Útban a szabadság felé?
Számos NDK-ból érkező turista Magyarországon át Jugoszlávia és Ausztria irányába próbált továbbutazni. Az itt közölt magánlevél születését meghatározó fontos körülmény az általános katonai szolgálat bevezetése volt. A szűkre szabott határok és a radikálisan korlátozott mozgásszabadság mellett érthető tehát, hogy ez a frissen bevezetett intézkedés tovább rontotta az alábbi sorok írójának kedélyállapotát. A levélíró azon kívánsága, hogy levele ne jusson illetéktelen kezekbe, nem teljesült. A levélellenőrzés során a borítékot felnyitották…
Forrás
BM II. Főosztály
Elemző-, Értékelő Alosztály
Szigorúan titkos!
| F e l j e g y z é s |
Budapest, 1962. augusztus 8.-án
Tárgy: Rita B. [?]DBR. címre küldött levél fordítása.Kedves Rita!
Életem legszomorúbb levelét írom most Neked. Itt ülök kb. 3 hónapi élelemmel és ruhaneművel a budapesti főpályaudvaron és ismét haza kell utaznom. Terveim nem sikerültek. Volt egy magyar vízumom és egy csehszlovák átutazóvízumon. Prágában jártam az osztrák követségen és szereztem Csehszlovákiából Magyarországra egy osztrák átutazóvízumot. Idáig minden rendben ment. Ausztriába azonban mégsem juthattam el. Kétszer is próbálkoztam a Csehszlovákiából való átjutással, de az átkozott szamarak nem engedtek. Ekkor ismét Magyarországra utaztam, de a magyarok sem engedtek Ausztria felé utazni. Budapesten a francia és a német követségen is jártam, eredmény nélkül. Egy hete úton vagyok alvás, csaknem evés és pénz nélkül. Teljesen elgyengülve a visszautazásra kell felkészülnöm.
Mindezt olyan nyíltan írom neked, mintha feltételezném, hogy e levél nem kerül illetéktelen kezekbe. És ha igen, ez már nekem teljesen mindegy. Elsősorban is megbántam, hogy múlt évben visszautaztam. Tervem, ami most nem sikerült, már akkor megvolt. Csak azért nem írtam meg Neked, mivel nálunk bizonytalan, hogy nem bontanak-e fel egy levelet.
/a levél oldalára írt szöveg/: Ne lepődj meg a hamis feladón, tudod, hogy az engem fed.
Születésnapodra meg akartalak lepni, viszont akartam látni rokonaimat. A Mont Blancra akartam utazni. Ez minden. El sem tudod képzelni, milyen hangulatban vagyok.
Tudod, hogy mindig optimista voltam, de most teljesen kétségbe vagyok esve. Amint most hazamegyek, 4 hónapos katonai szolgálat vár rám. /tartalékos tanfolyam a főiskola alapján/. Mindezt el akartam kerülni. Ennélfogva nem hívhatlak fel telefonon születésnapod alkalmával, levelet sem írhatok Neked egyúttal. Mindez tilos a 4 hónapos katonai szolgálat alatt /VIII. 3.-án kell bevonulnom/. Írsz nekem addig is egyszer? Mindenek előtt, ha levelemet megkaptad. Ha a következő hónapokban esetleg levél érkezne hozzád May János ill. M. Runge részére, úgy kérem azt megőrizni, az nekem szól. Talán a következő években átvehetem, remélem. Most minden lehetőség megélhetésem szempontjából jól jön. Persze az akarás még nem minden. Most be kell soraimat fejeznem, vonatom nemsokára indul. Remélhetőleg ezúttal nem szállítanak le a vonatról, mint valami súlyos bűnözőt /mint a Prága-Bécs és a Budapest-Bécs-i gyorson történt/.
Szíves üdvözletét küldi /Giselának is, ha egyszer találkozol vele/
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő