Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
Egy statisztikus bevételi és kiadási naplóiból
„Mi 9 kor érkeztünk meg a gávai állomásra, félórai gyaloglás után a kézi podgyásszal szállásunkra. [...] Rajtunk kívül csak a háziasszony, középkorú özvegy asszony és 74 éves anyja laknak a házban. Hosszú, nagy udvar, tágas istálló, a kút a ház végén, az árnyékszék még messzebbre (80 lépés) A bútorokon sok sérülés esett, egy csomó láb kiesett vagy kitört, útközben fogni kellett a zötykölődő bútorokat, így is leesett két szekrény, újabb kár. 3 napi virrasztás után végre kialudtuk magunkat egészség elég jó. Most Isten kezében vagyunk, mi lesz még velünk, annak csak ő a megmondhatója!"
2.
Részlet a Bevételi és kiadási napló 15. kötetéből
(1945-1950)
[1945.] Ápr 13-án letartóztattak és csak júni. 28-án kerültem szabad lábra! 2½ hónapig voltam fogságban; ápr. 13-20. a II. ker. kapit[ányság]on; ápr. 20. - máj. 4. az Andrássy út 60-ban. és máj. 4-től a Markó u-ban.
Megjegyzendő név:
Cserna János!
[...]
1945. okt. 6-án újra letartóztattak és a Tolonc házban internáltak.
[...]
Pro memoria!
1946. ápr. 13-án szabadultam az internálásból hála legyen az örök Istennek! 1946. febr. 14-ig voltam a Toloncházban onnan a Buda-Dél táborba helyeztek át. Előnye is volt tisztább volta, viszont rosszabb volt a hálóhely (deszkapriccs), azon kívül febr. 22-től munkára is ki kellett menni. Először az óbudai hajógyárba kellett kijárni, ahol d. e fűrészeléssel és műszerek smirglizésével foglalkoztam. Közben 10 napi vesztegzár volt, amikor nem lehetett kimenni. Ápr. 6-tól az Elektromos Művekhez helyeztek át, ahol a könyvtárba osztottak be. Itt nekem kedvemre való munkát végeztem. Mindennél többet ért azonban a teljes szabadulás, amely ápr. 12-én jött „Korára való tekintettel". N[ota]B[ene]! 1946. jan. 7-én is volt közben népbírósági tárgyalásom, amelyen az ügyvédem újra kérte az elnapolást azzal, hogy míg fogságban vagyok, nem tudja a védelmet ellátni, mert nekem a védelemhez iratokat, újságcikkeket kell előkeresnem. A népbíróság helyet adott a kérelemnek, sőt az ügyvédre bízta, hogy ő jelentse, ha a védelemmel elkészül, akkor tűzik ki a tárgyalás napját. Pontosan azon a napon szabadultam, mint amelyen tavaly letartóztattak!
[...]
NB! Okt. 3-ra megint ki volt tűzve tárgyalásom, de újra elnapolták egy igazságügyminiszteri rendeletre való hivatkozással, amely a szabadlábon lévő vádlottak ügyét általánosságban elnapolta a foglyos ügyek javára.
[...]
Dec. 9-re tévedésből kitűzött tárgyalást újra elhalasztották.
[...]
[1947.] Jún. 19-re tárgyalás kitűzve. Betegség miatt elhalaszt[va].
Pro memoria!
1948. dec. 6-án volt a tárgyalásom. A Tutsek Gusztáv tanács (ügyész Kertész Endre) a nélkül, hogy érveimet meghallgatta volna, 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélt. Azonnal letartóztattak, és másnap a Gyűjtőfogházba vittek. Ott a jobb I. osztályon helyeztek el: 1949. júl. 19-én a j[obb] III-ba, onnan dec. 12-én a Kisfogházba kerültem. Eleinte minden héten lehetett írni, és bármenyi levelet kapni. Újságot is járathattunk febr. 15-ig. Hetenkint 5 kilós élelmi csomagot lehetett kapni, a szennyes ruhát hetenkint hazaküldeni, helyette minden héten hazulról tisztát kaphattunk. Az újságot már febr. 15-én beszüntették; a csomagot redukálták 2 kilóra, amit csak két hetenként kaphattunk. Levél helyett csak lev[elező] lapot írhattunk, és kívülről is csak hetenkint egy levelet, később egy lev[elező] lapot írhattak. Dec. végén a csomagot végkép beszüntették, azután csak pénzért lehetett „spejzolni", de csak két hetenként 15 frtig, amiben a cigaretta is bent volt. Eleinte a könyvtárból könyveket kaptunk, amelyeket hetenként cseréltek. Fokozatosan elvették a saját könyveinket, azután nem adtak a k[öny]vtárból, elvették a nyelvtani könyveket is, végül már csak az imakönyvek maradtak. A beszélőt, ami 6 hetenként volt, később 2 hónapra tolták ki. Nov. 4-én (1949) a
büntetésemet 2 évre mérsékelte és ebből 19 hónapot kitöltöttnek vett, így 1950 ápr. 4-én szabadultam. A negyed elengedése iránt beadott kérelmemet elutasította az igazságügyminiszter. Ápr. 4-én reggel ½ 8 kor léptem át a Gyűjtő fogház kapuját. továbbá sógorom Szikora Ernő és Kis János jó barátom vártak rám, és borultak a nyakamba. Hála legyen a jó Istennek, hogy kiszabadított!Osztályvezető volt Mihalicska őrm[ester]! helyettese Tündik!
[...]
Új kezdés
1950. ápr. 5. Fogságból hoztam 81. 50 [forint]
[...]
Fogolytársaim 1948 dec. 7. - 1950. ápr. 4.
Egy cellában hosszabb, rövidebb ideig:
- Karsai Géza Beszkárt (Berhida)
- Oláh József, hentes, Zalaegerszeg
- Eisenstock Gyula, Beszkárt főtisztv[iselő], Szabóky u. 51.
- Cz. Kiss József, hentes, Kaszaper, Csanád m.
- Ács Bálint, földműv[es], viceházm[ester], Lajos u. 91.
- Götz Géza, cs[endőr] alezr[edes], Czegléd
- Széki Gábor, detekt[ív]
- Draskóczy László, textilkeresk[edő], Wekerle S[ándor] u.
- Gigler Péter, Nyim, Somogy m[egye]
- Bonyhádi Imre, Bosch cégnél
- Bánkövi Henrik, főhadnagy
- Hegedűs Attila „ Kresz G[éza] u. 53/3.
- Mészáros Zoltán, kultuszmin[isztériumi] mérnök
- Kiss-Orosz László dr., elmeorvos, Szász K[ároly] u. 2.
- Regéczi Kiss Zoltán dr., újságíró, ügyvéd
- Varga Pál, postatiszt, Jászberény
- Zuber Gyula dr. f[öld]m[űvelésügyi]min[isztérium], munkásügyek, Makó
- Horváth Gyula dr., vár[osi], tanácsnok „
- Czibere Kálmán, ügyvéd, Miskolc
- Reviczky György, vízitárs[ulati]. ig˙[azgató] mérnök, Mátészalka
- Jambrich János, földbirt[okos], Somogy m.
- Rivészy József, őrnagy
- Máté István, párttitkár
- Szabó Józsefné, X. Állomás u. 24.
- Nagy Valér, főkap[itány]
- Kovács József, r[endőr] tan[ácsos]
- Drinóczy Mihály máv[ MÁV] intéző Drin Kat.[?] R[ákos]palota Bethlen u 107.
- dr. Ráthonyi Zoltán min[isztériumi] o[osztály]tan[ácsos]
- Arany Bálint, golyóscsapágy mérn[ök], Abonyi u. 6.
- Csekmey Hoffmann Lajos, újságíró
- Perényi Géza cs[endőr] ezr[edes], főispán, B[alassa]gyarmat
- Vásárhelyi Zoltán vámsz. főtan[ácsos], Bocskay u. 3
- Csurilla Lajos r[ómai] k[katolikus] pléb[ános]rk Kenézlő
- Ardai Tibor jezsuita, Szeged, apja Csalog u. 50
- Széchenyi László ig[azságügyi] min[misztériumi] számv[evőségi] tan[ácsos]ig. min. számv.
- Bajai László r[endőr] fog[almazó], anyja Pitithőriné [?], Csillag u. 35
- Hegedűs László, ezredes, Nárcisz u. 24., özv. Segesváryné
- Vásáry Miklós, földbirt[okos], Debrecen
- b[áró] Brandenstein Antal, ezredes, Rákosliget II. 33.
- Lázár János, százados
- dr. Solty Ernő, min[iszteri] tan[ácsos], Föld[művelésügyi] min[isztérium]
- dr. Walton Ágoston, ügyvéd, Iskola u. 8.
- Kunder Antal, v[olt]
- dr. Jancsurkó Gábor, ügyvéd, Újvidék
- Dálnoki Veres Lajos, vezérezredes
- Lénárt Ödön, piarista, Bp.
- Dorosy Dezső, kuriai tan[ács] eln[ök], Király u. 65 (szab[adul] V. 14)
- Kékessy Rudolf, gyáros, Vác
- Francsics László, Mabi alig[azgató]
- Bardócz Vilmos Ibusz tisztv[iselő]
- Bagaméri József, százados
- Siménfalvy Sándor, min[misztériumi] o[sztály]főn[ök] Belügy[minisztérium]
- Náray Szabó István műegy[etemi] tan[ár], Tass v[ezér] u. 20.
- Császár Elemér „ - „
- Papp Gusztáv, tábl[a]bíró, Debrecen
- Fekésházy[?] László, árv[aszéki] ülnök, Nyíregyh[áza]
- Deák Gedeon, őrnagy
- Péter György, százados
- Füvessy Imre, p[énz]ü[gyi] számt[iszt] Kecskemét
- Halász Zoltán hadbíró, őrn[agy]
- Horváth Zoltán, ezredes
- Miskolczy Ágost, kormány sz[óvivő]. Margit kör[út] 56. (szab[adul] V. 26)
- Gribovszky György, r[endőr] főfelügy[elő]
- Kisházi Mihály, képv[iselő] Esztergom
Egyéb foglyok, akikkel ott találkoztam vagy megismerkedtem:
- Tasnády Nagy András [popup title="v[olt]. min[iszter]" format="Default click" activate="click" close text="Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügy-miniszter volt."]
- Antal István „
Rácz Jenő „
Szakváry Emil „
Törs Tibor [...] aleln[ök]
Sándor Jenő, min[isztériumi] o[sztály]főn[ök]
Toma Frigyes, mérn[ök], kam[arai]titk[ár], Schwarzer F u. 4.
Ilovszky János
Juhász János, ügyvéd, Szolnok
Matolcsy Mátyás
Lukács Béla
Koller N. színész
Kozmovszky Tibor
Hóman Bálint
Róth Kálmán, bányaig[azgató]
Ficzere Jenő, főszolgab[író] Tiszafüred
Szabó János Beszkar[t] ig[azgató]
Fodor István képv[iselő] Szeged
Stirling György, Kultuszmin[isztériumi] tisztv[iselő]
Stefler, orvosjelölt
Pastinszky Miklós, tanár, Ráday u. 22.
Sztankovits István, kereskedő, Hegyalja út (szab[adult] Tromb[itás] út 28.[-ba])
Dózsa László, r[endőr] fog[almazó], Légrádi u. 11.
Sárkány Kálmán, t[örvény]széki tanácselnök, Csák, Ostrom u. sarka
Keresztessy, min[iszteri] tan[ácsos] Kultusz[minisztérium]
Hetessy Kálmán, hadbíró
Kádár Mihály, orvos
Tóth Ferenc, „
Lengyel Zoltán, „
Gecsó Lajos, ügyvéd
Mocsár József, Ecsed, csendőr
Temesváry László, N. Bozsok eln[ök]
Felicides Román, államtitk[ár]
h[erce]g Esterházy Pál
Gr[óf] Széchenyi György, főispán
Gáspár Jenő író
Váró Andor, újságíró
Magasházy László
Sibelka-Perleberg Artur, min[iszteri] tan[ácsos]
Billnitzer N., altábornagy
Horváth Gábor, Eszterh[ázy] jogtanácsosa
Kerkay N jezsuita ActioCat[olica]
Bóka László vil[ági] pap
Vid N., jezsuita
Vajkay bankár Markó u. 7.
Földes, nagykereskedés, (Fürst ... 7/b)?
Baranyay Jusztin
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő