Sztálin, Lenin és Rákosi portréi az '50-es években

„A bizottság lehetőséget lát arra, hogy a művész tudjon jó Sztálin-képet festeni. Ebben a művében elrajzoltság van. Nem Sztálin, (fej, kar kezek) egyenetlen. Nem oldja meg a feladatot sem hasonlósági, sem egyéb szempontból. Fejben hasonlatosság nem felel meg Sztálinnak. Testnek és kezeknek kezdetleges a rajza, színek zubbonyon nyersek és így hiányzik az az egység a kép hatásából, ami döntő lenne. Foglalkozzék vele a művész továbbra is, bár a miniszterelnökség nem lehet tovább obligóban. (Saját kockázatára foglalkozzék a témával.)”

Források

Jegyzőkönyv

a minisztertanács elnöki hivatala minisztertanácsi terme részére megfestendő Lenin, Sztálin és Rákosi-arcképekkel kapcsolatosan kiírt pályázat zsűrijének 1950. február 6-án tartott üléséről.

Megjelentek:

Fekete Lajos osztályvezető /Minisztertanács elnökének hivatala/
Béla min. titkár"""
Ujházy László min.s.fog."""
Berda Ernőné /Népművelési minisztérium/
Váli Zoltán, a Képző- és Iparművészek Szövetségének titkára
Berény Róbert festőművész /Képzőművészeti Főiskola/
Papp Gyula"""
Z. Gács György /Képző- és Festőművészek Szövetsége/
Fenyő A. Endre /XII. Fodor u. 29./

bizottság általánosságban megállapítja, hogy a művészek nem fogták fel a megbízatás politikai jelentőségét. A képeket egyéni ábrázolásban készítették. A hátterek laposak, a képek beleragadnak a háttérbe.

Szentgyörgyi Kornél SZTÁLIN-képével kapcsolatban:

Hiányzik az általános politikai tartalom, - nagyobb politikai elmélyedés. Arcszín kezelése kicsit édes, arckifejezés megváltoztatandó. A művésznek jobban kell tanulmányoznia Sztálin jellemét. A képnek tükröznie kell, hogy az egész világ haladó mozgalmának vezetőjét ábrázolja.

Kéz és kar rajzi hibái kijavítandók.

Háttérrel kapcsolatban reá is vonatkozik a bizottság fenti, általános megállapítása. Az legyen levegős, hideg, semleges, festőileg megoldva. Háttér közel van a fejéhez, nem elég levegős.

Szentgyörgyi Kornél megjegyzi, hogy összegyűjtötte az összes rendelkezésére álló képeket és fényképeket. Ezek teljesen különböznek egymástól, nem talált egy közös karaktert sem bennük. Egy fényképet jónak talált, de egyesek szerint itt Sztálin túl idős.

Miután a háttér általában pontosan összefügg az alakkal és ha az alak él, a háttér is jó, - minden hiba a fenti alapvető hiányosságból származik

A bizottság véleménye Gábor Móric LENIN-képével kapcsolatban:

A figura kiállása jó, arc karaktere nem jó. Éles kontúrok lelágyítandók, az alak asztalon nyugvó ökle legyen erőteljesebb. Ruha színét kissé lágyítani, arc átjavítandó.

Háttérre vonatkozólag itt is áll a bizottság általános megállapítása. Levegőssé kell tenni.

Rákosi Zoltán LENIN-képével kapcsolatban:

A főhiba az alak magatartásából tükröző tehetetlenség. Arc elég jó, de az egész figura valami lemondást, passzív tehetetlenséget fejez ki mozdulataiban. Orr rövid. Jobb kéz mozdulata még jobban aláhúzza a passzív magatartást. Háttér beleolvad az alakba, színében lapos.----Alaknak harcosnak, erőteljesnek kell lennie.

Csáki-Maronyák LENIN-képével kapcsolatban:

A háttér megoldása epizódszerű, színpadias. Az alak karakterében teljesen idegen. A mozdulat kiválasztása, arckifejezés és háttér nem azt a célt szolgálja, amire a megbízást kapta. Ilyen formában arra a reprezentációs helyre, ahová a megrendelés történt, nem alkalmas. Fej karakterén igen erős javításra szorul [sic!]; nem fejezi ki a kép azt, amit ezen a helyen látni szeretne a bizottság. Hiba, hogy az alak le van vágva oldalt. Arc kifejezése mindenképpen javítandó.

Kezek és asztalon lévő papír szépen vannak festve.

Csáki-Maronyák megjegyzi, hogy a bizottság véleménye a politikai értelmezés szempontjából meglepi. Akik a képet munkában látták, inkább közvetlenségnek találták a kép megoldási módját. Szovjet fogalmak szerint a plakátszerűség egyáltalán nem degradáló megállapítás egy festménynél, - ő is rá akart térni erre az útra és ehhez tartotta magát. Két személy látta a képet, akik személyesen ismerték Lenint és azok azt kifogástalannak találták.

Szeretné, ha a kép átalakítása helyett a bizottság módot adna egy új Lenin kép festésére, mert ezt a meglévőt átalakítani lehetetlen.

Kéri, hogy a minisztertanács elnöki hivatala és népművelési minisztérium állapítson meg egy fix bizottságot, amelynek tagjai a műteremben segítségére lehetnek a művészeknek. Megnyugtató megoldás csak akkor lehetséges, ha egy fix bizottság fogja végig kísérni a festmények útját.

A bizottság véleménye Breznay RÁKOSI-képével kapcsolatban:

Az egész alakon bizonytalanság és gyámoltalanság mutatkozik, ami teljesen ellentétben áll Rákosi egyéniségével. Egész szellemében nem képviseli Rákosi karakterét. Arc nem karakterisztikus, alak maga rosszul rajzolt.

bizottság megállapítja, hogy az 1000 forintot kiadják a művészeknek és egyben április 1-ig további munkaidőt adnak nekik, hogy - aki ezt a feladatot elvállalja -, ezalatt tovább dolgozik a képen a fenti kritikák figyelembe vételével. Annak idején a beérkező képek felett a zsűri újból dönteni fog.

Javasolja, hogy a miniszterelnökség bízzon meg egy-egy kiküldöttet, akik időnként kiszállnak a helyszínre és tanácsokkal segítségére lehetnek a művészeknek.

Jelen pályázaton a képek még nincsenek olyan nívón, hogy arra a reprezentációs helyre, politikai életünk középpontjába kerüljenek, mert politikailag nem kellően érettek, nem fejezik ki azt, amit látunk a szóbanforgó vezetőinkben.

Másik formai vonatkozású dolog a háttér. A pályázat kiírásakor megállapodtak a művészekkel egy hűvös színekben tartott háttérben. Ez nem sikerült teljesen. A hátterek nem elég levegősek. Meg kell adni a háttér szobabelsőjének jellegét.

A minisztertanács elnökének hivatala folyamatba teszi az 1000-1000 forint kiutalását a művészek részére. Ennek ellenében felkéri a művészeket, hogy a képeket a most elhangzott bírálat értelmében munkálják tovább április 1-ig. Közben a bizottság tagjai ki fognak szállni és segítségükre lesznek, hogy a képek valóban reprezentatív művek legyenek.

Egyik tagja a bizottságnak felveti, hogy az általános gyakorlat szerint a bizottság tagjai bizonyos kiszállási díjat szoktak kapni.

A bizottság elhatározza, hogy erre valami módot fog keresni.

Kmft.

MOL-XIX-A-1-j-VI. tétel-9794/1949. alapszám /Magyar Országos Levéltár-Miniszterelnökség-Általános iratok-Épületek, építmények-9794/1949. alapszám/

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő