Tiltott mosoly
Egy paraszt bácsihoz kiszáll a rendőrség. Zsírt keresnek, de János bácsi közli velük, hogy neki bizony csak 1 kg zsírja van. A rendőrök erre kivezetik János bácsit az udvarra, egy ásót hoznak és megmutatják neki, hogy hol ásson. János bácsi nagy nyugalommal elkezd ásni, és hamarosan kiás egy zsírosbödönt. A rendőrök ráripakodnak, hogy miért hazudott, hogy nincs zsírja. Mire János bácsi azt feleli, hogy nincs ebben semmi. Csodálkozva kérdezik a rendőrök János bácsit, hogy miért ásott el egy üres bödönt. – Hát új szomszédom jött – mondja János bácsi – és hát lekádereztem, kérem alássan.
1952
Rákosit bosszantja, hogy a drótkerítés meg a határőrség ellenére még mindig sokaknak sikerül Nyugatra menekülniük. Személyesen akar meggyőződni arról, hogy hogyan lehetséges ez. Elutazik az osztrák határra. Bemegy az egyik határ menti községbe, és összehívja a községi tanácsot. Megkéri őket, hogy adjanak mellé egy megbízható embert, aki elkíséri a dróthoz és megmutatja, hogyan lehet a dróton átjutni, hogyan lehet a dróton túl az osztrák területen úgy tovább menni, hogy a határőrök ne tudják visszatérésre kényszeríteni. A tanács választása a párttitkárra esik, aki cigány, hogy ő kísérje el Rákosit. Elérkeznek a dróthoz. A cigány óvatosan átbújik, vigyázva, hogy az aknákat összekötő drótokat ne érintse. „Na jól van - szól Rákosi - most menj tovább a túlsó oldalon." A cigány megindul, majd pár lépéssel odébb megáll és megkérdezi: „Lát-e még, szeretett vezérem?" „Látlak - válaszol Rákosi - menj még tovább!". A cigány továbbmegy az erdő széléig, és újból megkérdezi: „Lát-e még, szeretett vezérem?" „Látlak - válaszol Rákosi - menj még tovább!" A cigány bemegy az erdőbe és onnan kiált: „Lát-e még, drága tanítómesterem?" „Már nem látlak" - kiált vissza Rákosi. „Nem is látsz többet, te piszok"- ordítja a cigány és eltűnik az erdő sűrűjében.
Diogenész lámpással járkál London utcáin.
- Mit keresel, bölcs? - kérdik tőle.
- Az igazságot - feleli.
- Azt itt hiába keresed, bölcs, menj más városba.
Diogenész engedelmeskedik és átmegy Párizsba. Megállítják lámpásával az ENSZ közgyűlésének termében.
- Mit keresel itt, jámbor bölcs?
- Az igazságot.
- Azt itt hiába keresed, menj más városba.
Néhány hét múlva Diogenész feltűnik Moszkvában. A Kreml udvarán feltartóztatják az NKDV nyomozói.
- Mit keresel itt, Diogenész? - kérdezik gyanakodva.
- Eddig lámpással kerestem az igazságot, nem találtam, de most már a lámpásomat sem találom, az is eltűnt.
Hogyan fogják hívni a Sztálin utat a harmadik világháború után?
A „Régi Postarabló Útja"
Hogy hívják Péter Gábort spanyolul?
El Deportáló!!
A magyarok kitalálták a legegyszerűbb iránytűt.
Leveszed a karórát, a kezedbe fogod és megfordulsz a tengelyed körül.
Amerre az óra eltűnt a kezedből, arra van Kelet.
A Nagykörúton kiraboltak egy államosított ékszerüzletet. Az elrabolt ékszerek helyén a következő üzenetet hagyták: „Ti is így szereztétek!"
Mikor fog megszólalni a Sztálin-szobor?
Ha ismét beolvasztják harangnak.
Egy este az egyik körúti vendéglőben ellenőrzést tartott a rendőrség. Az egyik asztalnál ülő ember töpörtyűt evett kenyérrel. A rendőr odalépett hozzá és megkérdezte:
- Mivel foglalkozik az elvtárs?
- Sztahanovista vagyok egy nagy gyárban.
- Miért nem eszik valami drágább ételt?
- Nem engedhetem meg magamnak - válaszolta és tovább folytatta az evést.
A következő asztalnál ülő ember bécsi szeletet evett kovászos uborkával.
- Mi a maga foglalkozása? - kérdezte tőle a rendőr.
- Nekem nincs munkám.
- Nincs???? Akkor miből él??
- Engem a fiam támogat.
- És mivel foglalkozik a maga fia?
- Vasesztergályos.
- Ezek szerint sztahanovista vagy élmunkás?
- Nem - válaszolt az ember tömören.
- Akkor biztosan sokat túlórázik?!
- Nem.
Az ekkorra már teljesen tanácstalanná vált rendőr megkérdezte
- És hol dolgozik a maga fia???
- A Fordnál, Detroitban.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 29.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő