Egy statisztikus bevételi és kiadási naplóiból

Kovács Alajos, a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal igazgatója

„Mi 9 kor érkeztünk meg a gávai állomásra, félórai gyaloglás után a kézi podgyásszal szállásunkra. [...] Rajtunk kívül csak a háziasszony, középkorú özvegy asszony és 74 éves anyja laknak a házban. Hosszú, nagy udvar, tágas istálló, a kút a ház végén, az árnyékszék még messzebbre (80 lépés) A bútorokon sok sérülés esett, egy csomó láb kiesett vagy kitört, útközben fogni kellett a zötykölődő bútorokat, így is leesett két szekrény, újabb kár. 3 napi virrasztás után végre kialudtuk magunkat egészség elég jó. Most Isten kezében vagyunk, mi lesz még velünk, annak csak ő a megmondhatója!"

2.

Részlet a Bevételi és kiadási napló 15. kötetéből

(1945-1950)

 

[1945.] Ápr 13-án letartóztattak és csak júni. 28-án kerültem szabad lábra! 2½ hónapig voltam fogságban; ápr. 13-20. a II. ker. kapit[ányság]on; ápr. 20. - máj. 4. az Andrássy út 60-ban. és máj. 4-től a Markó u-ban.

Megjegyzendő név:

Cserna János!

[...]

1945. okt. 6-án újra letartóztattak és a Tolonc házban internáltak.

[...]

Pro memoria!

1946. ápr. 13-án szabadultam az internálásból hála legyen az örök Istennek! 1946. febr. 14-ig voltam a Toloncházban onnan a Buda-Dél táborba helyeztek át. Előnye is volt tisztább volta, viszont rosszabb volt a hálóhely (deszkapriccs), azon kívül febr. 22-től munkára is ki kellett menni. Először az óbudai hajógyárba kellett kijárni, ahol d. e fűrészeléssel és műszerek smirglizésével foglalkoztam. Közben 10 napi vesztegzár volt, amikor nem lehetett kimenni. Ápr. 6-tól az Elektromos Művekhez helyeztek át, ahol a könyvtárba osztottak be. Itt nekem kedvemre való munkát végeztem. Mindennél többet ért azonban a teljes szabadulás, amely ápr. 12-én jött „Korára való tekintettel". N[ota]B[ene]! 1946. jan. 7-én is volt közben népbírósági tárgyalásom, amelyen az ügyvédem újra kérte az elnapolást azzal, hogy míg fogságban vagyok, nem tudja a védelmet ellátni, mert nekem a védelemhez iratokat, újságcikkeket kell előkeresnem. A népbíróság helyet adott a kérelemnek, sőt az ügyvédre bízta, hogy ő jelentse, ha a védelemmel elkészül, akkor tűzik ki a tárgyalás napját. Pontosan azon a napon szabadultam, mint amelyen tavaly letartóztattak!

[...] 

NB! Okt. 3-ra megint ki volt tűzve tárgyalásom, de újra elnapolták egy igazságügyminiszteri rendeletre való hivatkozással, amely a szabadlábon lévő vádlottak ügyét általánosságban elnapolta a foglyos ügyek javára.

 [...]

Dec. 9-re tévedésből kitűzött tárgyalást újra elhalasztották.

 [...]

[1947.] Jún. 19-re tárgyalás kitűzve. Betegség miatt elhalaszt[va].

 

Pro memoria!

1948. dec. 6-án volt a tárgyalásom. A Tutsek Gusztáv tanács (ügyész Kertész Endre) a nélkül, hogy érveimet meghallgatta volna, 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélt. Azonnal letartóztattak, és másnap a Gyűjtőfogházba vittek. Ott a jobb I. osztályon helyeztek el: 1949. júl. 19-én a j[obb] III-ba, onnan dec. 12-én a Kisfogházba kerültem. Eleinte minden héten lehetett írni, és bármenyi levelet kapni. Újságot is járathattunk febr. 15-ig. Hetenkint 5 kilós élelmi csomagot lehetett kapni, a szennyes ruhát hetenkint hazaküldeni, helyette minden héten hazulról tisztát kaphattunk. Az újságot már febr. 15-én beszüntették; a csomagot redukálták 2 kilóra, amit csak két hetenként kaphattunk. Levél helyett csak lev[elező] lapot írhattunk, és kívülről is csak hetenkint egy levelet, később egy lev[elező] lapot írhattak. Dec. végén a csomagot végkép beszüntették, azután csak pénzért lehetett „spejzolni", de csak két hetenként 15 frtig, amiben a cigaretta is bent volt. Eleinte a könyvtárból könyveket kaptunk, amelyeket hetenként cseréltek. Fokozatosan elvették a saját könyveinket, azután nem adtak a k[öny]vtárból, elvették a nyelvtani könyveket is, végül már csak az imakönyvek maradtak. A beszélőt, ami 6 hetenként volt, később 2 hónapra tolták ki. Nov. 4-én (1949) a

büntetésemet 2 évre mérsékelte és ebből 19 hónapot kitöltöttnek vett, így 1950 ápr. 4-én szabadultam. A negyed elengedése iránt beadott kérelmemet elutasította az igazságügyminiszter. Ápr. 4-én reggel ½ 8 kor léptem át a Gyűjtő fogház kapuját. továbbá sógorom Szikora Ernő és Kis János jó barátom vártak rám, és borultak a nyakamba. Hála legyen a jó Istennek, hogy kiszabadított!

Osztályvezető volt Mihalicska őrm[ester]! helyettese Tündik!

[...]

Új kezdés

1950. ápr. 5. Fogságból hoztam         81. 50 [forint]

[...]

 Fogolytársaim 1948 dec. 7. - 1950. ápr. 4.

 

Egy cellában hosszabb, rövidebb ideig:

  • Karsai Géza Beszkárt (Berhida)
  • Oláh József, hentes, Zalaegerszeg
  • Eisenstock Gyula, Beszkárt főtisztv[iselő], Szabóky u. 51.
  • Cz. Kiss József, hentes, Kaszaper, Csanád m.
  • Ács Bálint, földműv[es], viceházm[ester], Lajos u. 91.
  • Götz Géza, cs[endőr] alezr[edes], Czegléd
  • Széki Gábor, detekt[ív]
  • Draskóczy László, textilkeresk[edő], Wekerle S[ándor] u.
  • Gigler Péter, Nyim, Somogy m[egye]
  • Bonyhádi Imre, Bosch cégnél
  • Bánkövi Henrik, főhadnagy
  • Hegedűs Attila        „          Kresz G[éza] u. 53/3.
  • Mészáros Zoltán, kultuszmin[isztériumi] mérnök
  • Kiss-Orosz László dr., elmeorvos, Szász K[ároly] u. 2.
  • Regéczi Kiss Zoltán dr., újságíró, ügyvéd
  • Varga Pál, postatiszt, Jászberény
  • Zuber Gyula dr. f[öld]m[űvelésügyi]min[isztérium], munkásügyek, Makó
  • Horváth Gyula dr., vár[osi], tanácsnok          „
  • Czibere Kálmán, ügyvéd, Miskolc
  • Reviczky György, vízitárs[ulati]. ig˙[azgató] mérnök, Mátészalka
  • Jambrich János, földbirt[okos], Somogy m.
  • Rivészy József, őrnagy
  • Máté István, párttitkár
  • Szabó Józsefné, X. Állomás u. 24.
  • Nagy Valér, főkap[itány]
  • Kovács József, r[endőr] tan[ácsos]
  • Drinóczy Mihály máv[ MÁV] intéző Drin Kat.[?] R[ákos]palota Bethlen u 107.
  • dr. Ráthonyi Zoltán min[isztériumi] o[osztály]tan[ácsos] 
  • Arany Bálint, golyóscsapágy mérn[ök], Abonyi u. 6.
  • Csekmey Hoffmann Lajos, újságíró
  • Perényi Géza cs[endőr] ezr[edes], főispán, B[alassa]gyarmat
  • Vásárhelyi Zoltán vámsz. főtan[ácsos], Bocskay u. 3
  • Csurilla Lajos r[ómai] k[katolikus] pléb[ános]rk Kenézlő
  • Ardai Tibor jezsuita, Szeged, apja Csalog u. 50
  • Széchenyi László ig[azságügyi] min[misztériumi] számv[evőségi] tan[ácsos]ig. min. számv.
  • Bajai László r[endőr] fog[almazó], anyja Pitithőriné [?], Csillag u. 35
  • Hegedűs László, ezredes, Nárcisz u. 24., özv. Segesváryné
  • Vásáry Miklós, földbirt[okos], Debrecen
  • b[áró] Brandenstein Antal, ezredes, Rákosliget II. 33.
  • Lázár János, százados
  • dr. Solty Ernő, min[iszteri] tan[ácsos], Föld[művelésügyi] min[isztérium]
  • dr. Walton Ágoston, ügyvéd, Iskola u. 8.
  • Kunder Antal, v[olt] 
  • dr. Jancsurkó Gábor, ügyvéd, Újvidék
  • Dálnoki Veres Lajos, vezérezredes
  • Lénárt Ödön, piarista, Bp.
  • Dorosy Dezső, kuriai tan[ács] eln[ök], Király u. 65 (szab[adul] V. 14)
  • Kékessy Rudolf, gyáros, Vác
  • Francsics László, Mabi alig[azgató]
  • Bardócz Vilmos Ibusz tisztv[iselő]
  • Bagaméri József, százados
  • Siménfalvy Sándor, min[misztériumi] o[sztály]főn[ök] Belügy[minisztérium]
  • Náray Szabó István műegy[etemi] tan[ár], Tass v[ezér] u. 20.
  • Császár Elemér          „    -    „
  • Papp Gusztáv, tábl[a]bíró, Debrecen
  • Fekésházy[?] László, árv[aszéki] ülnök, Nyíregyh[áza]
  • Deák Gedeon, őrnagy
  • Péter György, százados
  • Füvessy Imre, p[énz]ü[gyi] számt[iszt] Kecskemét
  • Halász Zoltán hadbíró, őrn[agy]
  • Horváth Zoltán, ezredes
  • Miskolczy Ágost, kormány sz[óvivő]. Margit kör[út] 56. (szab[adul] V. 26)
  • Gribovszky György, r[endőr] főfelügy[elő]
  • Kisházi Mihály, képv[iselő] Esztergom

 

Egyéb foglyok, akikkel ott találkoztam vagy megismerkedtem:

  • Tasnády Nagy András [popup title="v[olt]. min[iszter]" format="Default click" activate="click" close text="Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügy-miniszter volt."]
  • Antal István                        „
    Rácz Jenő                            „
    Szakváry Emil                     „
    Törs Tibor [...] aleln[ök]
    Sándor Jenő, min[isztériumi] o[sztály]főn[ök]
    Toma Frigyes, mérn[ök], kam[arai]titk[ár], Schwarzer F u. 4.
    Ilovszky János
    Juhász János, ügyvéd, Szolnok
    Matolcsy Mátyás
    Lukács Béla
    Koller N. színész
    Kozmovszky Tibor
    Hóman Bálint
    Róth Kálmán, bányaig[azgató]
    Ficzere Jenő, főszolgab[író] Tiszafüred
    Szabó János Beszkar[t] ig[azgató]
    Fodor István képv[iselő] Szeged
    Stirling György, Kultuszmin[isztériumi] tisztv[iselő]
    Stefler, orvosjelölt
    Pastinszky Miklós, tanár, Ráday u. 22.
    Sztankovits István, kereskedő, Hegyalja út (szab[adult] Tromb[itás] út 28.[-ba])
    Dózsa László, r[endőr] fog[almazó], Légrádi u. 11.
    Sárkány Kálmán, t[örvény]széki tanácselnök, Csák, Ostrom u. sarka
    Keresztessy, min[iszteri] tan[ácsos] Kultusz[minisztérium]
    Hetessy Kálmán, hadbíró
    Kádár Mihály, orvos
    Tóth Ferenc,      „
    Lengyel Zoltán,  „
    Gecsó Lajos, ügyvéd
    Mocsár József, Ecsed, csendőr
    Temesváry László, N. Bozsok eln[ök]
    Felicides Román, államtitk[ár]
    h[erce]g Esterházy Pál
    Gr[óf] Széchenyi György, főispán
    Gáspár Jenő író
    Váró Andor, újságíró
    Magasházy László
    Sibelka-Perleberg Artur, min[iszteri] tan[ácsos]
    Billnitzer N., altábornagy
    Horváth Gábor, Eszterh[ázy] jogtanácsosa
    Kerkay N jezsuita ActioCat[olica]
    Bóka László vil[ági] pap
    Vid N., jezsuita
    Vajkay bankár Markó u. 7.
    Földes, nagykereskedés, (Fürst ... 7/b)?
    Baranyay Jusztin

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő