Házi Jenő levéltárosi tevékenysége Győrben

„Főlevéltáros Úr nemcsak szakértelemmel, hanem az egyházi és kulturális érdekek iránt érzett őszinte szeretettel és érdeklődéssel végezte munkáját. Ezen érdemeire, valamint arra vonatkozó ígéretére való hivatkozással, hogy az egyházmegyei levéltárak ügyét továbbra is szívesen veszi gondjaiba, kinevezem jelen soraimmal tb. püspöki főlevéltárosnak és egyidejűleg felhatalmazom arra, hogy a püspöki és székeskáptalani levéltárakba bármikor beléphessen és a kinevezett levéltárost munkájában külön bejelentés nélkül is ellenőrizhesse és neki irányítást és utasításokat adhasson.”

Második levél

Sopron, 1949. július. 4.
Házi Jenő a győri káptalannak

Sopron város főlevéltárosától
54/1949

Főtisztelendő Székeskáptalan!

Visszatérvén Győrből Sopronba, a főtisztelendő Székeskáptalan birtokában lévő levéltárakról a látottak alapján az alábbi javaslatokat terjesztem elő megfontolás és megfelelő intézkedés céljából.

1. A hiteleshelyi országos levéltár teljes egészében rendezettnek látszik, ha mégis mutatkoznék itt némi rendetlenség, annak eltüntetése nem nehéz feladat, azonban a levéltáros figyelme e körülményre mégis hívassék fel.

2. A káptalani magánlevéltár[at] túlnyomórészben már rendezte Ebenhöck [Ebenhöch] kanonok, miért is e rendezésen belül észlelt zavarok hasonlóképen könnyű szerrel megszüntethetők. A még nem rendezett részt, mint pl. a számadáskönyveket stb. leltárba kell foglalni és ezt a leltárt annak idején ismét ellenőrzésem alá bocsátani.

3. A káptalani gazdasági levéltár az u. n. zene-teremben csupán annyiban némileg rendezett, amennyiben a munkát elkezdte Jeney, kinek ezirányú munkájáért köszönet mondassék és egyben közöltessék, hogy a jövőben a rendezést a levéltáros fogja folytatni, kit ezirányban részletes utasításokkal elláttam.

4. A magánlevéltár a sekrestye nedvessége folytán lassan és biztosan tönkre megy, miért annak elszállítása az emeleti zeneterembe késedelmet nem szenvedhet.

5. már korábban intézkednem kellett a pápoci prépostság penészes iratainak gondozása felől, most pedig, hogy a helyszínen láthattam az iratokat, a levéltáros csupán figyelmeztessék, hogy gondosan kövesse a vele közölt szempontokat, amelyekkel gátat lehet vetni a további pusztulásnak és remélhető, hogy az oklevelekbe beivódott nedvességet el tudjuk ismét távolítani minden károkozás nélkül.

6. mindegyik levéltár mindig zárva tartassék, a kulcsokat a levéltáros őrizze, akinek ellenőrzése nélkül senki a levéltárakat nem tekintheti meg.

7. A kutatók kiszolgálása a jövőben úgy történjék, hogy a kutatási engedély birtokában egy káptalani házban, vagy a püspökvárban berendezett kutatószobában megkapják a kutatókönyvet és azok alapján kiírják maguknak azokat az iratokat, melyekbe betekinteni óhajtanak. Ez iratokat a levéltáros kikeresi minden darabot beír a kutatókönyvbe és a kutatókönyvvel együtt átviszi a dolgozó szobába, ahol azokat leszámolja, a kutatókönyveket aláíratja. Az iratok visszaadása hasonló ellenőrzéssel és gondossággal történjék. E rendszer mellett elképzelhetetlen, hogy százával tűnjenek el az iratok, miként ez a múltban megtörtént.

Amennyiben levéltáros a kutató részéről a legcsekélyebb szabálytalanságot észlelné, ez a kutatási engedély azonnali megvonását vonja maga után.

8. Jeneyvel én már személyesen közöltem és kérem ezt a főtiszt. Székeskáptalan által is megerősíteni, hogy őt a jövőben csupán kutatónak tekinthetjük és így vele szemben éppolyan szigorúan és következetesen kell alkalmazni a fentebbi szabályokat, mint bárki mással szemben, legyenek azok egyházi, vagy világi személyek. Itt nem lehet kivétel!

9. A mai körülmények mellett kutatók nem igen fognak jelentkezni. Mivel a levéltárosnak egyéb munkája is van, mint hogy a kutatókat kiszolgálja, ez okból, ha valaki kutatni kíván, az előzőleg állapodjék meg mindig a levéltárossal, akinek lelkére kötöttem, hogy a kutatókat a legjobb tudása szerint szolgálja ki, mert ez hozzá tartozik a tudomány önzetlen szolgálatához. Mivel a vidéki kutató rendszerint előzetesen levélben jelentkezik, a helybeli pedig alkalmazkodni tud a levéltáros idejéhez, nézetem szerint e tekintetben panaszra nem lesz ok.

10. Papiros és egyéb írószer beszerzésére esetleges postaköltségre és hivatalos levelezésre a levéltáros utólagos elszámolás kötelezettsége mellett kapjon egyszáz Ft. előleget.

11. A káptalani magánlevéltár egyik büszkesége a legrégibb számadáskönyv, amelynek egész terjedelmében leendő közlését javasoltam is a Püspök Úrnak az összes középkori oklevelekkel egyetemben, azonban ez a számadáskönyv olyan rongált állapotban van, hogy annak szakszerű restaurálása felettébb kívánatos minél előbb. A mai árakat tekintve kb. 600 Ft. költséget jelentene ez, mely összeg talán még most is előteremthető lenne, mely esetben kérnék értesítést. Amidőn kifejezésre juttatom ama készségemet, hogy levéltári ügyben máskor is szívesen állok a főtiszt. Székeskáptalan szolgálatára, maradtam mély tisztelettel.

Piszkozat az 54/1949. iktatószámon, az 1. számú irat után folytatólagosan gépelve. Aláírás és dátum nélkül.

Ezen a napon történt december 04.

1914

Az első világháború orosz frontján megkezdődik a limanowai csata.Tovább

1944

A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Miskolcot.Tovább

1956

Az asszonyok tüntetése a budapesti Hősök terén.Tovább

1978

Budapesten rendezték meg az I. Országos Gyermekkönyvhetet, amit az ENSZ által kezdeményezett nemzetközi gyermekév keretében tartottak meg...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő