Sztálin, Lenin és Rákosi portréi az '50-es években

„A bizottság lehetőséget lát arra, hogy a művész tudjon jó Sztálin-képet festeni. Ebben a művében elrajzoltság van. Nem Sztálin, (fej, kar kezek) egyenetlen. Nem oldja meg a feladatot sem hasonlósági, sem egyéb szempontból. Fejben hasonlatosság nem felel meg Sztálinnak. Testnek és kezeknek kezdetleges a rajza, színek zubbonyon nyersek és így hiányzik az az egység a kép hatásából, ami döntő lenne. Foglalkozzék vele a művész továbbra is, bár a miniszterelnökség nem lehet tovább obligóban. (Saját kockázatára foglalkozzék a témával.)”

Jegyzőkönyv

A minisztertanács elnöki hivatala minisztertanácsi terme részére megfestendő Lenin, Sztálin és Rákosi arcképekkel kapcsolatosan kiírt pályázat zsűrijének 1950. április hó 18-án tartott üléséről.

Jelen vannak:

Paulisz János főosztályvezető /rövidebb időre/MTH
Fekete Lajos osztályvezető"
Berda ErnőnéNépműv. Min.
Váli Zoltán, a Képző- és Iparművészek Szövetségének titkára
Berény Róbert festőművész /Képzőművészeti Főiskola/
Papp Gyula"""
Z. Gács György /Képző- és Festőművészek Szövetsége/
Fenyő A. Endre

A bizottság megállapítja, hogy az alább (együtt) egyenként is elbírált festmények nem alkalmasak arra, hogy olyan reprezentatív helyre kerüljenek, mint a minisztertanácsi terem.

BOKOR VILMOS SZTÁLIN-képe:
Dilettáns munka, merev, rosszul rajzolt. Emlékeztet a forgalomban lévő képekre, színes fényképszerű, épen(!) ezért bizonyos megtévesztés van benne. Kezdetlenes (!) képességeket árul el, semmi esetre sem eleven.

SZENTGYÖRGYI KORNÉL SZTÁLIN-képe:
A bizottság lehetőséget lát arra, hogy a művész tudjon jó Sztálin-képet festeni. Ebben a művében elrajzoltság van. Nem Sztálin, /fej, kar kezek/ egyenetlen. Nem oldja meg a feladatot sem hasonlósági, sem egyéb szempontból. Fejben hasonlatosság nem felel meg Sztálinnak. Testnek és kezeknek kezdetleges a rajza, színek zubbonyon nyersek és így hiányzik az az egység a kép hatásából, ami döntő lenne. Foglalkozzék vele a művész továbbra is, bár a miniszterelnökség nem lehet tovább obligóban. /Saját kockázatára foglalkozzék a témával./

HÉVIZI PIROSKA SZTÁLIN-képe:
Dilettáns munka, kis részletekből van összeállítva, ebből folyólag mindenütt rajzi hibák, színben is. Mozzanatos és fotografikus.

CSÁKY-MARONYÁK JÓZSEF LENIN-képe:
Alapvetően nem alkalmas. Kolorisztikus hibái vannak. Tanárszerű. Nem életszerű, nem adja Lenint megjelenésében, szellemében és hasonlóságában sem. Festői megoldásában nem jó.

GÁBOR MÓRIC LENIN-képe:
Sok jó van benne, de valami színészi hatást kelt. Arc színe effeminált, rózsaszín; alak mozdulata mögött rejlő gondolat azonban nem rossz. A fej édeskés, jobban egységbe kellene hozni a fejet az alakkal, ami egyébként a legkiforrottabb a pályázatra bejött képek között.

RÁKOSI ZOLTÁN LENIN-képe:
Megjelenésében rokonszenves, együttesében mégsem kielégítő. Aránytalanságok vannak benne. A fej nagy az alakhoz viszonyítva, nyak túl vastag. A kép kolorizmus híjján van, alak melletti oszlop lent közelebb van, mint fent, - alak zömök, lomha.

MARTYN FERENC RÁKOSI-képe:
A kép egyátalán nem felel meg a politikai jelentőségnek, ami(!) reprezentálnia kell. Sem politikai, sem festői, sem rajzi szempontból nem alkalmas. Színmegoldás sem megfelelő.

BREZNAY JÓZSEF RÁKOSI-képe:
Bár a beérkezett művek közül a legjobb festői kvalitásokkal rendelkezik, a mozzanatszerűséget kifejező hirtelen mozdulat, ami le van rögzítve, nem alkalmas. Olyan, mintha fi lmkocka (!) lenne. Hiba, hogy egy mozdulat illusztrációja és nem az egész egyéniség megfogása. Hibás a fej, helytelen a fejet teljesen árnyékba tenni. Mozzanatszerűségnek hibája a nyitott száj. Olyan értelemben volna átdolgozandó, hogy a fej ne legyen teljesen árnyékba és a száj ne legyen nyitott, test és bal kéz rajza is javítandó lenne. Nyakkendő színe, kabát és papír színe túl hideg.


Berda Ernőné megállapítja, hogy a miniszterelnökségnek nincs módja további kísérletezésekre már anyagi szempontból sem. Felveti a kérdést: mi a véleménye a Szövetségnek?

A Szövetség képviselői azt ajánlják, hogy nyilvános pályázatot írjon ki a minisztertanács elnöki hivatala.

Berda Ernőné megjegyzi, hogy a még rendelkezésre álló összeget már csak a kész képekre lehet kifizetni. Nyilvános pályázat díját nem lehet belőle fedezni.

A bizottság: megállapítja, hogy a politikai jelentőséget tekintve, ezeket a képeket nem tartja alkalmasnak, azonban azt a javaslatot teszi, hogy nyilvános pályázaton a rendelkezésre álló 9000 forintot /3-3-3000/ adja pályadíjként, ami egyben a képek átvételét is jelentené. Ez a Szövetség javaslata, - a népművelési minisztérium is meg fogja tenni a maga javaslatát.

Berény Róbert megjegyzi, hogy kevés festő lesz, aki ilyen befektetést tud tenni. A Szövetség nem állhat azon az állásponton, hogy pályázatot ír ki, amint(!) részvételi díj nincs. Nem zárkózik el, de nem tudja, hogy ez egy járható út-e?

A bizottság megjegyzi, hogy teret kell adni az új kádereknek és nem kell egy-egy név előtt meghajolni. Kiegészítő javaslatként ajánlják: A művészek nem fognak potyára dolgozni. Pályázati kiírásban szerepeljen, hogy amelyik képet a minisztertanács elnöki hivatala nem veszi át, de egyébként megfelelő, átveszi a nemzeti vállalat.

Berda Ernőné: A maga részéről nem tartja a nyílt pályázatot szerencsés gondolatnak. Felhívja a Szövetséget, ők is ajánljanak valami megoldást, ezenkívül meg kell nézni a nemzeti vállalatnál lévő képeket. A népművelési minisztérium is nyilatkozni fog, hogy melyik megoldást tartja helyesnek. A politikai jelentőségre tekintettel komolyan kell foglalkozni a dologgal és inkább elhalasztani a döntést, mintsem meg nem felelő kép kerüljön ide. - - - Kérik, hogy néhány napig a képeket a minisztertanács elnöki hivatala tartsa itt, hogy azokat az nv. megtekinthesse és esetleg egyiket-másikat átvegye. /Gábor, Rákosy, Bokor képe jöhet szóba./

KMFT.

MOL-XIX-A-1-j-VI. tétel-9794/1949. alapszám /Magyar Országos Levéltár-Miniszterelnökség-Általános iratok-Épületek, építmények-9794/1949. alapszám/

Ezen a napon történt március 23.

1901

Esterházy Pál herceg, a művészet és tudomány támogatója (†1989)Tovább

1912

Wernher von Braun, német rakétamérnök, a Harmadik Birodalom, majd az Amerikai Egyesült Államok rakétaprogramjának egyik vezetője (†1977)...Tovább

1915

Fél éven tartó ostrom után a Przemyśl erőd kapitulál az oroszok előtt (első világháború).Tovább

1919

Benito Mussolini Milánóban megalapítja a fasiszta mozgalmat.Tovább

1920

Pozsonyban megalakul a Magyar–Német Keresztényszocialista Párt.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő