Sztálin, Lenin és Rákosi portréi az '50-es években

„A bizottság lehetőséget lát arra, hogy a művész tudjon jó Sztálin-képet festeni. Ebben a művében elrajzoltság van. Nem Sztálin, (fej, kar kezek) egyenetlen. Nem oldja meg a feladatot sem hasonlósági, sem egyéb szempontból. Fejben hasonlatosság nem felel meg Sztálinnak. Testnek és kezeknek kezdetleges a rajza, színek zubbonyon nyersek és így hiányzik az az egység a kép hatásából, ami döntő lenne. Foglalkozzék vele a művész továbbra is, bár a miniszterelnökség nem lehet tovább obligóban. (Saját kockázatára foglalkozzék a témával.)”

Jegyzőkönyv

A minisztertanács elnöki hivatala minisztertanácsi terme részére megfestendő Lenin, Sztálin és Rákosi arcképekkel kapcsolatosan kiírt pályázat zsűrijének 1950. április hó 18-án tartott üléséről.

Jelen vannak:

Paulisz János főosztályvezető /rövidebb időre/MTH
Fekete Lajos osztályvezető"
Berda ErnőnéNépműv. Min.
Váli Zoltán, a Képző- és Iparművészek Szövetségének titkára
Berény Róbert festőművész /Képzőművészeti Főiskola/
Papp Gyula"""
Z. Gács György /Képző- és Festőművészek Szövetsége/
Fenyő A. Endre

A bizottság megállapítja, hogy az alább (együtt) egyenként is elbírált festmények nem alkalmasak arra, hogy olyan reprezentatív helyre kerüljenek, mint a minisztertanácsi terem.

BOKOR VILMOS SZTÁLIN-képe:
Dilettáns munka, merev, rosszul rajzolt. Emlékeztet a forgalomban lévő képekre, színes fényképszerű, épen(!) ezért bizonyos megtévesztés van benne. Kezdetlenes (!) képességeket árul el, semmi esetre sem eleven.

SZENTGYÖRGYI KORNÉL SZTÁLIN-képe:
A bizottság lehetőséget lát arra, hogy a művész tudjon jó Sztálin-képet festeni. Ebben a művében elrajzoltság van. Nem Sztálin, /fej, kar kezek/ egyenetlen. Nem oldja meg a feladatot sem hasonlósági, sem egyéb szempontból. Fejben hasonlatosság nem felel meg Sztálinnak. Testnek és kezeknek kezdetleges a rajza, színek zubbonyon nyersek és így hiányzik az az egység a kép hatásából, ami döntő lenne. Foglalkozzék vele a művész továbbra is, bár a miniszterelnökség nem lehet tovább obligóban. /Saját kockázatára foglalkozzék a témával./

HÉVIZI PIROSKA SZTÁLIN-képe:
Dilettáns munka, kis részletekből van összeállítva, ebből folyólag mindenütt rajzi hibák, színben is. Mozzanatos és fotografikus.

CSÁKY-MARONYÁK JÓZSEF LENIN-képe:
Alapvetően nem alkalmas. Kolorisztikus hibái vannak. Tanárszerű. Nem életszerű, nem adja Lenint megjelenésében, szellemében és hasonlóságában sem. Festői megoldásában nem jó.

GÁBOR MÓRIC LENIN-képe:
Sok jó van benne, de valami színészi hatást kelt. Arc színe effeminált, rózsaszín; alak mozdulata mögött rejlő gondolat azonban nem rossz. A fej édeskés, jobban egységbe kellene hozni a fejet az alakkal, ami egyébként a legkiforrottabb a pályázatra bejött képek között.

RÁKOSI ZOLTÁN LENIN-képe:
Megjelenésében rokonszenves, együttesében mégsem kielégítő. Aránytalanságok vannak benne. A fej nagy az alakhoz viszonyítva, nyak túl vastag. A kép kolorizmus híjján van, alak melletti oszlop lent közelebb van, mint fent, - alak zömök, lomha.

MARTYN FERENC RÁKOSI-képe:
A kép egyátalán nem felel meg a politikai jelentőségnek, ami(!) reprezentálnia kell. Sem politikai, sem festői, sem rajzi szempontból nem alkalmas. Színmegoldás sem megfelelő.

BREZNAY JÓZSEF RÁKOSI-képe:
Bár a beérkezett művek közül a legjobb festői kvalitásokkal rendelkezik, a mozzanatszerűséget kifejező hirtelen mozdulat, ami le van rögzítve, nem alkalmas. Olyan, mintha fi lmkocka (!) lenne. Hiba, hogy egy mozdulat illusztrációja és nem az egész egyéniség megfogása. Hibás a fej, helytelen a fejet teljesen árnyékba tenni. Mozzanatszerűségnek hibája a nyitott száj. Olyan értelemben volna átdolgozandó, hogy a fej ne legyen teljesen árnyékba és a száj ne legyen nyitott, test és bal kéz rajza is javítandó lenne. Nyakkendő színe, kabát és papír színe túl hideg.


Berda Ernőné megállapítja, hogy a miniszterelnökségnek nincs módja további kísérletezésekre már anyagi szempontból sem. Felveti a kérdést: mi a véleménye a Szövetségnek?

A Szövetség képviselői azt ajánlják, hogy nyilvános pályázatot írjon ki a minisztertanács elnöki hivatala.

Berda Ernőné megjegyzi, hogy a még rendelkezésre álló összeget már csak a kész képekre lehet kifizetni. Nyilvános pályázat díját nem lehet belőle fedezni.

A bizottság: megállapítja, hogy a politikai jelentőséget tekintve, ezeket a képeket nem tartja alkalmasnak, azonban azt a javaslatot teszi, hogy nyilvános pályázaton a rendelkezésre álló 9000 forintot /3-3-3000/ adja pályadíjként, ami egyben a képek átvételét is jelentené. Ez a Szövetség javaslata, - a népművelési minisztérium is meg fogja tenni a maga javaslatát.

Berény Róbert megjegyzi, hogy kevés festő lesz, aki ilyen befektetést tud tenni. A Szövetség nem állhat azon az állásponton, hogy pályázatot ír ki, amint(!) részvételi díj nincs. Nem zárkózik el, de nem tudja, hogy ez egy járható út-e?

A bizottság megjegyzi, hogy teret kell adni az új kádereknek és nem kell egy-egy név előtt meghajolni. Kiegészítő javaslatként ajánlják: A művészek nem fognak potyára dolgozni. Pályázati kiírásban szerepeljen, hogy amelyik képet a minisztertanács elnöki hivatala nem veszi át, de egyébként megfelelő, átveszi a nemzeti vállalat.

Berda Ernőné: A maga részéről nem tartja a nyílt pályázatot szerencsés gondolatnak. Felhívja a Szövetséget, ők is ajánljanak valami megoldást, ezenkívül meg kell nézni a nemzeti vállalatnál lévő képeket. A népművelési minisztérium is nyilatkozni fog, hogy melyik megoldást tartja helyesnek. A politikai jelentőségre tekintettel komolyan kell foglalkozni a dologgal és inkább elhalasztani a döntést, mintsem meg nem felelő kép kerüljön ide. - - - Kérik, hogy néhány napig a képeket a minisztertanács elnöki hivatala tartsa itt, hogy azokat az nv. megtekinthesse és esetleg egyiket-másikat átvegye. /Gábor, Rákosy, Bokor képe jöhet szóba./

KMFT.

MOL-XIX-A-1-j-VI. tétel-9794/1949. alapszám /Magyar Országos Levéltár-Miniszterelnökség-Általános iratok-Épületek, építmények-9794/1949. alapszám/

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő