Első világháború: a tizenegyedik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg nagyerejű támadása nyomán az osztrák–magyar haderő...Tovább
Egy statisztikus bevételi és kiadási naplóiból
„Mi 9 kor érkeztünk meg a gávai állomásra, félórai gyaloglás után a kézi podgyásszal szállásunkra. [...] Rajtunk kívül csak a háziasszony, középkorú özvegy asszony és 74 éves anyja laknak a házban. Hosszú, nagy udvar, tágas istálló, a kút a ház végén, az árnyékszék még messzebbre (80 lépés) A bútorokon sok sérülés esett, egy csomó láb kiesett vagy kitört, útközben fogni kellett a zötykölődő bútorokat, így is leesett két szekrény, újabb kár. 3 napi virrasztás után végre kialudtuk magunkat egészség elég jó. Most Isten kezében vagyunk, mi lesz még velünk, annak csak ő a megmondhatója!"
2.
Részlet a Bevételi és kiadási napló 15. kötetéből
(1945-1950)
[1945.] Ápr 13-án letartóztattak és csak júni. 28-án kerültem szabad lábra! 2½ hónapig voltam fogságban; ápr. 13-20. a II. ker. kapit[ányság]on; ápr. 20. - máj. 4. az Andrássy út 60-ban. és máj. 4-től a Markó u-ban.
Megjegyzendő név:
Cserna János!
[...]
1945. okt. 6-án újra letartóztattak és a Tolonc házban internáltak.
[...]
Pro memoria!
1946. ápr. 13-án szabadultam az internálásból hála legyen az örök Istennek! 1946. febr. 14-ig voltam a Toloncházban onnan a Buda-Dél táborba helyeztek át. Előnye is volt tisztább volta, viszont rosszabb volt a hálóhely (deszkapriccs), azon kívül febr. 22-től munkára is ki kellett menni. Először az óbudai hajógyárba kellett kijárni, ahol d. e fűrészeléssel és műszerek smirglizésével foglalkoztam. Közben 10 napi vesztegzár volt, amikor nem lehetett kimenni. Ápr. 6-tól az Elektromos Művekhez helyeztek át, ahol a könyvtárba osztottak be. Itt nekem kedvemre való munkát végeztem. Mindennél többet ért azonban a teljes szabadulás, amely ápr. 12-én jött „Korára való tekintettel". N[ota]B[ene]! 1946. jan. 7-én is volt közben népbírósági tárgyalásom, amelyen az ügyvédem újra kérte az elnapolást azzal, hogy míg fogságban vagyok, nem tudja a védelmet ellátni, mert nekem a védelemhez iratokat, újságcikkeket kell előkeresnem. A népbíróság helyet adott a kérelemnek, sőt az ügyvédre bízta, hogy ő jelentse, ha a védelemmel elkészül, akkor tűzik ki a tárgyalás napját. Pontosan azon a napon szabadultam, mint amelyen tavaly letartóztattak!
[...]
NB! Okt. 3-ra megint ki volt tűzve tárgyalásom, de újra elnapolták egy igazságügyminiszteri rendeletre való hivatkozással, amely a szabadlábon lévő vádlottak ügyét általánosságban elnapolta a foglyos ügyek javára.
[...]
Dec. 9-re tévedésből kitűzött tárgyalást újra elhalasztották.
[...]
[1947.] Jún. 19-re tárgyalás kitűzve. Betegség miatt elhalaszt[va].
Pro memoria!
1948. dec. 6-án volt a tárgyalásom. A Tutsek Gusztáv tanács (ügyész Kertész Endre) a nélkül, hogy érveimet meghallgatta volna, 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélt. Azonnal letartóztattak, és másnap a Gyűjtőfogházba vittek. Ott a jobb I. osztályon helyeztek el: 1949. júl. 19-én a j[obb] III-ba, onnan dec. 12-én a Kisfogházba kerültem. Eleinte minden héten lehetett írni, és bármenyi levelet kapni. Újságot is járathattunk febr. 15-ig. Hetenkint 5 kilós élelmi csomagot lehetett kapni, a szennyes ruhát hetenkint hazaküldeni, helyette minden héten hazulról tisztát kaphattunk. Az újságot már febr. 15-én beszüntették; a csomagot redukálták 2 kilóra, amit csak két hetenként kaphattunk. Levél helyett csak lev[elező] lapot írhattunk, és kívülről is csak hetenkint egy levelet, később egy lev[elező] lapot írhattak. Dec. végén a csomagot végkép beszüntették, azután csak pénzért lehetett „spejzolni", de csak két hetenként 15 frtig, amiben a cigaretta is bent volt. Eleinte a könyvtárból könyveket kaptunk, amelyeket hetenként cseréltek. Fokozatosan elvették a saját könyveinket, azután nem adtak a k[öny]vtárból, elvették a nyelvtani könyveket is, végül már csak az imakönyvek maradtak. A beszélőt, ami 6 hetenként volt, később 2 hónapra tolták ki. Nov. 4-én (1949) a
büntetésemet 2 évre mérsékelte és ebből 19 hónapot kitöltöttnek vett, így 1950 ápr. 4-én szabadultam. A negyed elengedése iránt beadott kérelmemet elutasította az igazságügyminiszter. Ápr. 4-én reggel ½ 8 kor léptem át a Gyűjtő fogház kapuját. továbbá sógorom Szikora Ernő és Kis János jó barátom vártak rám, és borultak a nyakamba. Hála legyen a jó Istennek, hogy kiszabadított!Osztályvezető volt Mihalicska őrm[ester]! helyettese Tündik!
[...]
Új kezdés
1950. ápr. 5. Fogságból hoztam 81. 50 [forint]
[...]
Fogolytársaim 1948 dec. 7. - 1950. ápr. 4.
Egy cellában hosszabb, rövidebb ideig:
- Karsai Géza Beszkárt (Berhida)
- Oláh József, hentes, Zalaegerszeg
- Eisenstock Gyula, Beszkárt főtisztv[iselő], Szabóky u. 51.
- Cz. Kiss József, hentes, Kaszaper, Csanád m.
- Ács Bálint, földműv[es], viceházm[ester], Lajos u. 91.
- Götz Géza, cs[endőr] alezr[edes], Czegléd
- Széki Gábor, detekt[ív]
- Draskóczy László, textilkeresk[edő], Wekerle S[ándor] u.
- Gigler Péter, Nyim, Somogy m[egye]
- Bonyhádi Imre, Bosch cégnél
- Bánkövi Henrik, főhadnagy
- Hegedűs Attila „ Kresz G[éza] u. 53/3.
- Mészáros Zoltán, kultuszmin[isztériumi] mérnök
- Kiss-Orosz László dr., elmeorvos, Szász K[ároly] u. 2.
- Regéczi Kiss Zoltán dr., újságíró, ügyvéd
- Varga Pál, postatiszt, Jászberény
- Zuber Gyula dr. f[öld]m[űvelésügyi]min[isztérium], munkásügyek, Makó
- Horváth Gyula dr., vár[osi], tanácsnok „
- Czibere Kálmán, ügyvéd, Miskolc
- Reviczky György, vízitárs[ulati]. ig˙[azgató] mérnök, Mátészalka
- Jambrich János, földbirt[okos], Somogy m.
- Rivészy József, őrnagy
- Máté István, párttitkár
- Szabó Józsefné, X. Állomás u. 24.
- Nagy Valér, főkap[itány]
- Kovács József, r[endőr] tan[ácsos]
- Drinóczy Mihály máv[ MÁV] intéző Drin Kat.[?] R[ákos]palota Bethlen u 107.
- dr. Ráthonyi Zoltán min[isztériumi] o[osztály]tan[ácsos]
- Arany Bálint, golyóscsapágy mérn[ök], Abonyi u. 6.
- Csekmey Hoffmann Lajos, újságíró
- Perényi Géza cs[endőr] ezr[edes], főispán, B[alassa]gyarmat
- Vásárhelyi Zoltán vámsz. főtan[ácsos], Bocskay u. 3
- Csurilla Lajos r[ómai] k[katolikus] pléb[ános]rk Kenézlő
- Ardai Tibor jezsuita, Szeged, apja Csalog u. 50
- Széchenyi László ig[azságügyi] min[misztériumi] számv[evőségi] tan[ácsos]ig. min. számv.
- Bajai László r[endőr] fog[almazó], anyja Pitithőriné [?], Csillag u. 35
- Hegedűs László, ezredes, Nárcisz u. 24., özv. Segesváryné
- Vásáry Miklós, földbirt[okos], Debrecen
- b[áró] Brandenstein Antal, ezredes, Rákosliget II. 33.
- Lázár János, százados
- dr. Solty Ernő, min[iszteri] tan[ácsos], Föld[művelésügyi] min[isztérium]
- dr. Walton Ágoston, ügyvéd, Iskola u. 8.
- Kunder Antal, v[olt]
- dr. Jancsurkó Gábor, ügyvéd, Újvidék
- Dálnoki Veres Lajos, vezérezredes
- Lénárt Ödön, piarista, Bp.
- Dorosy Dezső, kuriai tan[ács] eln[ök], Király u. 65 (szab[adul] V. 14)
- Kékessy Rudolf, gyáros, Vác
- Francsics László, Mabi alig[azgató]
- Bardócz Vilmos Ibusz tisztv[iselő]
- Bagaméri József, százados
- Siménfalvy Sándor, min[misztériumi] o[sztály]főn[ök] Belügy[minisztérium]
- Náray Szabó István műegy[etemi] tan[ár], Tass v[ezér] u. 20.
- Császár Elemér „ - „
- Papp Gusztáv, tábl[a]bíró, Debrecen
- Fekésházy[?] László, árv[aszéki] ülnök, Nyíregyh[áza]
- Deák Gedeon, őrnagy
- Péter György, százados
- Füvessy Imre, p[énz]ü[gyi] számt[iszt] Kecskemét
- Halász Zoltán hadbíró, őrn[agy]
- Horváth Zoltán, ezredes
- Miskolczy Ágost, kormány sz[óvivő]. Margit kör[út] 56. (szab[adul] V. 26)
- Gribovszky György, r[endőr] főfelügy[elő]
- Kisházi Mihály, képv[iselő] Esztergom
Egyéb foglyok, akikkel ott találkoztam vagy megismerkedtem:
- Tasnády Nagy András [popup title="v[olt]. min[iszter]" format="Default click" activate="click" close text="Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügy-miniszter volt."]
- Antal István „
Rácz Jenő „
Szakváry Emil „
Törs Tibor [...] aleln[ök]
Sándor Jenő, min[isztériumi] o[sztály]főn[ök]
Toma Frigyes, mérn[ök], kam[arai]titk[ár], Schwarzer F u. 4.
Ilovszky János
Juhász János, ügyvéd, Szolnok
Matolcsy Mátyás
Lukács Béla
Koller N. színész
Kozmovszky Tibor
Hóman Bálint
Róth Kálmán, bányaig[azgató]
Ficzere Jenő, főszolgab[író] Tiszafüred
Szabó János Beszkar[t] ig[azgató]
Fodor István képv[iselő] Szeged
Stirling György, Kultuszmin[isztériumi] tisztv[iselő]
Stefler, orvosjelölt
Pastinszky Miklós, tanár, Ráday u. 22.
Sztankovits István, kereskedő, Hegyalja út (szab[adult] Tromb[itás] út 28.[-ba])
Dózsa László, r[endőr] fog[almazó], Légrádi u. 11.
Sárkány Kálmán, t[örvény]széki tanácselnök, Csák, Ostrom u. sarka
Keresztessy, min[iszteri] tan[ácsos] Kultusz[minisztérium]
Hetessy Kálmán, hadbíró
Kádár Mihály, orvos
Tóth Ferenc, „
Lengyel Zoltán, „
Gecsó Lajos, ügyvéd
Mocsár József, Ecsed, csendőr
Temesváry László, N. Bozsok eln[ök]
Felicides Román, államtitk[ár]
h[erce]g Esterházy Pál
Gr[óf] Széchenyi György, főispán
Gáspár Jenő író
Váró Andor, újságíró
Magasházy László
Sibelka-Perleberg Artur, min[iszteri] tan[ácsos]
Billnitzer N., altábornagy
Horváth Gábor, Eszterh[ázy] jogtanácsosa
Kerkay N jezsuita ActioCat[olica]
Bóka László vil[ági] pap
Vid N., jezsuita
Vajkay bankár Markó u. 7.
Földes, nagykereskedés, (Fürst ... 7/b)?
Baranyay Jusztin
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 18.
Megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Nemzeti „Turul” Szövetség Előkészítő Bizottsága.Tovább
A 6650/1945. ME sz. rendelet kötelezővé tette a nyolcosztályos általános iskola elvégzését, a 6660/1945. sz. rendelet pedig a nők számára...Tovább
Prágában tartották az első Diák Világkongresszust, amelyen 38 ország diákszervezeteinek képviselői vettek részt. A kongresszuson résztvevő...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő