Gyenes György levelei a munkaszolgálatból

„Cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!)"

„Anyukám csak semmi letargia. Összeszorított fogakkal is, de tartsd magad egyenesen, most már ki muszáj bírni fizikailag és szellemileg egyaránt. Gondolj arra, hogy nekem éppúgy csak egy célom van, élni Érted. Rövid a hely, nem tudlak hosszú szavakkal vigasztalni, de így is kell érezned azt a vágyódást, tudni és érteni azt az összekötő kapcsot, ami Bennünket minden, de minden körülmények közt együtt tart és éltet."

2.

1944. augusztus 16.

  

aug. 16.

Drágáim,

ismét csak ebédszünetben jutottam hozzá az íráshoz, de remélem, lesz idő elmondani az elmondandókat.

1. A csomagot szerencsésen megkaptam, kitűnő, igen jól jött. Növeli a kaja mennyiséget (hárman teljesen közösen élünk), hogy Jani és Doncsi ugyanaznap kapott hasonló csomagot, mint én. Kajailag tehát teljes egyensúlyba jutottunk. Ugyanúgy cigarettailag, azonban ennél az a helyzet, hogy mindig kevés, mert cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!) Tehát ujjon köszönök mindent nyugtázva a legteljesebb megelégedéssel.

2. Sejtelmem sincs róla, honnan vettétek az ötletet, hogy minden héten lehet csomagot küldeni, ez nem igaz, örülök, hogy most kiadták. Tehát ne küldjetek semmit, egyrészt nem lehet, másrészt egyelőre annyira nincs rá szükség, hogy nem is tudnám elhelyezni. A teljes egyensúly megvan, ha esetleg majd szükség lesz, Zoli címét megírom. (Zoli egyébként elment tőlünk, kihelyezték egy 45 km-re eső faluba, de a csomag, ha jön, én átveszem.

[hiányzó szöveg] van intézve! De egyelőre szó sincs róla. [hiányzó szöveg] címét alkalomadtán közlöm. [hiányzó szöveg] a postára vonatkozólag:

Minden héten kaptok tőlem egy vagy két írást, ez sok az adott körülményekhez képest. Tehát meg kell vele elégedni. Idegességre semmi ok, életem épp oly eseménytelen, mint ezelőtt. Most a belső kajafront is javult, többet eszem, viszont igen jó bulim révén (meszet oltok) kevesebb fizikai erőt pocsékolok el, mint eddig.

(Majdnem ala Süveti)

Tehát nyugalom minden vonalon, nem kell annyira várni a postát. Természetesen azért mindent megteszek, hogy minél gyakrabban írhassak. Tőletek hál' Isten, minden nap jön lap. Írjatok csak szorgalmasan.

5. Ma értesültünk Pistike újabb cselekedetéről, hogy fejlődik, még nem tudjuk, de ha jól, vasárnap piknik lesz!

Reményre van ok! Azt hiszem, Pistike elnöke által jósolt terminusra meglátom Mucit!

6. Most két ünnepen sokat olvastam, s szellemi képességem, melyeket [hiányzó szöveg] hónapja az eltompulás veszélye fenyegetett, ismét visszatért. Tehát magam részéről várom igazi hivatásom megkezdését. (Remélem, 44-45 tanévben már osztályozva leszek.)

Lehet, egyetemi nexusoknak utánanézni. De komolyan!

Egyéb írnivaló nincs, elmondanivaló természetesen annál több.

Fokozottan vigyázzatok Magatokra, írjatok. Anyuval Apuval együtt mindenkit, Mucikát is milliószor csókolom.

Nagynéni, azt hiszem, nemsokára éppúgy könnyezhet, mint júl. 17-e körül. Értitek ugye?

Még egyszer csomag semmi esetre nem kell, postáért nem izgulni, nemsokára...

Köszönöm mindenkinek, ki a pakk létrehozásán fáradozott. Milliószor csókol benneteket Gyuri

[hiányzó szöveg] mint Sinfonia tényleg nagy [hiányzó szöveg] volt.

Anyu, miért nem veszekedtek egy kicsit?

[hiányzó szöveg] Ági, Mucus, Nelly sem felejtett?!

Jelzet: Gyenes György levele szüleinek (1944. augusztus 16.), Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2013.159.3.

 

  

Ezen a napon történt június 13.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők