A Párttörténet Intézet előterjesztést tett az Országos Szervező Bizottságnak az ’56-os anyagok és visszaemlékezések gyűjtésére.Tovább
Gyenes György levelei a munkaszolgálatból
„Cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!)"
„Anyukám csak semmi letargia. Összeszorított fogakkal is, de tartsd magad egyenesen, most már ki muszáj bírni fizikailag és szellemileg egyaránt. Gondolj arra, hogy nekem éppúgy csak egy célom van, élni Érted. Rövid a hely, nem tudlak hosszú szavakkal vigasztalni, de így is kell érezned azt a vágyódást, tudni és érteni azt az összekötő kapcsot, ami Bennünket minden, de minden körülmények közt együtt tart és éltet."
A „munkaszolgálatba mentés" a nyilas hatalomátvételig működött. 1944. október 15. után a még Magyarországon lévő munkásszázadok és a fővárosban maradt mintegy 200 ezer zsidó helyzete nagyjából azonossá vált. A Honvédelmi Minisztérium október 26-ai bizalmas rendelete adott hírt arról a megállapodásról, mely szerint a magyar kormány hadifontosságú építési munkálatokhoz kölcsönképpen katonai kisegítő szolgálatot teljesítő legénységet bocsát a német hatóságok rendelkezésére. Hetven munkaszolgálatos egységet indítottak útnak a magyar katonai hatóságok, átadásuk november 2-án Mosonmagyaróváron kezdődött meg. November 6-ától kezdődően pedig a munkaszolgálatra alkalmasnak talált zsidókat Budapestről gyalogmenetben hajtották nyugat felé a bécsi országúton.
György utolsó levelének feladása utáni sorsára vonatkozó ismereteink homályba vésznek, semmi egyéb dokumentum, igazolás nem áll rendelkezésünkre. A következő biztos pont az adományozó közlése, mely szerint a fiatalembert nem hurcolták el a nyugati határhoz, hanem a fővárosban bujkálva érte őt a szovjet csapatok bevonulása. Analógiákra kell hagyatkoznunk, a század tagjaival készített interjúk, felvett jegyzőkönyvek alapján valószínűsíthetjük, mi történt vele.
A 107/303. század legénysége 1944. október 16-án Budapest felé indult, a Szálasi-féle hatalomátvétel hírére azonban jobbnak látták Füleken maradni. November 5-én nyílt parancsot kaptak, hogy az alakulatot az Albrecht-laktanyába kell irányítani. Dömösig gyalogoltak. A századon - melynek jövője nem sok biztatóval kecsegtetett - Mellinger parancsnok segített: svájci menlevelet szerzett számukra, majd feltette őket egy dunai uszályra, így érkeztek meg november első napjaiban Budapestre, ahol az Aréna úti laktanya fűtetlen helyiségeibe kerültek, mindenféle ellátás
. Szolgálati jeggyel el lehetett hagyni az épületet, többen éltek is ezzel a .Tehát György is azon személyek közé tartozott, aki valamilyen módon Budapestre
. Ebben az időszakban csillagos házakban bujkált, a családi emlékezet feljegyzett egy keresztény órásmestert, aki többször segített rajta élelemmel. Túlélési esélyei jobbnak bizonyultak az átlagnál. Szerencséje volt, mert nem kegyetlen parancsnok és kínzásokat kedvelő keretlegények kezei közé került. Húsz éves fiatalemberként valószínűleg megfelelő kondícióval rendelkezett, így sokkal jobban bírta szervezete a fizikai megterhelést és az éhezést. Pozitív hozzáállására, életszeretetére pedig mi sem nagyobb bizonyíték, mint szüleinek folytonos biztatása, kitartásra buzdítása.Gyenes György a háború után a szegedi egyetemen klasszika-filológia szakot végzett. 1949-től a
dolgozott zenei forgatóként, zenei szerkesztőként, rendezőként végül pedig művészeti főmunkatársként ment nyugdíjba 1991-ben. 2002-ben hunyt el.Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 27.
1956
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő