Puszi” Kádár Jánosnak

Látogatás a Budapesti Harisnyagyárban

„az ’56-os események után az első május elsejei kivonuláson én is részt vettem. Kádár elvtárs, […] ott maradt a dolgozók körében, akik közül igen sokan igyekeztek Kádár elvtárs közelébe férkőzni. Közöttük voltam én is. Egy kézfogás erejéig szerettem volna üdvözölni Kádár elvtársat, tehát a tömegbe furakodtam, és elhatároztam, hogy ha közelébe tudok jutni, akkor nemcsak kézfogással üdvözlöm majd, hanem adok neki egy puszit is. (Derültség.) […] Igaz, 13 évvel idősebb vagyok, őszebb lett a hajam is, mégis úgy érzem, most beválthatom magamnak tett ígéretemet.”

Források 

Emlékeztető

1969. július 2-án megtartott pártvezetőségi ülésről az I. alapszervezetben.

Jelen vannak: A vezetőség 5 tagja, valamint a pártaajánlók közül H. M-né, R. A-né, S. K-né, G. S-né, F. J-né

Napirendek:
1. Párttagfelvételi munka tapasztalatai, a pártag neveléstapasztalatainak megbeszélése az ajánlókkal.

A titkár: üdvözli a megjelenteket. Bevezetőben elmondja, hogy ebben az évben nem vettünk fel párttagot, folyamatban van ugyan 2 felvételi kérelem, ebből az egyik elég régóta húzódik, a vezetőség hibájából, egyéb más elfoglaltságok miatt ez el lett hanyagolva. De nem az a feladatunk, hogy védekezzünk, hanem lássunk hozzá és csináljuk, amit kell. Elmondja, hogy nem csak a felvételekről kell beszélnünk, hanem a p. tag nevelésről, hogyan kísérik figyelemmel az ajánlók azoknak a munkáját, fejlődését, akiket ajánlottak.

A Jelenlévők mindegyike hozzászólt a témához. A megbeszélés a következőket tartalmazta:
Az ajánlók felelősséget éreznek azokért, akiket ajánlottak. A közelmúltban felvett elvtársak úgy a gazdasági mint a társadalmi munkában megállják helyüket. Fegyelmezettek. Ilyenek F-né, P-né, K-né, Pi-né. Egész más emberré válnak. Az egész üzemrész munkáját figyelemmel kísérik, szívesen és felelősséggel foglalkoznak a közösség ügyeivel. Foglalkoznak több emberrel, akikből szeretnék, ha párttag lenne. Vannak olyanok, akiket ha megbíznak valamilyen társadalmi munkával, kitüntetésnek veszi és igyekszik azt jól elvégezni. Figyelembe veszik az ajánlásnál a politikai kiállást, több pártonkívüli van, akik igen jól tudják irányítani az üzemrészek hangulatát.
A jövőre nézve elmondották, hogy mind három muhelybizottság foglalkozott azzal, hogy ha nyugdíjba mennek a muhelybizottságokból, akkor a pótlásnál figyelemmel lesznek arra, hogy olyan emberekkel legyenek betöltve a funkciók, akikből párttagot lehet nevelni.
A megbeszélés során egybehangzó vélemény volt arról, hogy vannak ajánlók, akik már nem emlékeznek, hogy kiket is ajánlottak, és hogy minden üzemrészben vannak megszokott ismétlődő ajánlók. Az volt a vélemény, hogy jó volt ezeket a dolgokat megbeszélni és jövőre nézve még nagyobb felelősséggel kell ezt a munkát végezni.

Az első napirend után a titkár kérte, hogy a vezetőség és H. elvtársnő még maradjanak.

A titkár elmondta, hogy pár hónappal ezelőtt ez a vezetőség véleményt mondott a formázó és adjusztáló összevonásával és vezetésével kapcsolatban. Figyelmeztette a vezetőséget, hogy választott testület vagyunk, munkánkért felelősséggel tartozunk azoknak, akik megválasztottak és nem utolsósorban a pártnak. Azért mondta ezt, mert sajnos ez az ügy nincs lezárva, napirendre kellett tuzni a párttagság figyelmeztetésére.
Sajnos nem a vezetőség figyelmeztetésére, és főleg azért, mert nem mennek rendben a dolgok a formázóban és ez két vezetőségi tagunk közti személyi ellentétre vezethető vissza. Amikor ez ügyben véleményt alakítottunk ki, tudtuk azt, hogy a sikeres jó munka kulcsa a T. és Ta. elvtársnők jó szándékán, megértésén, egymás segítésén múlik.

T. elvtársnőre panaszkodnak a dolgozók, hogy meg nem engedhető hangon beszél a dolgozókkal, viszont a Ta. elvtársnővel kapcsolatban elmondották, hogy nem segíti a T-nét, ellene hangolja a dolgozókat. Ezeket a dolgokat tisztáznunk kell és úgy kell innen elmennünk, hogy rendben menjenek a dolgok és a legjobb szándék nyilvánuljon meg mindenki részéről, az érintettek részéről is.

T-né elmondta, hogy valóban egyszer előfordult, hogy a R-néval ingerülten beszélt, mert a munka nem volt elvégezve, ő ezt belátta és másnap pártcsoport értekezleten bocsánatot kért, és megértették őt, hogy a munka miatt volt. Belátta azt is, hogy nem a legmegfelelőbb a modora, ezen igyekszik változtatni, de nem megy máról holnapra, mert addig, amíg nem volt ebben a beosztásban, természetes volt, most nem veszik tőle jó néven. Hozzájárul az is, hogy valóban a Ta-né nem segíti a munkáját, és előfordul többször ha valamire megkéri, azt válaszolja, hogy te nem parancsolsz nekem, és nem csináltatja meg a munkákat.
Ta-né nem akart nyilatkozni, sőt felállt hogy elmegy, de a vezetőség figyelmeztette őt, hogy így nem lehet viselkedni, és maradt.
H-né elmondotta mindazt, amit erről tudott. Az utóbbi időben úgy látta, hogy rendben mennek a dolgok. A múlt héten a H. elvtársnál fönt volt a K-né a T-néra panaszkodni, hogy gorombán beszél és ő figyelmeztette. Több dolgozó elmondta, hogy a Ta-né nem áll mellette, sőt ellene hangolja a dolgozókat.
A vezetőség minden tagjának az volt a véleménye és ezt megmondták a T-nénak, hogy változtatni kell a modorán, nem szabad hogy elfeledje hogy honnan jött. Kérték, hogy a Ta-né is mondjon véleményt.

Ta-né elmondta a következőket. A T-né vele rendesen beszél, ő úgy látta, hogy nem volt arra ok, hogy fölmenjenek a vezérigazgatóhoz, nem volt olyan goromba. Az a dolgozó azért ment fel, mert nem lett kiírva a táblára, mivel nem érte el a kiváló dolgozó szintet. Egy fiatalabb dolgozó lett kiírva, akinek magasabb volt a százaléka. Tagadta, hogy ő ellene hangolja a dolgozókat. Elmondta azt, hogy ő járt el abban a titkárságon, hogy fogadja az igazgató elvtárs a Kaisernét.
A titkár kérdésére, hogy helyesen járt-e el T-né a dolgozóval szemben, azt válaszolta, hogy igen, együtt végezték a kiértékelést és valóban alacsonyabb volt 2%-kal a teljesítménye.

Összefoglalva a vezetőség közösen a következő megállapítást tette:
A T-nénak változtatni kell a magatartásán, ehhez mindannyiunknak segíteni kell őt, de ő maga legyen rajta, hogy ezen változtasson, gondoljon arra, hogy ő egy vezető, akit figyelnek a dolgozók, és különösen az első időkben ráirányul a figyelem. Nem engedheti meg magának, hogy gorombáskodjon. Ehhez viszont meg kell teremteni a nyugodt légkört. A Ta-nénak mellé kell állni és segíteni őt. Ha valamit nem jól csinál, és ő azt látja, figyelmeztetni kell. A Ta-néra hallgat a dolgozók egy része, és ezt arra használja fel, hogy jó irányba terelje a hangulatot, a termelést segítse elő.

Határozatként: össze kell hívni a csoportvezetőket, a társadalmi szerveket, gyártásközi ellenőröket, meg kell beszélni, hogy kinek mi a feladata. Ezen a megbeszélésen vegyen részt a párttitkár és a személyzeti vezető is.

A vezetőség egyhangúan elfogadta és magáévá tette a javaslatot, valamint a fenti véleményt együttesen nyilvánította.
A megbeszélés megszervezéséért felelősként a H. elvtársnőt jelölte ki.

T-né elmondta, hogy ő mindent el fog követni, hogy megfelelően viselkedjen, és nagyon kérte a Ta-nét, hogy legyen mellette és segítsen neki.

Ta-né elmondta, hogy ő segíteni fog amíg itt van, de el szándékozik menni. Neki nincs semmi baja a T-néval.

Befejezésül a vezetőség arra kérte a Ta-nét, hogy ne legyenek ilyen gondolatai, ha a hibáinkat megbeszéljük, csak segíteni akarunk egymásnak és beláthatja, hogy egy üzemrész hangulata és termelése emiatt nem maradhat vissza akkor, amikor úgy is van éppen elég más probléma.

Így mindhárman idegeskednek, a H-né, T-né, Ta-né, és ha megértéssel vannak egymás iránt, akkor sokkal nyugodtabb lesz a légkör és nem utolsósorban a munka is menni fog.

S. I-né s. k.
P. J-né s. k.

MOL-M-BP-8.f. 2.cs. 35. ő.e. (Magyar Országos Levéltár - Budapesti bizottságok és alapszervezetek - MSZMP III. Kerületi Bizottsága - Önálló bizottságok és alapszervezetek - 35. őrzési egység)

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő