, amit tíznaponta fizettek ki, de a fizetés napján a csendőrök a pénzt rendszerint elvették. György emellett egyik levelében megemlítette, hogy gyengélkedőre került, ami arra enged következtetni, hogy munkavezetőik tekintettel voltak egészségügyi állapotukra.

Kincstári felszerelésüket - ahogy arról május 28-ai levelében beszámolt - egy darab, koszos és használhatatlan kincstári sapka és egy jó állapotú karszalag tette ki. A szállásukat a faszárító pajtákban leszórt szalma jelentette, mosakodásra volt lehetőségük. György azt írta, az éjszakai hidegek ellen a szalmába fúrták magukat. Lajos nevű bajtársukon pedig, aki úgy feküdt le, „mint egy búvár, mikor a mélybe száll," minden este nagyokat derültek. Később beköltöztek a Vigadó

: „szép új terem, bőséges férőhely, mégis csak szoba, némileg a »hazára« emlékeztet." Az étkezésük nem túl bőséges, de a körülményekhez képest rendszeres volt. Az éhezés ellen szól a böjt betartásának lehetősége is. Ennek ellenére, mikor György „jó bulija" révén meszet oltott, megjegyezte, hogy a könnyebb fizikai munkával járó kevesebb energia befektetés némileg kompenzálta a koszt gyengeségét.

Ahogyan a katonaságot általában, úgy a muszos századokat is - sőt, speciális helyzetük, a mindennapos atrocitásoknak való kiszolgáltatottságuk és folyamatos fenyegetettségük miatt még hatványozottabban - jellemezte a bajtársi közösségek, „háztartások" kialakulása, melyeknek tagjai próbálták egymást segíteni, amivel csak tudták. György szolidaritása példaértékű e tekintetben, ő egész századát igyekezett támogatni, részvétet tanúsított szerencsétlenebb, rosszabb hátterű sorstársai iránt: „Írok a közeljövőben egy hivatalos lapot, melyben ruhaneműt fogok kérni a század részére. Valóban nagyon szegény fiúk is vannak, kik részére bármilyen kis mennyiségben lehet küldeni. Pl. egy rongyos lepedő, rossz cipő, 1-2 pár harisnya, vagy akármi. Kérlek, szedjetek össze, amit lehet."

Gyenes György szüleinek küldött levelezőlapjainak egyike. Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2013.159.6.

György lapjai egy másik jellegzetességre is utalnak: a vidéki állomáshelyre vezényelt muszosokat a kerettagok alkalomadtán „hazakísérték," elintézték számukra, hogy rövidebb időt az otthonukban tölthessenek. Bizonyos esetekben ezt a jó szándék, míg máskor a haszonszerzés vágya motiválta: „Csütörtökön újabb csoport megy Pestre, ugyanazok vezetésével, mint a múltkor, avval a különbséggel, hogy az esetleges csomagot, amit el akartok küldeni, a következő címre vigyétek el. Markó utca 7. félemelet 4. Hegedüs." A századokat átszövő korrupciós szálakról hemzsegnek a visszaemlékezések, erről mesélnek a bónozások, a hipisek, illetve a keret különféle „szerzeményezéseihez" való asszisztálások

.

„Mosolyogni és hinni kell" - biztatja szüleit a „magát igen jól érző Gyuri," akiről megállapíthatjuk, hogy érett férfiként ítélte meg helyzetét, reálisan látta lehetőségeit, és hálás volt azon könnyebbségekért, amelyek helyzetén enyhítettek. Ugyanakkor nem feledhető, hogy a lapokat ellenőrizték, emellett György hozzáállásával minden bizonnyal aggódó szüleit is nyugtatni próbálta. Másrészt igyekezett csillapítani az egyre nehezebb életfeltételek között, a csillagos házak zsúfoltságában elszabadult indulatokat: „Az otthoni torzsalkodások és haragtartás: hazamenetelem után lesz néhány erőteljes szavam, esetleg pofon is (nagyon megerősödtem!). Ilyesmivel foglalkozunk 1944-ben, ez 1. nagyfokú hálátlanság a gondviseléssel szemben. 2. nevetséges."

Hivatalos úton feladott levelezőlapjai mellett - sok bajtársával egyetemben - lényegi mondanivalóját a cenzúra állomásait kikerülő feketeleveleiben közölte

. Azok a muszosok, akik módot találtak a cenzúra kijátszására, nagyobb terjedelemben, egészen más minőségben és természetesen jóval valóságosabb tartalommal levelezhettek. Ez esetben a helyzetjelentések őszinteségének - mint arra fentebb utaltam - csak az otthoniak megnyugtatására irányuló törekvés szabott gátat. „Mindent, amit más levélben nem mondhattam el, előszóval elmondja majd Gyuri pontosan, részletesen. Elmondja, hogy nagyon várjuk a végét, hogyan reménykedünk, hogy ez mihamarabb bekövetkezik, hogy tartja ez bennünk a lelket s a remény éltetésében minden akadályon keresztül haza fogunk jutni!" - olvasható a tényleges lelki állapotukról szóló tájékoztatás.

„Hugó meggyógyult - Hugó még beteg": az ilyen és ehhez hasonló ártatlan mondatok valójában a feketelevelek célba érésének statisztikai mutatóiként szolgáltak. Első esetben egy, Hugó „gyógyulásának" elmaradása esetén pedig két küldemény került a címzetthez. Több olyan gyanús mondat is olvasható a levelekben, amelyek valószínűleg valami mögöttes tartalomra utalnak, így egy bizonyos Pistike újabb cselekedeteiről, egy könnyező nagynéniről, valamint egy piknikről, melyek helyes kódolására az „Értitek, ugye?" kérdés is felhívta a figyelmet.