Házi Jenő levéltárosi tevékenysége Győrben

„Főlevéltáros Úr nemcsak szakértelemmel, hanem az egyházi és kulturális érdekek iránt érzett őszinte szeretettel és érdeklődéssel végezte munkáját. Ezen érdemeire, valamint arra vonatkozó ígéretére való hivatkozással, hogy az egyházmegyei levéltárak ügyét továbbra is szívesen veszi gondjaiba, kinevezem jelen soraimmal tb. püspöki főlevéltárosnak és egyidejűleg felhatalmazom arra, hogy a püspöki és székeskáptalani levéltárakba bármikor beléphessen és a kinevezett levéltárost munkájában külön bejelentés nélkül is ellenőrizhesse és neki irányítást és utasításokat adhasson.”

Bevezetés

Amint ezt számos tanulmány bizonyítja, Házi Jenő soproni főlevéltáros munkássága több alkalommal magára vonta már mind a szakmai, mind a laikus közvéleményt (ld.Dominkovits Péter: Egy vidéki tudós kapcsolatrendszerének dokumentumaiból. Levéltári Közlemények 1996, 93-134. a korábbi irodalommal, valamint Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága. In: Házi Jenő emlékkönyv (a továbbiakban HJE). Szerk.: Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, 1993. 9-25.). Sopronban őrzött, mintegy négy iratfolyóméternyi hagyatéka rendelkezésre áll az érdeklődők számára, hiszen az értékes tudománytörténeti adatokkal szolgáló, 1993-ban rendezett anyag az örökösök engedélyével kutatható, és raktári jegyzéke nyomtatásban is napvilágot látott (Varga Imréné: Házi Jenő hagyatéka a Soproni Levéltárban. In: HJE 27-61.). Életművének mégis maradt legalább egy, mind a tudományos élet szereplői, mind a helyiek előtt máig jószerivel ismeretlen epizódja, amely közelebbről a győri püspöki és káptalani levéltárakat érintette.

Házi Jenő egyházi, pontosabban egyházközségi tevékenységének vonatkozásban mindössze 1943. június 1. és 1949. december 31. közötti, a soproni Katolikus Konventben betöltött elnöki tisztségét szokták megemlíteni, ahogy teszi ezt Horváth i.m. 14. és Varga i.m. 29. oldalán. Ezen kívül csak egészen általánosságban emlékeznek meg egyháza iránti elkötelezettségéről, nem egyszer egyháztörténeti műveivel összefüggésben (Horváth i.m. 10.). A győri püspökség és a győri székeskáptalan levéltáraival fenntartott kapcsolatait illetően ugyanakkor hagyatéki anyaga legalábbis bíztatni látszik bennünket, ami egyben további kutakodásra is sarkall. Papp Kálmán püspökkel és Buzás József püspöki és káptalani levéltárossal, valamint más győri egyházi személyekkel (mint pl.: Breyer István püspökkel, Bedy Vince nagypréposttal, Erőss István levéltárossal) folytatott többszöri levélváltása mellett meghatározó nyom a győri káptalan középkori számadáskönyvének (Győri Egyházmegyei Levéltár. A győri káptalan magánlevéltára. Feudáliskori gazdasági iratsorozat. Kötetek. 1. köt. 1497-1528.) ezer oldalt meghaladó terjedelmű kézirata, amely szintén hagyatékában található (vö. erről cikkeit: A győri székeskáptalan legrégibb számadáskönyve. Magyar Nyelv, 1958. 253-257. és Győr város múltjából. A számadáskönyv titkai. Kisalföld, 1984. júl. 7.).

Hogy mi is volt győri tevékenységének lényege, alaposabban megvilágítja a Győri Egyházmegyei Levéltárban a közelmúltban előkerült és revideált, jóllehet nagyon töredékes régi levéltári irattár anyaga, amelyben több, Házi Jenőtől Győrbe - a püspökhöz és a káptalanhoz, valamint Buzás József levéltároshoz - érkezett levél maradt fenn, némelyik a helyben kelt válaszfogalmazvánnyal együtt. Ezekből kiderül, hogy az országos hírű szakembert, akit Papp Kálmán püspökhöz (1946-1966), korábbi soproni városplébánoshoz (1925-1946) régóta tartó szívélyes ismeretség szálak fűztek, mind a püspökség, mind a székeskáptalan felkérte levéltárainak felülvizsgálatára és szakmai javaslat kidolgozására. Az általa küldött és alább közölt jelentések vétele után pedig tiszteletbeli püspöki és káptalani főlevéltárossá nevezték ki, mely a jelek szerint nem jelentette a soproni főlevéltárosi teendők hátrahagyását és Házi személyes jelenlétét Győrött, hiszen az amúgy is szakirányú képzettséggel rendelkező püspöki és káptalani levéltáros, Dr. Buzás József végezte az érdemi rendezési munkát, Házi felügyelete és irányítása mellett. Sajnos, hogy meddig töltötte be állását, egyelőre bizonytalan. 1951 után a levéltárakra vonatkozó adatok foghíjasabbá válásával csak elvétve találkozunk vele, pedig jelenlegi adataink szerint legalább 1955-ig működött tiszteletbeli püspöki és káptalani főlevéltárosként.

Alább néhány, Sopron város főlevéltárosának győri tevékenységével kapcsolatos levelet közlünk, betűhíven, csak a nyilvánvaló elütéseket javítva, a vesszőhasználatot sem módosítva. Ugyanakkor figyelembe vettük, hogy a korabeli írógépeken a hosszú 'í' és 'ú', valamint 'ű' betű nem volt megtalálható ('ő' viszont igen), és az érintett szavak esetében javítást eszközöltünk. Ennek megfelelően a szövegekben szereplő összes hosszú 'í', 'ú' és 'ű' eredetileg rövid formájában szerepelt. A szöveg közbeni kurziválás minden esetben utólagos.

A közölt iratok nemcsak Házi Jenő szakmai tevékenységének újabb spektrumát világítják meg, hanem a győregyházmegyei levéltárak 1949-1950 körüli, viszonylag bíztatónak látszó helyzetét is.

Ezen a napon történt január 27.

1944

A szovjet Vörös Hadsereg áttöri Leningrád több mint 2 éve tartó német blokádját.Tovább

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat.Tovább

1967

Több mint 60 ország képviselője aláírja az Atomcsend-EgyezménytTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő