Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Statisztikus a harcmezőn
Elekes Dezső első világháborús katonaévei
„Ütést érzek balkezemen. Odanézek: roncs a kezem, mutató ujjam csaknem leszakadva fittyen előre. A vérem csakúgy ömlött. [...] Átszelte tenyerem is a golyó. Megvillant bennem a gondolat: fogsz-e te még zongorázni valaha? Aztán, eldobva fegyveremet, szaladtam vissza, frontunkhoz képest félbal irányban, a stábhoz. Azzal is kellett törődnöm, hogy, visszaszaladás közben, el ne találjanak; lehúzódva, meg-megbújva rohantam. Alaposan fel is buktam egyszer. Végre elértem az orvost."
A forrásról
Elekes Dezső hagyatéka évtizedeken keresztül az Elekes család tulajdonában volt, míg 2013-ban ajándékként a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár állományába került, így jelenleg a hagyaték, s vele a napló is, a Könyvtár kézirattárában őrzött Elekes-hagyaték részét képezi. Tudomásom szerint a családon kívül más nem tudott a napló létezéséről, így tartalma korábban feltáratlan volt.
Elekes Dezső visszaemlékezéseit Háborus napló címen kezdte el írni 1923-ban Budapesten. A szöveg 106 kézírással írt oldal (abból az első száz oldal számozott), amit 20 éven át vezetett váltakozó rendszerességgel, összefűzetlen vonalas ívekre. Az első bejegyzés keltezése 1914. augusztus 5-e, helye Brassó, az utolsóé pedig 1943. szeptember 11-e, amelyet Budapesten vetett papírra.
Az 1923 előtt keletkezett bejegyzéseket valószínűleg egy vagy több másik naplóba jegyezte le - feltehetően a keltezések idején -, majd azokat később vezette át a vizsgált naplóba. Mindezt alátámasztja maga a szöveg is. Az egyik erre utaló bejegyzés például 1914. október 23-án keletkezett: „Tegnap írni akartam Brigidau mellett, de megzavartak."
Egy másikat pedig 1915. február 10-én vetette
: „Hallom, hogy a , megsebesülése miatt nem követett; mikor tarnovkai házhoz le akart jönni, lábujján kapott sebet. Úgy látszik, a pakkomat nem látom már viszont. Csak a naplóm első részét sajnálom!"A napló formai és tartalmi sajátosságaiból egyaránt következtetni lehet a szerző motivációjára és a szöveggel kapcsolatos céljaira. Önmagában sokatmondó a napló megkezdésének időpontja, amelyből egyértelműen kiderül, hogy legfőbb oka a háború kitörése volt. Mint oly sok világháborús katonát, feltehetően Elekes Dezsőt is az késztette élményeinek lejegyzésére, hogy megörökítse a háború eseményeit és az abban betöltött
. Emellett a naplóírás alkalmat adott gondolatainak rendezésére, illetve a mindennapi fáradságok, a háború borzalmai elől való menekülésre is. A cél valószínűleg nem az események, élmények szeretteivel való megosztása volt, hiszen az alábbi, 1915. március 16-án, Kézdivásárhelyen keltezett szövegrészletből kiderül, hogy nem akarta családjával megosztani háborús emlékei egész tárházát:„Itthon vagyok végre! Annyit lehetne mesélnem, de nincs kedvem rá; úgy se lehetne megértetni mind, amit átéltem. Eleget
a harcteret járt katonák s mégtöbbet, akik csak odaszagoltak: a sok beszéd közönséges dolognak tetszik előttem. Talán rosszul is áll nekem, vagy nem hiszik el: hiszen - nincsen kitüntetésem."A nagyobb közönség tájékoztatására más módot talált: első frontszolgálata alatt és után is például több írását
a Székely Ujság. |  |
Naplóját kissé hektikusan vezette: a háborús években általában néhány naponta, olykor minden nap, időnként azonban csak több hét kihagyása után írt újabb feljegyzéseket. 1919 után alábbhagyott a lendület, abban az évben például már csak négy bejegyzés keletkezett, 1922-ben egy, 1943-ig összesen pedig még tizenegy. Ennek megfelelően a szöveg túlnyomó többségét is - 99 oldalt - a háborús bejegyzések teszik ki. Legutolsó bejegyzésében a szerző maga is megállapította, hogy „ellustult" a napló, ám ez a felismerés sem akadályozta meg abban, hogy végül teljesen elsikkadjon a naplóírás az élet egyéb feladatai
.A szövegben számos helyen találhatók kihúzások, átírások, amelyek arra utalnak, hogy a szerző a naplójában eredetileg följegyzett szöveget az átíráskor kissé átszerkesztve írta le újra, vagy írás közben folyamatosan szerkesztette. Tudomásom szerint a szóban forgó naplóból egyetlen kézzel írt példány létezik, amelyet sosem tisztáztak vagy gépeltek le. A szöveg tartalmi vizsgálata során nem akadtam olyan jelzésre, amely utalt volna a szerző publikációs szándékéra.
A bejegyzések terjedelme változó: néha rövid, tömör mondatokban közli a nap fontosabb eseményeit, máskor részletesebben ír. Naplóbejegyzéseit minden esetben keltezi.
A napló stílusa - értelmiségi tollából származik - választékos és olvasmányos, sőt, olykor a humort sem nélkülözi. Nyelvezetét tekintve figyelemreméltó a német vagy magyarosított német katonai kifejezések gyakori használata, amelynek az a magyarázata, hogy a Monarchia közös hadseregében a német volt a vezényleti nyelv.
Elekes különös figyelmet fordított a katonai események részletes leírására is: közli a tüzérségi, gyalogsági támadásokat, csapatmozgásokat, időnként veszteségkimutatást is végzett. Figyelemmel kísérte a közelben elhelyezkedő csapattestek mozgását, ismerte a hadrendet, valamint időnként az ezredét, dandárját érintő nagyobb hadműveletekről, sőt az ezekkel kapcsolatos tábori szóbeszédekről is tájékoztatott. Mindezeken túl egy-egy különösebb esemény vagy nehézség kapcsán saját érzéseit, gondolatait is megosztotta. Bejegyzéseiben számos személy szerepel: barátai, tiszttársai, felettesei. Írásában a katonaléthez kapcsolódó események széles spektrumát (a lövészárok mindennapjait, a rohamokat, a szórakozási lehetőségeket, az ellátmányozási problémákat, a higiéniai viszonyokat, az ünnepeket és a tábornoki látogatásokat) örökítette meg. Naplója azonban nem csak a keleti front életéről tanúskodik, hiszen a háború folyamán megfordult szülővárosában, Budapesten, Baden bei Wienben, Prágában, Zágrábban és Belováron is.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő