Puszi” Kádár Jánosnak

Látogatás a Budapesti Harisnyagyárban

„az ’56-os események után az első május elsejei kivonuláson én is részt vettem. Kádár elvtárs, […] ott maradt a dolgozók körében, akik közül igen sokan igyekeztek Kádár elvtárs közelébe férkőzni. Közöttük voltam én is. Egy kézfogás erejéig szerettem volna üdvözölni Kádár elvtársat, tehát a tömegbe furakodtam, és elhatároztam, hogy ha közelébe tudok jutni, akkor nemcsak kézfogással üdvözlöm majd, hanem adok neki egy puszit is. (Derültség.) […] Igaz, 13 évvel idősebb vagyok, őszebb lett a hajam is, mégis úgy érzem, most beválthatom magamnak tett ígéretemet.”

Források 

Emlékeztető

1969. július 2-án megtartott pártvezetőségi ülésről az I. alapszervezetben.

Jelen vannak: A vezetőség 5 tagja, valamint a pártaajánlók közül H. M-né, R. A-né, S. K-né, G. S-né, F. J-né

Napirendek:
1. Párttagfelvételi munka tapasztalatai, a pártag neveléstapasztalatainak megbeszélése az ajánlókkal.

A titkár: üdvözli a megjelenteket. Bevezetőben elmondja, hogy ebben az évben nem vettünk fel párttagot, folyamatban van ugyan 2 felvételi kérelem, ebből az egyik elég régóta húzódik, a vezetőség hibájából, egyéb más elfoglaltságok miatt ez el lett hanyagolva. De nem az a feladatunk, hogy védekezzünk, hanem lássunk hozzá és csináljuk, amit kell. Elmondja, hogy nem csak a felvételekről kell beszélnünk, hanem a p. tag nevelésről, hogyan kísérik figyelemmel az ajánlók azoknak a munkáját, fejlődését, akiket ajánlottak.

A Jelenlévők mindegyike hozzászólt a témához. A megbeszélés a következőket tartalmazta:
Az ajánlók felelősséget éreznek azokért, akiket ajánlottak. A közelmúltban felvett elvtársak úgy a gazdasági mint a társadalmi munkában megállják helyüket. Fegyelmezettek. Ilyenek F-né, P-né, K-né, Pi-né. Egész más emberré válnak. Az egész üzemrész munkáját figyelemmel kísérik, szívesen és felelősséggel foglalkoznak a közösség ügyeivel. Foglalkoznak több emberrel, akikből szeretnék, ha párttag lenne. Vannak olyanok, akiket ha megbíznak valamilyen társadalmi munkával, kitüntetésnek veszi és igyekszik azt jól elvégezni. Figyelembe veszik az ajánlásnál a politikai kiállást, több pártonkívüli van, akik igen jól tudják irányítani az üzemrészek hangulatát.
A jövőre nézve elmondották, hogy mind három muhelybizottság foglalkozott azzal, hogy ha nyugdíjba mennek a muhelybizottságokból, akkor a pótlásnál figyelemmel lesznek arra, hogy olyan emberekkel legyenek betöltve a funkciók, akikből párttagot lehet nevelni.
A megbeszélés során egybehangzó vélemény volt arról, hogy vannak ajánlók, akik már nem emlékeznek, hogy kiket is ajánlottak, és hogy minden üzemrészben vannak megszokott ismétlődő ajánlók. Az volt a vélemény, hogy jó volt ezeket a dolgokat megbeszélni és jövőre nézve még nagyobb felelősséggel kell ezt a munkát végezni.

Az első napirend után a titkár kérte, hogy a vezetőség és H. elvtársnő még maradjanak.

A titkár elmondta, hogy pár hónappal ezelőtt ez a vezetőség véleményt mondott a formázó és adjusztáló összevonásával és vezetésével kapcsolatban. Figyelmeztette a vezetőséget, hogy választott testület vagyunk, munkánkért felelősséggel tartozunk azoknak, akik megválasztottak és nem utolsósorban a pártnak. Azért mondta ezt, mert sajnos ez az ügy nincs lezárva, napirendre kellett tuzni a párttagság figyelmeztetésére.
Sajnos nem a vezetőség figyelmeztetésére, és főleg azért, mert nem mennek rendben a dolgok a formázóban és ez két vezetőségi tagunk közti személyi ellentétre vezethető vissza. Amikor ez ügyben véleményt alakítottunk ki, tudtuk azt, hogy a sikeres jó munka kulcsa a T. és Ta. elvtársnők jó szándékán, megértésén, egymás segítésén múlik.

T. elvtársnőre panaszkodnak a dolgozók, hogy meg nem engedhető hangon beszél a dolgozókkal, viszont a Ta. elvtársnővel kapcsolatban elmondották, hogy nem segíti a T-nét, ellene hangolja a dolgozókat. Ezeket a dolgokat tisztáznunk kell és úgy kell innen elmennünk, hogy rendben menjenek a dolgok és a legjobb szándék nyilvánuljon meg mindenki részéről, az érintettek részéről is.

T-né elmondta, hogy valóban egyszer előfordult, hogy a R-néval ingerülten beszélt, mert a munka nem volt elvégezve, ő ezt belátta és másnap pártcsoport értekezleten bocsánatot kért, és megértették őt, hogy a munka miatt volt. Belátta azt is, hogy nem a legmegfelelőbb a modora, ezen igyekszik változtatni, de nem megy máról holnapra, mert addig, amíg nem volt ebben a beosztásban, természetes volt, most nem veszik tőle jó néven. Hozzájárul az is, hogy valóban a Ta-né nem segíti a munkáját, és előfordul többször ha valamire megkéri, azt válaszolja, hogy te nem parancsolsz nekem, és nem csináltatja meg a munkákat.
Ta-né nem akart nyilatkozni, sőt felállt hogy elmegy, de a vezetőség figyelmeztette őt, hogy így nem lehet viselkedni, és maradt.
H-né elmondotta mindazt, amit erről tudott. Az utóbbi időben úgy látta, hogy rendben mennek a dolgok. A múlt héten a H. elvtársnál fönt volt a K-né a T-néra panaszkodni, hogy gorombán beszél és ő figyelmeztette. Több dolgozó elmondta, hogy a Ta-né nem áll mellette, sőt ellene hangolja a dolgozókat.
A vezetőség minden tagjának az volt a véleménye és ezt megmondták a T-nénak, hogy változtatni kell a modorán, nem szabad hogy elfeledje hogy honnan jött. Kérték, hogy a Ta-né is mondjon véleményt.

Ta-né elmondta a következőket. A T-né vele rendesen beszél, ő úgy látta, hogy nem volt arra ok, hogy fölmenjenek a vezérigazgatóhoz, nem volt olyan goromba. Az a dolgozó azért ment fel, mert nem lett kiírva a táblára, mivel nem érte el a kiváló dolgozó szintet. Egy fiatalabb dolgozó lett kiírva, akinek magasabb volt a százaléka. Tagadta, hogy ő ellene hangolja a dolgozókat. Elmondta azt, hogy ő járt el abban a titkárságon, hogy fogadja az igazgató elvtárs a Kaisernét.
A titkár kérdésére, hogy helyesen járt-e el T-né a dolgozóval szemben, azt válaszolta, hogy igen, együtt végezték a kiértékelést és valóban alacsonyabb volt 2%-kal a teljesítménye.

Összefoglalva a vezetőség közösen a következő megállapítást tette:
A T-nénak változtatni kell a magatartásán, ehhez mindannyiunknak segíteni kell őt, de ő maga legyen rajta, hogy ezen változtasson, gondoljon arra, hogy ő egy vezető, akit figyelnek a dolgozók, és különösen az első időkben ráirányul a figyelem. Nem engedheti meg magának, hogy gorombáskodjon. Ehhez viszont meg kell teremteni a nyugodt légkört. A Ta-nénak mellé kell állni és segíteni őt. Ha valamit nem jól csinál, és ő azt látja, figyelmeztetni kell. A Ta-néra hallgat a dolgozók egy része, és ezt arra használja fel, hogy jó irányba terelje a hangulatot, a termelést segítse elő.

Határozatként: össze kell hívni a csoportvezetőket, a társadalmi szerveket, gyártásközi ellenőröket, meg kell beszélni, hogy kinek mi a feladata. Ezen a megbeszélésen vegyen részt a párttitkár és a személyzeti vezető is.

A vezetőség egyhangúan elfogadta és magáévá tette a javaslatot, valamint a fenti véleményt együttesen nyilvánította.
A megbeszélés megszervezéséért felelősként a H. elvtársnőt jelölte ki.

T-né elmondta, hogy ő mindent el fog követni, hogy megfelelően viselkedjen, és nagyon kérte a Ta-nét, hogy legyen mellette és segítsen neki.

Ta-né elmondta, hogy ő segíteni fog amíg itt van, de el szándékozik menni. Neki nincs semmi baja a T-néval.

Befejezésül a vezetőség arra kérte a Ta-nét, hogy ne legyenek ilyen gondolatai, ha a hibáinkat megbeszéljük, csak segíteni akarunk egymásnak és beláthatja, hogy egy üzemrész hangulata és termelése emiatt nem maradhat vissza akkor, amikor úgy is van éppen elég más probléma.

Így mindhárman idegeskednek, a H-né, T-né, Ta-né, és ha megértéssel vannak egymás iránt, akkor sokkal nyugodtabb lesz a légkör és nem utolsósorban a munka is menni fog.

S. I-né s. k.
P. J-né s. k.

MOL-M-BP-8.f. 2.cs. 35. ő.e. (Magyar Országos Levéltár - Budapesti bizottságok és alapszervezetek - MSZMP III. Kerületi Bizottsága - Önálló bizottságok és alapszervezetek - 35. őrzési egység)

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő