Az első világháború orosz frontján megkezdődik a limanowai csata.Tovább
Statisztikus a harcmezőn
Elekes Dezső első világháborús katonaévei
„Ütést érzek balkezemen. Odanézek: roncs a kezem, mutató ujjam csaknem leszakadva fittyen előre. A vérem csakúgy ömlött. [...] Átszelte tenyerem is a golyó. Megvillant bennem a gondolat: fogsz-e te még zongorázni valaha? Aztán, eldobva fegyveremet, szaladtam vissza, frontunkhoz képest félbal irányban, a stábhoz. Azzal is kellett törődnöm, hogy, visszaszaladás közben, el ne találjanak; lehúzódva, meg-megbújva rohantam. Alaposan fel is buktam egyszer. Végre elértem az orvost."
A forrásról
Elekes Dezső hagyatéka évtizedeken keresztül az Elekes család tulajdonában volt, míg 2013-ban ajándékként a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár állományába került, így jelenleg a hagyaték, s vele a napló is, a Könyvtár kézirattárában őrzött Elekes-hagyaték részét képezi. Tudomásom szerint a családon kívül más nem tudott a napló létezéséről, így tartalma korábban feltáratlan volt.
Elekes Dezső visszaemlékezéseit Háborus napló címen kezdte el írni 1923-ban Budapesten. A szöveg 106 kézírással írt oldal (abból az első száz oldal számozott), amit 20 éven át vezetett váltakozó rendszerességgel, összefűzetlen vonalas ívekre. Az első bejegyzés keltezése 1914. augusztus 5-e, helye Brassó, az utolsóé pedig 1943. szeptember 11-e, amelyet Budapesten vetett papírra.
Az 1923 előtt keletkezett bejegyzéseket valószínűleg egy vagy több másik naplóba jegyezte le - feltehetően a keltezések idején -, majd azokat később vezette át a vizsgált naplóba. Mindezt alátámasztja maga a szöveg is. Az egyik erre utaló bejegyzés például 1914. október 23-án keletkezett: „Tegnap írni akartam Brigidau mellett, de megzavartak."
Egy másikat pedig 1915. február 10-én vetette
: „Hallom, hogy a , megsebesülése miatt nem követett; mikor tarnovkai házhoz le akart jönni, lábujján kapott sebet. Úgy látszik, a pakkomat nem látom már viszont. Csak a naplóm első részét sajnálom!"A napló formai és tartalmi sajátosságaiból egyaránt következtetni lehet a szerző motivációjára és a szöveggel kapcsolatos céljaira. Önmagában sokatmondó a napló megkezdésének időpontja, amelyből egyértelműen kiderül, hogy legfőbb oka a háború kitörése volt. Mint oly sok világháborús katonát, feltehetően Elekes Dezsőt is az késztette élményeinek lejegyzésére, hogy megörökítse a háború eseményeit és az abban betöltött
. Emellett a naplóírás alkalmat adott gondolatainak rendezésére, illetve a mindennapi fáradságok, a háború borzalmai elől való menekülésre is. A cél valószínűleg nem az események, élmények szeretteivel való megosztása volt, hiszen az alábbi, 1915. március 16-án, Kézdivásárhelyen keltezett szövegrészletből kiderül, hogy nem akarta családjával megosztani háborús emlékei egész tárházát:„Itthon vagyok végre! Annyit lehetne mesélnem, de nincs kedvem rá; úgy se lehetne megértetni mind, amit átéltem. Eleget
a harcteret járt katonák s mégtöbbet, akik csak odaszagoltak: a sok beszéd közönséges dolognak tetszik előttem. Talán rosszul is áll nekem, vagy nem hiszik el: hiszen - nincsen kitüntetésem."A nagyobb közönség tájékoztatására más módot talált: első frontszolgálata alatt és után is például több írását
a Székely Ujság. |  |
Naplóját kissé hektikusan vezette: a háborús években általában néhány naponta, olykor minden nap, időnként azonban csak több hét kihagyása után írt újabb feljegyzéseket. 1919 után alábbhagyott a lendület, abban az évben például már csak négy bejegyzés keletkezett, 1922-ben egy, 1943-ig összesen pedig még tizenegy. Ennek megfelelően a szöveg túlnyomó többségét is - 99 oldalt - a háborús bejegyzések teszik ki. Legutolsó bejegyzésében a szerző maga is megállapította, hogy „ellustult" a napló, ám ez a felismerés sem akadályozta meg abban, hogy végül teljesen elsikkadjon a naplóírás az élet egyéb feladatai
.A szövegben számos helyen találhatók kihúzások, átírások, amelyek arra utalnak, hogy a szerző a naplójában eredetileg följegyzett szöveget az átíráskor kissé átszerkesztve írta le újra, vagy írás közben folyamatosan szerkesztette. Tudomásom szerint a szóban forgó naplóból egyetlen kézzel írt példány létezik, amelyet sosem tisztáztak vagy gépeltek le. A szöveg tartalmi vizsgálata során nem akadtam olyan jelzésre, amely utalt volna a szerző publikációs szándékéra.
A bejegyzések terjedelme változó: néha rövid, tömör mondatokban közli a nap fontosabb eseményeit, máskor részletesebben ír. Naplóbejegyzéseit minden esetben keltezi.
A napló stílusa - értelmiségi tollából származik - választékos és olvasmányos, sőt, olykor a humort sem nélkülözi. Nyelvezetét tekintve figyelemreméltó a német vagy magyarosított német katonai kifejezések gyakori használata, amelynek az a magyarázata, hogy a Monarchia közös hadseregében a német volt a vezényleti nyelv.
Elekes különös figyelmet fordított a katonai események részletes leírására is: közli a tüzérségi, gyalogsági támadásokat, csapatmozgásokat, időnként veszteségkimutatást is végzett. Figyelemmel kísérte a közelben elhelyezkedő csapattestek mozgását, ismerte a hadrendet, valamint időnként az ezredét, dandárját érintő nagyobb hadműveletekről, sőt az ezekkel kapcsolatos tábori szóbeszédekről is tájékoztatott. Mindezeken túl egy-egy különösebb esemény vagy nehézség kapcsán saját érzéseit, gondolatait is megosztotta. Bejegyzéseiben számos személy szerepel: barátai, tiszttársai, felettesei. Írásában a katonaléthez kapcsolódó események széles spektrumát (a lövészárok mindennapjait, a rohamokat, a szórakozási lehetőségeket, az ellátmányozási problémákat, a higiéniai viszonyokat, az ünnepeket és a tábornoki látogatásokat) örökítette meg. Naplója azonban nem csak a keleti front életéről tanúskodik, hiszen a háború folyamán megfordult szülővárosában, Budapesten, Baden bei Wienben, Prágában, Zágrábban és Belováron is.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő