Szálasi Ferenc elmeállapota

Az alább közölt levelet dr. Bakody Aurél lipótmezei elmegyógyász főorvos készítette Szálasi Ferenc elmeállapotáról. Az írásmű alapját a Nemzet Akaratának Pártja Cél és követelések című programja képezte, ami a későbbi nyilas nemzetvezető irománya volt. A bonyolult nyelvezettel és mondatfűzéssel megírt szakvélemény nem csupán Szálasiról ad egyértelmű ítéletet, hanem egyben rendkívül érdekes korjelző forrás is. A jobb érthetőség kedvéért közöljük az 1935-ben készült pártprogramot is.

hosszú éveken át volt alkalma Szálasit megfigyelni, jól látta, hogy Szálasi „szentebbet nem ismert, mint saját egyéni, hatalmi érvényesülését." Felismerte, hogy Szálasi hajlamos volt „saját énjének a lehetőségekkel ellentétes módon való" értékelésére, túlbecsülésére, „magyar Duce-ségre és európaszervezési rendeltetésű hungarista ideológia termelésére való öntúlbecsülés"-re.

 
Málnási Ödön

Mindezek a jellemvonások Málnási szerint a több mint kétéves, végig magánzárkában töltött börtönbüntetése alatt csak súlyosbodtak, társulva klausztrofóbiás kényszerképzetekkel. Szálasi kiszabadulása után nem szívesen tartózkodott kisebb szobákban, mindig szabad levegőre, nagy sétákra vágyakozott - írta Málnási dr. Szálasi mindenkitől vak engedelmességet követel meg, ezért pártjából nem nemzetiszocialista mozgalom, hanem „egy személyhez tapadt hitbuzgalmi egyesület lett" - fogalmazta meg Málnási dr., aki nem tette fel a kérdést, hogy ez kizárólag Szálasi jellemtorzulásának az eredménye, vagy Szálasi tudatosan másolta-e Hitlert és Mussolinit? A „koreszme", a szélsőjobb- és baloldalon egyaránt ekkoriban a centralizált, egy vezér által teljhatalommal irányított pártok kiépítésének-megszervezésének kedvezett. Szálasi közvetlen munkatársainak, barátainak, Csia Sándornak, Vajna Gábornak és a többieknek bizonyosan nem volt kifogásuk az ellen, hogy Szálasi pártjuk és mozgalmuk vitathatatlan vezére legyen. 1940 végén Málnási még nem tartotta közveszélyesnek Szálasit. „De mihelyt az európai események alakulása pártjával való tevékenységének közveszélyes lehetőséget biztosít, büntetőjogi beszámíthatatlansága folytán therápikus eljárást igényel." -

Javasolt gyógymódja meglehetősen egyszerű volt: Szálasit elmegyógyintézetbe kell zárni, kellő minőségű táplálás mellett esetleg néha 32-34 fokos fürdőt, sok sétát, szabadban mozgást kell neki biztosítani. Egyéni hajlamainak megfelelően szórakoztatását stratégiai, hadtörténeti, szociálpolitikai könyvek, folyóiratok, napilapok olvasásával, jegyzetelésével kell biztosítani.

Szirmai Rezső újságíró és Gartnerf Pál pszichoanalitikus orvos 1945 decemberében kétszer tudott Szálasival az Andrássy út 60-ban, a volt Nemzetvezető börtöncellájában hosszasabban elbeszélgetni. Szirmai is felismerte, amit Szálasi írásaiból, beszédeiből bizonyítani lehet, hogy Szálasi: „Hisz abban, amit mond. Komolyan veszi sajátmagát. Csodálattal adózik saját rögeszméinek." Mivel az Andrássy út 60-ban Szirmai és Gartner rajta kívül még csaknem két tucat főbb háborús bűnössel tudott hosszasabban elbeszélgetni, hitelesnek tűnik megállapításuk, mely szerint a főbűnösök közül csak egyetlen egy ember, Szálasi tartotta meg

Dr. Gartner, Bakodyval ellentétben, úgy vélte, hogy „Szálasi nem elmebeteg, hanem skizoid pszichopata (életidegen kóros személyiség)." Ugyanakkor e sommás megállapítás előtt, bár nyilvánvalóan nem ismerhette dr. Bakody 1939-es diagnózisát, hozzá hasonlóan , hogy Szálasi: „Egész életvezetése, túlértékelt eszméi, közösséget kereső lelkivilága (valójában lelki egyedülléte), kifejezései bizarrsága, csökkent valóságérzéke, kóros önértékelése, 'küldetésébe' vetett hite, zavaros ideológiája, skizoid pszichopátia diagnózisnak felvételét teszik jogosulttá."

Szálasi nyilas pártkönyve

Bakody főorvos Szálasi Ferenc elmeállapotáról készített diagnózisát teljes terjedelmében tesszük közzé, csak az írógépéről vélhetően hiányzó hosszú mássalhangzókat javítottuk külön jelzés nélkül. Mellékeljük az elemzett Szálasi-művet is, jelezve az általunk használt, a Gede Testvérek Könyvkiadó féle kiadvány oldalszámát (Bp., 2000. 83-99.). Ahol Bakody dr. pontos oldalszámot ad meg, ott szögletes zárójelben közöljük az általunk használt melléklet oldalszámait. Bakody Aurél idézetei több alkalommal eltérnek a Cél és Követelések helyesírásától, amit mindkét forrásnál tudatosan az eredeti formában hagytunk.

Ezen a napon történt május 21.

1941

Megtartotta alakuló ülését a Népfőiskolai Tanács (KALOT, KIE, Ke-resztyén Leányegyesületek és a KALÁSZ). Itt fogalmazták meg a nép-...Tovább

1942

A 3050/1942. M.E. sz. r. „igen jelentős állomása és újabb kiinduló-pontja volt az ifjúságra is nehezedő és egyre fokozódó politikai nyo-...Tovább

1979

Az Óbudai temetőben Bibó István temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mond beszédet. Ezt az alkalmat lehet tekinteni a demokratikus...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő