A Nobel-díjas Thomas Mann Budapestre látogatott.Tovább
Gyenes György levelei a munkaszolgálatból
„Cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!)"
„Anyukám csak semmi letargia. Összeszorított fogakkal is, de tartsd magad egyenesen, most már ki muszáj bírni fizikailag és szellemileg egyaránt. Gondolj arra, hogy nekem éppúgy csak egy célom van, élni Érted. Rövid a hely, nem tudlak hosszú szavakkal vigasztalni, de így is kell érezned azt a vágyódást, tudni és érteni azt az összekötő kapcsot, ami Bennünket minden, de minden körülmények közt együtt tart és éltet."
A „munkaszolgálatba mentés" a nyilas hatalomátvételig működött. 1944. október 15. után a még Magyarországon lévő munkásszázadok és a fővárosban maradt mintegy 200 ezer zsidó helyzete nagyjából azonossá vált. A Honvédelmi Minisztérium október 26-ai bizalmas rendelete adott hírt arról a megállapodásról, mely szerint a magyar kormány hadifontosságú építési munkálatokhoz kölcsönképpen katonai kisegítő szolgálatot teljesítő legénységet bocsát a német hatóságok rendelkezésére. Hetven munkaszolgálatos egységet indítottak útnak a magyar katonai hatóságok, átadásuk november 2-án Mosonmagyaróváron kezdődött meg. November 6-ától kezdődően pedig a munkaszolgálatra alkalmasnak talált zsidókat Budapestről gyalogmenetben hajtották nyugat felé a bécsi országúton.
György utolsó levelének feladása utáni sorsára vonatkozó ismereteink homályba vésznek, semmi egyéb dokumentum, igazolás nem áll rendelkezésünkre. A következő biztos pont az adományozó közlése, mely szerint a fiatalembert nem hurcolták el a nyugati határhoz, hanem a fővárosban bujkálva érte őt a szovjet csapatok bevonulása. Analógiákra kell hagyatkoznunk, a század tagjaival készített interjúk, felvett jegyzőkönyvek alapján valószínűsíthetjük, mi történt vele.
A 107/303. század legénysége 1944. október 16-án Budapest felé indult, a Szálasi-féle hatalomátvétel hírére azonban jobbnak látták Füleken maradni. November 5-én nyílt parancsot kaptak, hogy az alakulatot az Albrecht-laktanyába kell irányítani. Dömösig gyalogoltak. A századon - melynek jövője nem sok biztatóval kecsegtetett - Mellinger parancsnok segített: svájci menlevelet szerzett számukra, majd feltette őket egy dunai uszályra, így érkeztek meg november első napjaiban Budapestre, ahol az Aréna úti laktanya fűtetlen helyiségeibe kerültek, mindenféle ellátás
. Szolgálati jeggyel el lehetett hagyni az épületet, többen éltek is ezzel a .Tehát György is azon személyek közé tartozott, aki valamilyen módon Budapestre
. Ebben az időszakban csillagos házakban bujkált, a családi emlékezet feljegyzett egy keresztény órásmestert, aki többször segített rajta élelemmel. Túlélési esélyei jobbnak bizonyultak az átlagnál. Szerencséje volt, mert nem kegyetlen parancsnok és kínzásokat kedvelő keretlegények kezei közé került. Húsz éves fiatalemberként valószínűleg megfelelő kondícióval rendelkezett, így sokkal jobban bírta szervezete a fizikai megterhelést és az éhezést. Pozitív hozzáállására, életszeretetére pedig mi sem nagyobb bizonyíték, mint szüleinek folytonos biztatása, kitartásra buzdítása.Gyenes György a háború után a szegedi egyetemen klasszika-filológia szakot végzett. 1949-től a
dolgozott zenei forgatóként, zenei szerkesztőként, rendezőként végül pedig művészeti főmunkatársként ment nyugdíjba 1991-ben. 2002-ben hunyt el.Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 26.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő