Jó szerencse, és minden más

Egy "T" lakás története az ötvenes években

Az államvédelmi, majd állambiztonsági szervek mind a külső, mind pedig a belső ellenséges, vagy ellenségesnek tartott erők tevékenységének felderítésére és leleplezésére számtalan titkos operatív eszközt alkalmaztak. Ezek között a legfontosabb a titkos együttműködésbe bevont ügynökök hálózata volt. Egy nyíregyházi politikai rendőrségi beszervezés és egy konspirációs lakás felhasználásának története elevenedik meg a dokumentumok alapján.

4.

„Szigorúan titkos."

Tárgy: özv. GL nyíregyházai lakos
beszervezésének megtörténtéről

J e l e n t é s
Nyíregyháza, 1955. október 29.

1955. október 28-án előzetes tanulmányozás, javaslat alapján „T" lakás tulajdonosként beszerveztük özv. GL, MDP-tag, MEZŐKER-dolgozó, Nyíregyházai lakost. A beszervezését az alábbiak szerint hajtottuk végre.

A beszervezési javaslatban leírt beszervezési beszélgetéstől annyiban tértünk el, hogy nem a saját lakásán, hanem a Főosztály egyik irodahelyiségében lett beszervezése végrehajtva.

1955. október 28-án délelőtt felhívtam özv. GL-t telefonon, abból a célból, mivel lakásán ritkán lehet vele beszélni. GL telefonon elmondotta, hogy délután fél háromkor lesz ideje - mivel mondottam neki, hogy beszélni szeretnék vele - amire én azt feleltem, hogy [várni] fogom a Főosztály előtt. A Főosztályra megérkezése után fölkísértem az emelet 2-es számú helyiségébe, ahol Mester Sándor áv. szds. elvtárs és Ramocsa Lajos áv. alhdgy. voltak jelen.

A beszélgetés megkezdésekor közömbös dolgokról folytattunk beszélgetést, majd rátértünk politikai beszélgetésre. Beszélgetés ideje alatt említést tettünk, hogy az ellenség milyen formában igyekszik mindent elkövetni népi demokráciánk ellen. Majd kérdeztünk, hogy ön mit tenne, ha valaki nem népi demokráciához való, különböző kijelentést tenne, melyre azt választolta, hogy jelentené a hatóságnak, mivel a hatósághoz tartozik. Továbbá minden kommunistának kötelessége, hogy a hatóságot ilyenformában segítse.

A beszélgetésünk során kérdeztük, hogy milyen lakása van, ami után elsorolta, hogy neki 2 szoba összkomfortos lakása van. Elmondotta, hogy mióta férje meghalt, azóta úgy az ávó, mint a rendőrségtől az elvtársak nem hagynak békét, már a tanácson keresztül is kérték, hogy engem nem illet a két szoba összkomfortos lakás. Majd válaszolva elmondottuk, hogy valóban nem jár és nem-e [!] volna részünkre hajlandó (részünkre) az egyik szobát átadni. G elmondotta, hogy igen bajos, mert úgy néz ki, ha az egyik szobát átadom, egy hónap múlva egyet gondolnak és az egészet elveszik. Továbbá ismertettük röviden, hogy mi nem azért kértük, hogy a szobáját család részére ajánlja fel, hanem közvetlen a mi munkánk során akarunk ott kihallgatásokat végezni. A szobát, melyet részünkre felajánl azt a reggeli és délutáni órákban fogjuk használatba venni, továbbá lesz olyan idő, amikor késő esti órákban is szükség lesz rá. GL látta azt, hogy mi nem a kijátszás módszerét alkalmazzuk és tudatában volt annak, hogyha mi részünkre átadja szobáját ki lesz zárva a sok zaklatás, ami után a lakást fölajánlotta. A nyilatkozatban [!] foglaltuk bele, hogy erről senkinek, soha említést nem tesz, még családi körében sem, tudja, hogy ha erről említést tesz, államtitkot sért meg, ami után büntetés jár. A nyilatkozat megírása után megegyeztünk abban, hogy a szobáért 100 forintot fogunk adni, továbbá a kulcsát át fogja adni részünkre.

A munkahelyéről való távozást legalizáltuk oly formában, hogy egy rendőrségi idézést állítottunk ki, amit saját kezébe adtunk azért, hogy feltűnést ne keltsen visszamenetele. Az idézésre feltüntettük, hogy tanúként akarjuk kihallgatni, mivel a lakásában lévő házmesternek fia nem rég betört a Szabadságharcos szövetség helyiségébe és egy motorkerékpárt lopott el, ami után felelősségre lett vonva. Ezzel legalizálva volt távolléte. A fenti beszélgetés kb. 2 és fél óráig tartott.

Látta:

Mester Sándor áv. szds.                                                                     Ramocsa Lajos áv. alhdgy.
osztályvezető  

Ezen a napon történt november 28.

1980

Megjelenik a Bibó-emlékkönyv, melyet Bibó István 1945-1948 között írt meg.Tovább

1994

Norvégia lakossága, népszavazás keretében, nemet mond az Európai Uniós tagságra.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő