"Minősíthetetlenül ízléstelen magatartás bűnében"

Kizárás minden iskolából Sztálin és Rákosi képének összefirkálása miatt

"A nevelőtestület H. F.-t „egyhangúan bűnösnek ítéli a népi demokráciánk és a világ dolgozóinak vezérei: Sztálin és Rákosi elvtársak iránti ellenséges, minősíthetetlenül ízléstelen magatartás bűnében, és ezért javasolja H. F.-ának az ország összes iskoláiból mind nyilvános, mind pedig magántanulóként való kizárását. Egyben megállapítja, hogy intézetünkben fokozni kell a politikai éberséget az ellenséges megnyilvánulások könyörtelen felszámolása és megelőzése érdekében, és megbízza az osztályfőnököket, hogy havonként nézzék végig meglepetésszerűen a növendékek tankönyveit."

 

2.

 

Jegyzőkönyv a fegyelmi eljárásról

 

Másolat.

 

Állami Tanítóképző.

Kiskunfélegyháza, Fisch Emil u[tca] 1-3.

Telefon: 17.

 

Jegyzőkönyv

 

A kiskunfélegyházi áll[ami] tanítónőképző intézet nevelő testületének f[olyó] évi január hó 12-én tartott rendkívüli értekezletéről.

Jelen vannak: S. József az MDP [Magyar Dolgozók Pártja] képviseletében, H. Józsefné, S. Viktorné és K. Józsefné, az Iskolabizottság elnöksége, Sz. Sándor tk. [tanítónőképző] int. [intézeti] igazgató és a nevelőtestület tagja, B. Mária intézeti DISZ [Dolgozó Ifjúság Szövetsége] titkár.

Az igazgató üdvözli a megjelenteket, a gyűlést megnyitja: Bejelenti, hogy az értekezlet tárgya H. F. IV. oszt[ályos] tanuló fegyelmi ügye. Ismerteti a tényállást az alábbiakban.

Január 9-én alkotmánytan órát tartott a IV. osztályban. Óra végeztével kiküldte a növendékeket az osztályból. H. F. H. Katalinnal nevetgélt valamit, az igazgató úgy látta, hogy H. F. kezében volt egy könyv, benne kép barna szegéllyel. Amikor ez a két leány is kiment, az igazgató benyúlt H. F. padjába, s ott találta az alkotmánytan könyvet, benne összefirkálva, rajzokkal és illetlen, ízléstelen megjegyzésekkel Rákosi és Sztálin elvtársak képe. Az igazgató bemutatja az értekezletnek a könyvet, benne a két összefirkált kép. H. F.-et azonnal felfüggesztette az iskola látogatásától.

Ez a cselekedet tükrözi a növendéknek a népi demokráciához való viszonyulását, és ütközik a Rendtartás 34. §-ának g) pontjával, amelyet az igazgató felolvas. A népi demokrácia vezetőivel és Sztálin elvtárssal szemben elkövetett tiszteletlen, ellenséges cselekedetekre a jelzett § a növendéknek az ország összes középiskoláiból való kizárását írja elő büntetésül.

Az igazgató javasolja, hogy a fenti büntetést súlyosbítsa a tanári kar azzal, hogy H. F.-nek mint magántanulónak kizárására is tegyen javaslatot a Közokt[atásügyi] Minisztériumnak.

Az osztályfőnök ismerteti H. F. körülményeit: 20 éves, édesapja 26 holdas kulák, aki jelenleg 8 hónapos börtönbüntetését tölti, amit a beszolgáltatással kapcsolatos visszaélé[s]ért kapott. A leány zárkózott, hallgatag és passzív. Eddig nem adott alkalmat, hogy ellenséges felfogására következtetni lehessen.

A tanári testület tagjai hasonló véleményüknek és egyben felháborodásuknak adnak kifejezést a növendék ízléstelen és ugyanakkor súlyosan ellenséges cselekedetével kapcsolatban.

B. Mária DISZ-titkár hasonlóképpen passzívnak ismerte H. F.-et. Semmiféle mozgalmi munkát nem végzett, bár reakciós megnyilatkozása egyébként nem volt.

Ezek után az igazgató behívja H. F.-et. Ő elismeri, hogy a képek összefirkálását ő csinálta azon az alkotmánytan órán. Bűnére nem tud semmi mentséget felhozni: „Nem tudom, én csak firkáltam." Mellette D. Gizella és F. Mária ülnek. F. Mária nem volt aznap az osztályban (hospitált [gyakorlati tanítás]), D. pedig az órára figyelt, nem beszélgettek. Állítása szerint a képeket nem mutatta osztálytársai közül senkinek. Az óravégi nevetgélés H. Katalinnal, amit az igazgató észrevett és a megcsúfolt képeken való nevetgélésnek tulajdonított, nem a képek miatt volt, mert ő azokat nem mutatta H.-nek, hanem ő kérte H.-t, hogy énekelje el neki azt, amit ma délelőtt a vonatban tanult. H. annak a szövegéből mondott el egy részt, amely a csókolózni tanuló kislányról és az udvarló csiklandós bajszáról szólt: ezen nevettek.

H. F. ezt az állítását az igazgató és a tanárok keresztkérdései közben is szilárdan fenntartja. Egyébként egész magaviselete most is konoknak látszik, nem mutatja a megbánást, s állítja, hogy semmi szándéka nem volt a képek megcsúfolásával, csupán „firkált".

Az igazgató elbocsájtja őt azzal, hogy további értesítésig ne jöjjön az iskolába.

Ez után H. Katalin kihallgatása következett, aki mindenben megegyezően vallott H F.-fel. A képeket ő nem látta, a nevetgélés a „csiklandós" szövegű nótával volt kapcsolatos. H. F-el ő nem volt közelebbi viszonyban, mint osztálytársak köszöntek egymásnak. A keresztkérdésekre egyáltalán nem jött zavarba, határozott és egyenesnek látszó válaszokat adott.

H. Katalin elbocsátása után az értekezlet megállapítja, hogy feltételezhető, hogy H. Katalin nem tudott a dologról. Ezért vele szemben a megfigyelésen túl nem lát más intézkedést szükségesnek. H. F.-t pedig egyhangúan bűnösnek ítéli a népi demokráciánk és a világ dolgozóinak vezérei: Sztálin és Rákosi elvtársak iránti ellenséges, minősíthetetlenül ízléstelen magatartás bűnében, és ezért javasolja H. F.-ának az ország összes iskoláiból mind nyilvános, mind pedig magántanulóként való kizárását. Egyben megállapítja, hogy intézetünkben fokozni kell a politikai éberséget az ellenséges megnyilvánulások könyörtelen felszámolása és megelőzése érdekében, és megbízza az osztályfőnököket, hogy havonként nézzék végig meglepetésszerűen a növendékek tankönyveit.

Ezek után az igazgató az értekezletet bezárja.

 

Kiskunfélegyháza, 1952. január 14.

 

P. H.

 

Sz. Sándor                                                                                        Cs. Albert

igazgató                                                                                            jegyző

 

S. József s. k.

K. Imréné s. k.

H. J[ózsef]né s. k.

S. Viktorné s. k.

Dr. Sz. Lajosné s. k.

B. Lászlóné s. k.

H. Piroska s. k.

K. Ferencné s. k.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

pecsét

 

A másolat hiteléül:

Kecskemét, 1952. évi január hó 29.

 

olvashatatlan aláírás

segédhivatalvezető.

 

Jelzet: MOL XIX-I-5-b-059/biz-1952. (Magyar Országos Levéltár, Közoktatásügyi Minisztérium TÜK iratok, 059/1952. iktatószám.) Eredeti, gépelt tisztázat.

 

 

 

Ezen a napon történt május 09.

1982

A Szabad Európa Rádióban bírálták a magyar vezetést, mert: 1.) a Fo-nográf-együttes legutóbbi nagylemezén megtiltották, hogy az Európa...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő