Sztálin, Lenin és Rákosi portréi az '50-es években

„A bizottság lehetőséget lát arra, hogy a művész tudjon jó Sztálin-képet festeni. Ebben a művében elrajzoltság van. Nem Sztálin, (fej, kar kezek) egyenetlen. Nem oldja meg a feladatot sem hasonlósági, sem egyéb szempontból. Fejben hasonlatosság nem felel meg Sztálinnak. Testnek és kezeknek kezdetleges a rajza, színek zubbonyon nyersek és így hiányzik az az egység a kép hatásából, ami döntő lenne. Foglalkozzék vele a művész továbbra is, bár a miniszterelnökség nem lehet tovább obligóban. (Saját kockázatára foglalkozzék a témával.)”

Források

Jegyzőkönyv

a minisztertanács elnöki hivatala minisztertanácsi terme részére megfestendő Lenin, Sztálin és Rákosi-arcképekkel kapcsolatosan kiírt pályázat zsűrijének 1950. február 6-án tartott üléséről.

Megjelentek:

Fekete Lajos osztályvezető /Minisztertanács elnökének hivatala/
Béla min. titkár"""
Ujházy László min.s.fog."""
Berda Ernőné /Népművelési minisztérium/
Váli Zoltán, a Képző- és Iparművészek Szövetségének titkára
Berény Róbert festőművész /Képzőművészeti Főiskola/
Papp Gyula"""
Z. Gács György /Képző- és Festőművészek Szövetsége/
Fenyő A. Endre /XII. Fodor u. 29./

bizottság általánosságban megállapítja, hogy a művészek nem fogták fel a megbízatás politikai jelentőségét. A képeket egyéni ábrázolásban készítették. A hátterek laposak, a képek beleragadnak a háttérbe.

Szentgyörgyi Kornél SZTÁLIN-képével kapcsolatban:

Hiányzik az általános politikai tartalom, - nagyobb politikai elmélyedés. Arcszín kezelése kicsit édes, arckifejezés megváltoztatandó. A művésznek jobban kell tanulmányoznia Sztálin jellemét. A képnek tükröznie kell, hogy az egész világ haladó mozgalmának vezetőjét ábrázolja.

Kéz és kar rajzi hibái kijavítandók.

Háttérrel kapcsolatban reá is vonatkozik a bizottság fenti, általános megállapítása. Az legyen levegős, hideg, semleges, festőileg megoldva. Háttér közel van a fejéhez, nem elég levegős.

Szentgyörgyi Kornél megjegyzi, hogy összegyűjtötte az összes rendelkezésére álló képeket és fényképeket. Ezek teljesen különböznek egymástól, nem talált egy közös karaktert sem bennük. Egy fényképet jónak talált, de egyesek szerint itt Sztálin túl idős.

Miután a háttér általában pontosan összefügg az alakkal és ha az alak él, a háttér is jó, - minden hiba a fenti alapvető hiányosságból származik

A bizottság véleménye Gábor Móric LENIN-képével kapcsolatban:

A figura kiállása jó, arc karaktere nem jó. Éles kontúrok lelágyítandók, az alak asztalon nyugvó ökle legyen erőteljesebb. Ruha színét kissé lágyítani, arc átjavítandó.

Háttérre vonatkozólag itt is áll a bizottság általános megállapítása. Levegőssé kell tenni.

Rákosi Zoltán LENIN-képével kapcsolatban:

A főhiba az alak magatartásából tükröző tehetetlenség. Arc elég jó, de az egész figura valami lemondást, passzív tehetetlenséget fejez ki mozdulataiban. Orr rövid. Jobb kéz mozdulata még jobban aláhúzza a passzív magatartást. Háttér beleolvad az alakba, színében lapos.----Alaknak harcosnak, erőteljesnek kell lennie.

Csáki-Maronyák LENIN-képével kapcsolatban:

A háttér megoldása epizódszerű, színpadias. Az alak karakterében teljesen idegen. A mozdulat kiválasztása, arckifejezés és háttér nem azt a célt szolgálja, amire a megbízást kapta. Ilyen formában arra a reprezentációs helyre, ahová a megrendelés történt, nem alkalmas. Fej karakterén igen erős javításra szorul [sic!]; nem fejezi ki a kép azt, amit ezen a helyen látni szeretne a bizottság. Hiba, hogy az alak le van vágva oldalt. Arc kifejezése mindenképpen javítandó.

Kezek és asztalon lévő papír szépen vannak festve.

Csáki-Maronyák megjegyzi, hogy a bizottság véleménye a politikai értelmezés szempontjából meglepi. Akik a képet munkában látták, inkább közvetlenségnek találták a kép megoldási módját. Szovjet fogalmak szerint a plakátszerűség egyáltalán nem degradáló megállapítás egy festménynél, - ő is rá akart térni erre az útra és ehhez tartotta magát. Két személy látta a képet, akik személyesen ismerték Lenint és azok azt kifogástalannak találták.

Szeretné, ha a kép átalakítása helyett a bizottság módot adna egy új Lenin kép festésére, mert ezt a meglévőt átalakítani lehetetlen.

Kéri, hogy a minisztertanács elnöki hivatala és népművelési minisztérium állapítson meg egy fix bizottságot, amelynek tagjai a műteremben segítségére lehetnek a művészeknek. Megnyugtató megoldás csak akkor lehetséges, ha egy fix bizottság fogja végig kísérni a festmények útját.

A bizottság véleménye Breznay RÁKOSI-képével kapcsolatban:

Az egész alakon bizonytalanság és gyámoltalanság mutatkozik, ami teljesen ellentétben áll Rákosi egyéniségével. Egész szellemében nem képviseli Rákosi karakterét. Arc nem karakterisztikus, alak maga rosszul rajzolt.

bizottság megállapítja, hogy az 1000 forintot kiadják a művészeknek és egyben április 1-ig további munkaidőt adnak nekik, hogy - aki ezt a feladatot elvállalja -, ezalatt tovább dolgozik a képen a fenti kritikák figyelembe vételével. Annak idején a beérkező képek felett a zsűri újból dönteni fog.

Javasolja, hogy a miniszterelnökség bízzon meg egy-egy kiküldöttet, akik időnként kiszállnak a helyszínre és tanácsokkal segítségére lehetnek a művészeknek.

Jelen pályázaton a képek még nincsenek olyan nívón, hogy arra a reprezentációs helyre, politikai életünk középpontjába kerüljenek, mert politikailag nem kellően érettek, nem fejezik ki azt, amit látunk a szóbanforgó vezetőinkben.

Másik formai vonatkozású dolog a háttér. A pályázat kiírásakor megállapodtak a művészekkel egy hűvös színekben tartott háttérben. Ez nem sikerült teljesen. A hátterek nem elég levegősek. Meg kell adni a háttér szobabelsőjének jellegét.

A minisztertanács elnökének hivatala folyamatba teszi az 1000-1000 forint kiutalását a művészek részére. Ennek ellenében felkéri a művészeket, hogy a képeket a most elhangzott bírálat értelmében munkálják tovább április 1-ig. Közben a bizottság tagjai ki fognak szállni és segítségükre lesznek, hogy a képek valóban reprezentatív művek legyenek.

Egyik tagja a bizottságnak felveti, hogy az általános gyakorlat szerint a bizottság tagjai bizonyos kiszállási díjat szoktak kapni.

A bizottság elhatározza, hogy erre valami módot fog keresni.

Kmft.

MOL-XIX-A-1-j-VI. tétel-9794/1949. alapszám /Magyar Országos Levéltár-Miniszterelnökség-Általános iratok-Épületek, építmények-9794/1949. alapszám/

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő