Gábor Zsazsa 1968. októberi látogatása Magyarországon

Rotschild Klárának sem fizetett

„Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: »Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj.«"

Források - 1. Varga János külügyminisztériumi főelőadó feljegyzése Gábor Zsazsa Magyarországi látogatásáról

1968. október 14.


V. Területi Osztály                                                                           

SZIGORÚAN TITKOS!

Amerikai referatura                                                                          

Varga János főelőadó                       

 Készült 6 példányban

  •                                                                                                           1./ Péter [János] elvtárs
  •                                                                                                           2./ Szilágyi [Béla] elvtárs
  •                                                                                                           3./ Randé [Jenő] elvtárs
  •                                                                                                           4./ Szücsné elvtárs
  •                                                                                                           5./ WASHINGTON
  •                                                                                                           6./ Osztály

 

Feljegyzés.

Tárgy: Gábor Zsazsa magyarországi látogatása

Október 10-én 10.30-órakor E. Alexander I. o. titkár, a budapesti amerikai nagykövetség kulturattachéja telefonon felhívott, s az alábbiakat közölte: A hívást megelőzően felkereste Gábor Zsazsa, aki magából kikelve panaszt tett a Rotschild szalon ellen, hangoztatva, hogy be akarják csapni, amit ő nem hajlandó eltűrni. Azzal fenyegetődzött, hogy az USA-ba visszaérkezve az esetről széles körben nyilatkozik az amerikai rádiónak, TV-nek és sajtónak. Alexander elmondta: a kilátásba helyezett interjúkat részükről meg akarják akadályozni, mivel szeretnének minden olyan megnyilatkozást elkerülni, amely a két ország vonatkozásában negatív hatást válthat ki. Erre való tekintettel arra kér bennünket, hogy adjunk tájékoztatást a nagykövetségnek valóban mi is történt. Gábor Zsazsa ismeretének birtokában arra következtetnek, hogy valamilyen újabb szélhámosságot követett el.

Közöltem Alexanderrel, hogy az esetről nincs tudomásom, kérésének megfelelően tájékozódom, s később telefonon visszahívom.

Ezt köszönettel nyugtázta.

A Rotschild szalontól kapott tájékoztatás szerint Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: „Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj."

A szalon elkövette azt a hibát, hogy a $ 900 depositon kívül a rendelést írásos formában nem rögzítette. A szóbanforgó $ 4178.00-t megkísérlik a Centrum Áruházak - felügyeleti szervük - jogtanácsosának segítségével bekebelezni.

13.30-órakor telefonon hívtam Alexandert, hogy a kért felvilágosítást megadjam. A nagykövetségen közölték, hogy Alexander nincs bent. Ezért üzenetet hagytam, hogy visszaérkezése után hívjon fel.

Időközben telefonon jelentkezett Gábor Zsazsa, aki pályafutásának ismertetése után közölte, hogy a Rotshild szalon őt „zsarolja", s különböző anyagi követelésekkel lép fel vele szemben. A Külügyminisztérium segítségét kéri ennek megszüntetése érdekében. Közöltem vele: a kérdés nem tartozik a Külügyminisztériumra, forduljon a szalonhoz, vagy annak felügyeleti szervéhez, és egymás között rendezzék a problémát. Erre magából kikelve kijelentette: „ehhez a csaló, tolvaj társasághoz nem fordulok, vegye tudomásul, ha nem intézkednek, az USA-ba visszaérkezve olyan nyilatkozatokat adok a rádiónak, TV-nek és a sajtónak, ami a maguk turista forgalmát tönkreteszi." Az alkalmazott hangnemet kikértem magamnak, s egyben közöltem vele, hogy ügye a fenyegetése ellenére sem tartozik a Külügyminisztériumra, majd elköszöntem tőle.

15.00-órakor Alexander telefonon jelentkezett. Közöltem vele: kérésére megvizsgáltattuk, hogy valóban mi is történt. Arról tájékoztattak bennünket, hogy Gábor Zsazsa a Rotschild szalonban $ 4178.00 összegű rendelést eszközölt, melynek megtérítésére nem hajlandó, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangnemet alkalmazott.

Valószínűnek tartom, hogy a kérdésben a szalon is meg fogja őt keresni. Említést tettem arról is, hogy közben Gábor Zsazsa engem is felhívott telefonon, s velem szemben is megkísérelt minősíthetetlen hangnemet alkalmazni.

Alexander megköszönte a tájékoztatást, s közölte: a nagykövetség részéről mindent el fognak követni, hogy Gábor Zsazsa rendezze számláit, s botrányos magatartásáról tájékoztatni fogják a

.

Megjegyzés:

1./ Célszerűnek tartom Gábor Zsazsa tiltólistára vételét.

2./ A Sajtó Osztályt tájékoztattuk, s javasoltuk az esetleges kinti nyilatkozatok megelőzésére, a magyar sajtóban és rádióban glossza közzétételét.

Budapest, 1968. október 14.

Varga János

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-1968-USA. 10. d. 4-9., 003469/1968. - Magyar Országos Levéltár. Az államigazgatás felsőbb szervei. Külügyminisztérium.

Ezen a napon történt február 20.

1938

Svájcban népszavazással arról döntenek, hogy a rétoromán legyen a nemzet negyedik hivatalos nyelve.

1945

Az SZDP és az MKP összekötő bizottsági ülésén a szociáldemokraták bejelentették, hogy fenntartják az önálló pártifjúsági mozgalom létre-...Tovább

1962

John Glenn az első amerikai űrhajós, megkerüli a

1999

A Szojuz TM–29 űrhajóval elindul az első szlovák űrhajós, Ivan Bella.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők