Tűzszünet Palesztinában, véget ér az első arab-izraeli háború.Tovább
Rotschild Klárának sem fizetett
„Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: »Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj.«"
Források - 1. Varga János külügyminisztériumi főelőadó feljegyzése Gábor Zsazsa Magyarországi látogatásáról
1968. október 14.
V. Területi Osztály
SZIGORÚAN TITKOS!
Amerikai referatura
Varga János főelőadó
Készült 6 példányban
- 1./ Péter [János] elvtárs
- 2./ Szilágyi [Béla] elvtárs
- 3./ Randé [Jenő] elvtárs
- 4./ Szücsné elvtárs
- 5./ WASHINGTON
- 6./ Osztály
Feljegyzés.
Október 10-én 10.30-órakor E. Alexander I. o. titkár, a budapesti amerikai nagykövetség kulturattachéja telefonon felhívott, s az alábbiakat közölte: A hívást megelőzően felkereste Gábor Zsazsa, aki magából kikelve panaszt tett a Rotschild szalon ellen, hangoztatva, hogy be akarják csapni, amit ő nem hajlandó eltűrni. Azzal fenyegetődzött, hogy az USA-ba visszaérkezve az esetről széles körben nyilatkozik az amerikai rádiónak, TV-nek és sajtónak. Alexander elmondta: a kilátásba helyezett interjúkat részükről meg akarják akadályozni, mivel szeretnének minden olyan megnyilatkozást elkerülni, amely a két ország vonatkozásában negatív hatást válthat ki. Erre való tekintettel arra kér bennünket, hogy adjunk tájékoztatást a nagykövetségnek valóban mi is történt. Gábor Zsazsa ismeretének birtokában arra következtetnek, hogy valamilyen újabb szélhámosságot követett el.
Közöltem Alexanderrel, hogy az esetről nincs tudomásom, kérésének megfelelően tájékozódom, s később telefonon visszahívom.
Ezt köszönettel nyugtázta.
A Rotschild szalontól kapott tájékoztatás szerint Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: „Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj."
A szalon elkövette azt a hibát, hogy a $ 900 depositon kívül a rendelést írásos formában nem rögzítette. A szóbanforgó $ 4178.00-t megkísérlik a Centrum Áruházak - felügyeleti szervük - jogtanácsosának segítségével bekebelezni.
13.30-órakor telefonon hívtam Alexandert, hogy a kért felvilágosítást megadjam. A nagykövetségen közölték, hogy Alexander nincs bent. Ezért üzenetet hagytam, hogy visszaérkezése után hívjon fel.
Időközben telefonon jelentkezett Gábor Zsazsa, aki pályafutásának ismertetése után közölte, hogy a Rotshild szalon őt „zsarolja", s különböző anyagi követelésekkel lép fel vele szemben. A Külügyminisztérium segítségét kéri ennek megszüntetése érdekében. Közöltem vele: a kérdés nem tartozik a Külügyminisztériumra, forduljon a szalonhoz, vagy annak felügyeleti szervéhez, és egymás között rendezzék a problémát. Erre magából kikelve kijelentette: „ehhez a csaló, tolvaj társasághoz nem fordulok, vegye tudomásul, ha nem intézkednek, az USA-ba visszaérkezve olyan nyilatkozatokat adok a rádiónak, TV-nek és a sajtónak, ami a maguk turista forgalmát tönkreteszi." Az alkalmazott hangnemet kikértem magamnak, s egyben közöltem vele, hogy ügye a fenyegetése ellenére sem tartozik a Külügyminisztériumra, majd elköszöntem tőle.
15.00-órakor Alexander telefonon jelentkezett. Közöltem vele: kérésére megvizsgáltattuk, hogy valóban mi is történt. Arról tájékoztattak bennünket, hogy Gábor Zsazsa a Rotschild szalonban $ 4178.00 összegű rendelést eszközölt, melynek megtérítésére nem hajlandó, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangnemet alkalmazott.
Valószínűnek tartom, hogy a kérdésben a szalon is meg fogja őt keresni. Említést tettem arról is, hogy közben Gábor Zsazsa engem is felhívott telefonon, s velem szemben is megkísérelt minősíthetetlen hangnemet alkalmazni.
Alexander megköszönte a tájékoztatást, s közölte: a nagykövetség részéről mindent el fognak követni, hogy Gábor Zsazsa rendezze számláit, s botrányos magatartásáról tájékoztatni fogják a
.Megjegyzés:
1./ Célszerűnek tartom Gábor Zsazsa tiltólistára vételét.
2./ A Sajtó Osztályt tájékoztattuk, s javasoltuk az esetleges kinti nyilatkozatok megelőzésére, a magyar sajtóban és rádióban glossza közzétételét.
Budapest, 1968. október 14.
Varga János
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-1968-USA. 10. d. 4-9., 003469/1968. - Magyar Országos Levéltár. Az államigazgatás felsőbb szervei. Külügyminisztérium.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő